Egy impresszionista festő ellátogat a Marsra, meglátja a kissé egyhangú, rézvörös felszínét, és úgy dönt, hogy lelket önt belé.
Aztán hazahoz belőle egy darabkát a Földre, és leteríti a Perzsa-öbölbe. Akár ez is lehetne az iráni szivárványsziget, a Hormuz eredettörténete. A szigeten található a bolygó egyik legnagyobb sókupolája, mégis a vöröses talajáról, strandjairól, valamint a nagyon változatos geológiai képződményeiről híres.
A szigetet korallzátonyok és mangroveerdők tarkítják, így a Perzsa-öböl eme csücskére
előszeretettel érkeznek inspirációra vágyó utazók, művészek, a geológia megszállottjairól nem is beszélve.
A marsi felszínhez hasonlóan a talaj itt is vas-oxidban gazdag, ez kölcsönzi a nagyon erőteljes vörös árnyalatot a vidéknek. A hegyekben pedig apatit és kvarc található, ezeknek köszönhetően törik meg a vörös dominanciát a lila és zöld árnyalatok.
A többnyire kopár, dombos, mindössze negyvenkét négyzetkilométer alapterületű sziget az ókori görögök alatt Organa, az iszlám időszakban Jarun néven volt ismert. A fontos kikötővárost, Hormuzit – amelyről a sziget a nevét kapta – a szárazföldtől hatvan kilométerre találhattuk, és egy olyan fejedelemségnek adott otthont, amely a szoros mindkét oldalára kiterjedt.
Ma Hormuzi egy háromezer fős falura apadt, ahova az ivóvizet – a csapadékhiány és a sós vidék miatt – Iránból vezetik be a szárazföld, illetve Perzsa-öböl alatt. Misztikus, kissé túlvilági fizimiskájából azonban szerencsére a sziget mit sem veszített.
Ez is érdekelhet:
(Forrás: BBC)
felszín | víz | hormuz | Mars | perzsa-öbölHiába az aszály és az erdőtüzek, semmi sem tántorít egy el egy mediterrán-nyaralástól
Nagyon morbid szabály lépett életbe az egyik francia kisvárosban: temetési kauciót kell fizetni a Mont Blanc megmászásához
