Close
Bali rizsteraszain leltünk rá Indonézia lelkére

Bali rizsteraszain leltünk rá Indonézia lelkére

Hetekig jártuk egy szál robogóval Indonézia ikonikus szigetét, hogy belélegezzük és jobban megismerjük Délkelet-Ázsia kultúráját, ízeit, embereit, tájait. Közben pedig folyamatosan megörökítettük a legkülönlegesebb helyeket – köztük Bali hegyvidékének rizsteraszait.

Ahogy Provence környékének esszenciája a szőlő és a levendula, úgy Balin is nehéz olyan útszakaszt találni, ahol nem suhanunk el néhány képeslapra illő rizsültetvény mellett. Persze, ebben arrafelé semmi meglepő nincs, a helyiek fele ugyanis a mezőgazdaságból, azonbelül is elsősorban a rizstermesztésből él (a másik fele pedig a turizmusból, de erről majd később).

A különösen magas vízigény miatt a magasabban fekvő területeken a teraszos művelés jellemző – a festői rizsteraszok közülük pedig a Jatiluwih falu melletti földek, valamint a tegalalangi teraszok a legszebbek.

A klímának hála a rizstermesztés folyamatos, ezért nem ritka, hogy egy évben háromszor is be tudnak takarítani érett rizsszemeket.

A hegyoldalban kialakított teraszokon folyamatos a munka, így a turistalátványosságnak sem utolsó rizsföldeken is lépten-nyomon helyiekbe botlunk, akik elképesztő szorgalommal gondozzák területeiket.

A rizstermelők általában közvetlenül a területük közelében laknak, így például Tegalalangban is érdemes egy kicsit letérni a kijelölt útról, hogy közelebbről is belelássunk a mindennapjaikba.

Itt semmi meglepő nincs abban, ha munka közben hatalmas mosollyal odafordulnak hozzánk, és megkérdezik, honnan jöttünk, vagy leültetnek maguk mellé megpihenni pár percre.

A rizs nekik nem csak a napi megélhetési- és élelemforrásuk, hanem a kulturális és vallási origó is: a rizstermelők minden nap imával és ajándékokkal köszönik meg isteneik adományát, a rizst.

Ha valamit, ezt tényleg nem szabad kihagyni, ha Balin járunk.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Gyana Dániel)

Close