Grytviken egy gyönyörű brit falu távol az öreg kontinenstől. Annyira távol, hogy e brit földön pingvinek éldegélnek, a századfordulón pedig közkedvelt expedíciós bázisnak számított.
A falut 1904. november 16-án alapította a norvég tengerészkapitány, Carl Anton Larsen. Déli-Georgia-sziget legnagyobb települése eredetileg bálnavadász-állomás volt, amely egy birodalmi transzantarktiszi expedíció déli kiindulópontja volt az első világháború kitörésekor, 1914-ben.
Az expedíciót az a Sir Ernest Shackleton vezette, aki az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik kiemelkedő alakjaként vonult be a történelembe.
Ernest Shackletont a szigeten érte utol a halál 1922-ben – ezzel pedig véget ért az Antarktisz-kutatás aranykora; a korszak, amikor a nagyrészt ismeretlen kontinens földrajzi és tudományos felfedezése még hagyományos felfedezőutakkal, modern technikai vívmányok nélkül valósult meg.
Grytviken ma már kimeríti a szellemfalu fogalmát: a település teljesen elnéptelenedett,
mindez pedig a bálnavadászat hanyatlásához köthető. A faluban mintegy háromszáz ember élt még a múlt század harmincas-negyvenes éveiben, jelentős részük bálnavadászatból; azonban idővel a bálnaállomány annyira megcsappant, hogy már nem érte meg fenntartani a feldolgozó bázist, így 1966-ban bezárták azt.
Grytviken ennek ellenére továbbra is népszerű helynek számít a kalandorok körében. Az idilli hely csendes, mint egy félbehagyott költemény, a világ végi életérzés pedig itt szinte tényleg tapintható: az öreg kontinenshez vagy a greenwichi koordinátákhoz képest a világ túlsó felén, szinte már annak végén időzhetünk, közel a déli jéghegyekhez, ahol jóformán már egy lélek se jár.
A sziget az Antarktiszra látogató tengerhajók kedvelt állomása, a turisták pedig általában megállnak itt, hogy meglátogassák Shackleton sírját.
Ha erre járunk, érdemes a Dél-Georgiai Múzeumot is felkeresni, amely csak a nyári turisztikai szezonban van nyitva.
2011 novemberében a Shackleton jobbkezének tartott Frank Wild hamvait is ide hozták. Frank Wild szintén egy híres brit felfedező volt, aki öt antarktiszi expedícióban is részt vett, ezekért
négyszer nyerte el a Polar Medalt – ez rajta kívül csak egy embernek sikerült ennyiszer.
A szigeten található templom a bolygó egyik legdélebbi istenháza. Külön érdekesség, hogy az imaház – amelyet a bálnavadászok templomának is neveznek –egy évszázadon át a Den norske kirke nevű norvég evangélikus egyházhoz tartozott, 2013 óta viszont a – szintén brit külbirtoknak számító – falkland-szigeteki anglikán egyház része.
A templomon nyomot hagytak a kemény évtizedek, azonban 1996 és 1998 között a Dél-Georgiai Múzeum alkalmazottai önkéntesek bevonásával kicsit ráncba szedték a magányos építményt – és bár misét nem tartanak benne, néha így is különleges rendezvényeknek ad otthont. A templomnak egyébként egy camoszerep is jutott a 2006-os Happy Feet című animációs filmben.
Grytviken nagyjából egy szélességi körön helyezkedik a dél-amerikai Tűzfölddel. A tundra klímájú szigetre hosszú telek és rövid nyarak jellemzők, így érdemes a legmelegebb nyári hónapban, januárban felkeresnünk – kedvenc csillagunk ekkor már hajnali négy órakor rávirrad a szellemfalura, míg a naplemente csak este kilenc után jön el. Így aki szeretné felfedezni a sziget élővilágát, annak ezekben a hetekben jócskán jut a napos órából, amely a pólusok felé haladva bizony néha megfizethetetlen.
Európában is akad egy szellemtelepülés, amely nemrég újra megnyitotta kapuit:
Varószia a hatvanas-hetvenes években egy valóságos üdülőparadicsom volt, ahová visszatérő vendég volt Richard Burton, Brigitte Bardot, Marilyn Monroe és Elizabeth Taylor is.
szellemfalu | antarktisz | falu | déli sark | Grytviken | külbirtok
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!