Close
Íme Calanques, a Misztrál szülőföldje, ahol a legszebb tengeröblöket találjuk

Íme Calanques, a Misztrál szülőföldje, ahol a legszebb tengeröblöket találjuk

A kék és a fehér szín sehol sem annyira gyönyörű, mint a marseille-i öblökben. A Misztrál nevű híres szél által felkorbácsolt tengerből több száz méteres magasságban nőnek ki a sziklamászók kedvenc sziklafalai – közöttük bújnak meg a híres öblök, azaz a calanque-ok.

Calanques egyik leghíresebb sziklamászója George Livanos, vagyis a Görög, aki számos új sziklautat épített itt. Egy igazi stílusikon volt, messze földről híres ironikus humora máig élő hőssé avatta. Saját mászóstílusáról így vallott: – “Szeretek a földről indulni, a sziklafal tetejére érni, majd visszatérni. Lehetőleg nem túl gyorsan.”

Egy elhíresült mondása mottómmá vált: “Inkább legyen egy szöggel (a sziklamászók a sziklába kalapált szögekkel biztosították régebben magukat) több, mint egy emberrel kevesebb, pláne, ha az az ember én vagyok.”

Livanos egész életét a Marseille-közeli sziklaparadicsomban töltötte, és jó oka volt erre.

A Calanques Nemzeti Park nyolc öblöt és az ezeket összekötő turistautakat rejti magában. Az öblök picik, a legterebélyesebb a Calanque de Sormiou, ami hatvanegy méter széles. A Nemzeti Parkot a GR51 nevű turistaút keresztezi. Nyáron rengetegen veszik célba, és nagyon nagy a hőség arrafelé, ezért ha megengedhetjük magunknak, érdemesebb az őszi hónapokban érkeznünk.

A legeldugottabb, legrejtettebb és talán a legkevésbé látogatott öböl a La Calanque de Marseilleveyre, ahol folyóvíz és elektromos áram sincs.

Talán ott a legjobb kajakkal vagy stand up paddle-el bejárni az öblöt, az a legvadabb hely az egész parkban.

A hajósok kedvence a La Calanque de Port-Miou, évente több ezer vitorlázó köt ki ott. Sajnos ez tekinthető a legnépszerűbb öbölnek, mert ez az egyetlen, amelyet autóval meg lehet közelíteni, és a parkolóból egy könnyű sétával is elérhető. Ugyan általában sokan vannak, de hétközben, valamint nyár elején és végén egész kellemes ott fürdeni.

Aki szeret túrázni, annak nem kell rettegnie a tömegtől, mert a franciák annyira nem szeretnek csatangolni. Főleg, ha elindulunk a Calanque de port Pinbe, a legtürkizebb színű öbölhöz, vagy a zöld és kék túraútvonalakon felkapaszkodunk a sziklaormok tetejére, ahonnan páratlan kilátás nyílik a marseille-i öblökre. Egészen elképesztő a panoráma. Én ugyan már megmásztam egy-két sziklafalat, de a Calanques tényleg valami egészen más.

A végtelen kékségből büszkén kimagasló hófehér mészkőfalakra minden sziklamászó áhítattal tekint, pláne, hogy szinte minden útnak történelme van.

A már említett Livanoson kívül egy másik sziklamászó-legenda, Gaston Rebuffat láb- és kéznyomaiba kapaszkodhatunk ezeken a sziklafalakon. A marseille-i mászó az alpinizmus egyik legnagyobb alakja. “Az alpinisták mászás közben nem a hegyi levegőt, hanem a tenger sós levegőjét lélegzik be azokon a falakon, amelyek a tengerből nőnek ki.” Így beszélnek a hegymászók abban a remek filmben, melyben Rebuffat A kígyó oduja nevű utat mássza.

A sziklafalak tetején hatalmas teraszokon lehet megpihenni, sirályrajok vitorláznak a fejünk fölött, és az egész helynek olyan varázsa van, hogy legszívesebben hetekre ott maradnánk.

Sormoiu a legjobb hely a búvároknak és horgászoknak: pompás, színes kis házak sorakoznak, továbbá a hely híres a vízre épült éttermeiről is. Egy vízi növénynek hála a víz csodaszép zöld színű. Kempingezni mondjuk tilos a parkban, de akadnak kis hotelek, mint például a La Petite Calanque, vagy a nagyszerű La Villa d’Orient, melynek tetőteraszáról csodálhatjuk a park sziklafalait.

Ez is érdekelhet:

Close