Close
Az építészet világsztárjai dolgoztak ezen a provence-i birtokon

Az építészet világsztárjai dolgoztak ezen a provence-i birtokon

Képzeljük el, hogy a rendelkezésünkre áll pár száz millió euró. Képzeljük el, hogy van egy kétszáz hektáros telkünk a világ egyik legszebb vidékén, és azt találjuk ki, hogy erre a területre gyűjtjük össze a földkerekség legnagyobb építészeti géniuszait, a kortárs és a 20. század legnagyobb művészeit, és a csúcsgasztronómia jelenkori istenségeit. Elképzeltük? Akkor jó, mert van egy ír férfi, akinek ez az egész nemcsak álom, hanem a valóság. Ezt a helyet úgy hívják: Château La Coste.

Az Aix-en-Provence-tól húszperces autózásra fekvő birtokon sétálni olyan, mintha építészet- és művészetrajongó mennyországában találnánk magukat. A borászat területén olyan legendák hagyták ott a kezük nyomát, akik mindegyikének külön szemesztereket szentelnek majd egyetemeken. Jean Nouvel borospincét tervezett, Andó Tadao kápolnát és egy művészeti központot, Frank Gehry egy zenei pavilont, Renzo Piano egy kiállítóteret, Szugimoto Hirosi egy szobrot, Aj Vej-Vej egy ösvényt, Louise Bourgeois egy gigantikus fémpókot, Kuma Kengo egy fainstallációt, és ez még az alkotók fele sem volt. Egyszerű látogatóként egy kétórás séta során harmincnégy alkotást lehet megcsodálni, a Tadao Ando Arts Centerben pedig mindig van egy kiállítás ráadásként.

„Louise Bourgoise hatalmas tornyai most épülnek a birtokon – mutat három tíz méter magas acélszerkezetre Nicolas Socquét, a hotel igazgatója. – A címe I do, I undo, I re-do. 2020-ban lesz kész. A tetejére Jean Nouvel tervez egy sétányt. Ha az meglesz, azt is meg kell várnunk, hogy a tetősétányon kinőjenek az oda tervezett park növényei. Oscar Niemeyer egyik utolsó, eddig megvalósulatlan projektje, egy amfiteátrum is itt, nálunk fog megépülni.”

A birtok mögött egy ír hoteltulajdonos, Paddy McKillen áll, aki 2002-ben járt először a Château La Coste borászatnál. Elmondása szerint még húsz métert sem haladt, már tudta, hogy meg fogja venni a helyet. Úgy fest, vannak, akiknél ezt jelenti az impulzusvásárlás. Az elmúlt két és fél évtizedben McKillen a barátaival – mert ezek az építészek és művészek mind a barátai – Provence egyik legvarázslatosabb helyévé varázsolta ezt a korábban hagyományosnak, már-már hétköznapinak nevezhető dél-francia borászatot.

Négy étterem található a birtokon, ebből kettő egy szűkebb kör magánügye. A Restaurant Francis Mallmann névadójának, az elismert argentin séfnek a kulináris filozófiáját követi, a hely specialitásának a rescoldo stílusban, hamuban sült zöldségek és húsok számítanak. A Michelin-csillagos Restaurant Ville La Coste séfje Gérald Passédat, akit amolyan garanciapecsétként szerződtettek Marseille-ből. A kikötővárosban több étterme is van, a Le Petit Nice például három csillaggal büszkélkedhet, szóval mondhatjuk, hogy Passédat a gasztronómia Jean Nouvelje.

„Passédat marseille-i étterme egy tengeri fogásokra specializálódott intézmény – fejti ki Nicolas Socquét –, erre a helyre viszont úgy gondol, mint egy hídra a szárazföld és a tenger között. Nagyon sok a helyi alapanyag, a bárány például az innen egy órára fekvő Sisteronból érkezik, a zöldség a kertünkből.”

Az igazi gyöngyszem azonban a Villa La Coste, a birtok butikhotelje. A huszonnyolc luxuslakosztállyal rendelkező hely célcsoportja a felső egy százalék, a legolcsóbb opció főszezonban ezerkétszáz euróról indul, a két hálószobás, medencés suite viszont már 2900 euró – egy éjszakára. Ebben viszont benne van az is, hogy a vendéghez tartozó sofőrt, nevelőnőt, titkárt stb. elhelyezik az egy szinttel lejjebb lévő személyzeti szárny szobáiban.

Ami viszont igazán magassá teszi a helyet, az az a pimasz nonchalance, amivel a Luberon szívében található szállót berendezték. Egy eredeti Fernand Léger- vagy Matisse-művet valószínűleg minden szálloda a lehető leglátogatottabb pontján helyezne el. De mi történik a Villa La Coste-ban? Itt elteszik őket – mit elteszik, eldugják! – a könyvtárszoba legkevésbé előtérben lévő falára. Kicsit jobban előtérbe kerülnek Aj Vej-Vej, Damien Hirst, Sean Scully festményei, vagy Louise Bourgeois litográfiai, de ezekkel sem vágnak fel nagyon. Kedves vendégek, nálunk ilyen művészek munkái lógnak a falon, lépjünk túl ezen.

A lobbi központi darabja egy Jean Royère „Ours Polaire” szófa, amire itt bárki leülhet, igaz, dizájnérzékeny vendégek szerint inkább vitrin mögött kellene tartani, és nem is azért, mert árveréseken hétszázezer dollárt is adnak érte, hanem inkább az eszmei értéke miatt.

„Mi azt szeretnénk, ha a művészetet használnák a vendégeink – mondja Nicolas Socquét. – Nekünk ez nagyon fontos szempont.”

Ha szót akarunk fogadni, és használni kezdjük a művészetet, beleülhetünk egy Charlotte Perriand székbe, rákönyökölhetünk a Jean Prouvé asztalra, felkapcsolhatjuk a Serge Mouille olvasólámpát, és megírhatunk egy képeslapot haza. Valószínűleg rengeteg helyen ilyesfajta dömping erőltetett és visszatetszést keltő nagyzolásnak tűnne, de itt olyan észrevétlenül veszik körbe az embert az építészet, a dizájn, a művészet csúcsteljesítményei, hogy a Villa la Coste-ot nem lehet nem szeretni. Amikor arról kérdezem a hotel igazgatóját, milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy ismertebbé várjanak, elmosolyodik.

„Nem igazán teszünk sok erőfeszítést. Egyedül a Virtuoso ügynökségnél vagyunk tagok, egyébként a hírünk szájról szájra terjed a vendégkörünk révén.”

Egy ilyen válaszra mit is mondhat az ember? Talán annyit, hogy: touché.

(A cikk megjelent a Roadster magazin második számában.)

butikhotel | damien hirst | chateau la coste | sean scully | Provence

FOLYTASD EZZEL

Eladóvá vált Elvis búvóhelye, ahová az esküvője után menekült

Magyar irodára is lehet szavazni az egyik legfontosabb dizájnmagazin éves díjkiosztóján

Rendeld meg a Roadster magazin 9. számát!
Friss, 220 oldalas lapszámunkat ezúttal egy színes és izgalmas, 20 oldalas melléklettel egészítettük ki, amelyben a prémium spiritek szédítő univerzumába merülünk el. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram