Balogh Boglárka utazó újságíró, fotográfus nyolc éve járja a világ országait szociográfiai és állatvédelmi témákon dolgozva. Nem mindennapi történetei a több kontinenst érintő kalandos útjairól szólnak: a helyi törzsekről, állat- és embermentőkről, orvvadászokról, gorillákról, varázslókról… Az utazások képanyagából az elmúlt években többször nyílt kiállítása: a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Természettudományi Múzeumban. Most nemrég megjelent, Ezerarcú Föld című könyvéből választottunk ki egy újabb kalandot, amely Vietnamba, a hmongok közé visz minket.
"Mikor végre ráléptem az utolsó kapaszkodóra a fürge Yingtait követve, már erősen lihegtem. Sportcipőm színét rég nem láttam az útközben rátapadt sártól, a pára áztatta földből friss fűillat szállt az orromba, ahogy a tisztás peremére értem. A lábaim remegtek a megerőltetéstől, s bár a hegyi szél csípősen fújt az arcomba, a halántékomon megindult egy izzadságcsepp a fülem felé. Erősen tűzött a nap, pulóveremet levettem, kezemet a szemem elé emeltem, és lenéztem a vízben csillogó, zölden hullámzó rizsteraszokra, amiken vízi bivalyok legeltek a serényen dolgozó hmong törzs színes ruhás női mellett.
Északnyugat-Vietnam Lao Cai régiójának hegyvidékes területére az éjszakai vonattal érkeztem a fővárosból, Hanoiból, hogy a hétvégét itt töltsem és felfedezzem a helyi törzseket. Kínával és a Himalájával a láthatáron a franciák által alapított, 1600 méter magasságban fekvő Sa Pa kisvárosa igazi utazóparadicsom, a hegyekre és völgyekbe épített hangulatos szállodákból és panziókból mindenhol tökéletes kilátás nyílik a tartományra. Kiérve a vasútállomásról egyenesen átvágtam a taxiállomás felé, és húsz perc kacskaringós kocsikázás után beléptem az üres vendégházba, amit két nappal ezelőtt foglaltam le. Táskámat a frissen vetett ágy mellé dobtam, és azonnal útnak indultam, hogy a közelegő felhőszakadást megelőzve még felfedezzem a környéket.
Sa Pán bármerre is megy az ember, egy idő után a hegyi törzsek asszonyainak és lányainak szoros gyűrűjében találja magát, akik virágmintás ruháikba öltözve mindenféle portékát árulnak.
Ezek közül az egyszerű nők közül sokan folyékonyan beszélnek angolul, ahogy mondják, hallás után, a nyugatiaktól tanultak, így mára nem egy hotel alkalmazza őket idegenvezetőknek. Miután a hosszas győzködés ellenére sem vettem tőlük semmit, nevetve megrántották a vállukat, és könnyű léptekkel a következő potenciális vásárló után röppentek. Csupán egy fiatal, komoly tekintetű, 17 év körüli lány, Yingtai maradt mellettem, aki olyan tökéletes mosollyal és angolsággal beszélt rá arra, hogy olcsón megmutatja nekem a környéket, hogy végül nem álltam ellen, így együtt indultunk el a panziók mögött vezető titkos ösvények egyikén.
A területen élő törzsek, a hmongok a 18–19. században vándoroltak Kínából (főleg Szecsuán és Jünnan tartományokból) Délkelet-Ázsiába. A legtöbben Vietnam északi részén telepedtek le, de
nagy létszámban élnek még hmongok Thaiföld, Laosz, Burma hegyvidékein. Kambodzsában is megtalálhatók, illetve emigránsként a világ számos országában – pár százezren az USA-ban, de Franciaországban és Ausztráliában is.
Elhagyva Sa Pa szállodáit, ahonnan a turisták jól szervezett csoportokban indulnak el a közeli kézművespiacra vagy túrázni a hegyek közé, a széles köves útról a házak mögé kanyarodtunk. Kertek közt haladtunk, a verandák sarkán álló esővíztartályban állott víz poshadt, és Yingtai minden teketória nélkül vágott át a családi ültetvényeken. Az egyik kapuban azonban tábla volt kiakasztva. Egy pillanatra megálltam, hogy elolvassam, mit írtak rá, de Yingtai mosolyogva felém intett, hogy kövessem nyugodtan:
– Az itt lakók nem bánják, ha az ő kertjükön keresztül megyünk fel a hegyre!
Bólintottam, és beléptem a lány után az eső áztatta gyepre. A semmiből egy csapzott, 5 év körüli kislány rohant felénk. Yingtait örömmel megölelte, engem pedig izgatottan kézen fogott, és behúzott az udvarra. A vízi bivalyoknak felépített karámból másik három gyerek kukucskált, de nem mertek közelebb jönni. Yingtai bekiabált a házba, mire egy sápadt fiatalasszony lépett ki, hátán aprólékos virágmintákkal szőtt kendőben gyermekkel. Azonnal láttam, hogy Yingtai nővére. Ugyanaz a tiszta, őszinte kifejezés ült az arcán, mint húgáén, de szeme köré sötét karikát tapostak az álmatlan éjszakák, s bár szelíden mosolygott, mikor bemutatkoztam, szája sarkában megjelent egy keserű ránc.
– A sógoromra rátelepedett a Vén Banya! – súgta oda Yingtai nagy komolyan, mikor nővére visszament a házba, hogy teát készítsen. – Pedig soha nem mulasztottuk el az áldozatok bemutatását!
Azzal már idejövetelem előtt tisztában voltam, hogy a hmongok összetett, sámánista vallást gyakorolnak évezredek óta, amelyben számos szellem és szörny játszik fontos szerepet az áldozati bemutatások mellett, de a Vén Banyáról még soha nem hallottam.
– Démontámadás – magyarázta Yingtai nagy szakértelemmel, és leült a ház tövében felállított lócára. – A sógoromra éjjel rontott rá a dab csog, a mindannyiunk által rettegett szörnyeteg. Alangnak először csak pánikrohama volt, azt érezte, valami ráült a mellkasára, képtelen volt megmozdulni, nem kapott levegőt. Másnap még több ajándékot vittünk, és még nagyobb áldozatot mutattunk be az őseink szellemeinek.
Tudja, ők általában féken tudják tartani ezeket a rontó szándékú szörnyeket, amik csak akkor képesek áttörni a védelmen, ha az emberek a felmenőiknek járó szertartásokat elhanyagolják vagy más vallási szabályt szegnek meg.
Régen, ha valakit megtámadott a dab, a sámánok összeültek, hogy megállapítsák a zaklatás okát, majd különleges áldozatot mutattak be a szellem haragjának csillapítására. Ha ez nem történt meg, a dab újra és újra visszatért, és előbb-utóbb magával vitte az áldozat lelkét.
Yingtai egy pillanatra elhallgatott, elmerülten piszkálni kezdte gumicsizmája orrával a lába előtt heverő kavicsdarabot, majd a távolba nézett, és azt mondta:
- Hiába volt minden erőfeszítésünk, még állatot is áldoztunk az őseinknek, a sógorom mégis meghalt az egyik éjjel.
Hogy miképpen folytatódik a történet, kiderül Balogh Boglárka művében. Az Ezerarcú Föld című új könyvében bepillantást nyerhetünk az afrikai törzsek mindennapjaiba, a „fekete” albínók rejtett világába, egy belga csokoládémester titkaiba éppúgy, mint az illegális vadállat-kereskedelembe, az oroszlánok vadászatra szánt ipari tenyésztésébe vagy egy magyar orvoscsapat életmentő akcióiba is… Színes kaleidoszkóp ez a könyv, mely kultúrák és népek, vallások és emberek sokszínűségét mutatja meg az olvasónak.
Ezerarcú Föld. Kiadó: Scolar, 272 oldal, itt megrendelhető.
Ez is érdekelhet:
Szakja Trizin, a 11. század óta létező szakja buddhista hagyomány feje. Tibetből elmenekült, jelenleg Indiában él, Balogh Boglárka fotós pedig találkozott vele. Történet a Himalája hegyei közül.
ezerarcú föld | balogh boglárka | hmong | vietnam | könyv
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!