Mindegy, hogy több hetes egzotikus kikapcsolódásról vagy pár napos városlátogatásról van szó, a hazatérés legtöbbször feszítő érzés. Olyannyira, hogy ez még a kikapcsolódás utolsó napjait is beárnyékolhatja. Sokunknak tényleg a fizikai kiszakadás, jelen esetben utazás az, ami a leginkább lelazít, kikapcsol, segít feltöltődni. Az új ingerek, új tájak, kultúrák, a hétköznapoktól való eltávolodás után teljesen természetes, ha apátiába esünk a rutinba való visszailleszkedéskor. Persze mindezt nem azért, mert annyira csapnivaló egy átlagos kedd, hanem azért, mert véget ér az eufória.
Az utazás egy speciális, felfokozott lelkiállapottal jár. A világ egyik legjobb érzése az indulás előtti éjszaka azon törpölni, vajon milyen lesz a szállás, kikkel ismerkedünk meg, miket fogunk megkóstolni, az az épület tényleg olyan gigantikus, mint amilyennek a képeken látszik? Alig alszol az izgalom miatt, mellkasodon az útikönyvvel, vagy a telefonnal bódulsz mégis el, hogy időben kelj. Léteznek olyanok is, akik csak azért tudnak indulás előtt édesdeden aludni, mert annyira izgatottak voltak az elmúlt napokban, hogy kell ez a kis megnyugvás, három nap túlpörgés, pakolás, maradék dolog elintézése után.
Az út jól sikerül, a maga hibáival együtt: örök élmények, jó társaság, csokibarna szín, egy vágás a talpon a kagylók miatt, vagy a sok gyaloglás miatt kialakult vízhólyag senkit sem érdekel, mert cserébe meg volt az „enyém a világ” pillanat a teraszról a tenger felé nézve, vagy a lépésnyi balkonról kémlelve a nyüzsgő városi utcát. Jólesett elfogyasztani az első, leggazdagabb vacsorát, mert tudod, sokat dolgoztál azért, hogy most buzgón pucolhasd a garnélákat, harapd a legzamatosabb gyümölcsöket. A család a sok értelmetlen vita ellenére még összetartóbban tér haza, a szerelmeddel olyan élményekről nosztalgiázhattok majd, amiket már senki sem vehet el tőletek, a barátokkal évtizedes félreértéseket is meg tudtatok beszélni. Vagy ha egyedül voltál, akkor olyan belső utazáson mentél keresztül nap mint nap, hogy szinte kicserélve érsz haza. De egyáltalán miért kell hazatérni? Volt már olyan, hogy az utolsó napot hiába szeretted volna kimaxolni, csak azon agyaltál, miért nem lehet még maradni? Már ekkor beköszöntött az utazás utáni letört állapot.
Visszaérkezel az irodába, mosolygósan, de egyben fáradtan, és a kollegák nem győzik mondani, hogy de jó színed van, biztos feltöltött az utazás. Magadban ordítasz, persze, feltöltött, de miért kell hétfőn azonnal e-mailt olvasni, a befejezetlen dolgoknak nekiállni? Nem vagy ezzel egyedül, nagyon nem…
Otthon még nincs kipakolva a bőrönd, nekiesel, a cipőből kiömlik egy maréknyi homok, de ahelyett, hogy szentségelnél, inkább kellemes nosztalgiával simítod meg, és arra gondolsz, hogy huszonnégy órával ezelőtt még ebben a homokban lépdeltél. Nem beteg ilyeneket gondolni egy percre sem, sőt, az sem, ha hónapokkal később megtalálsz egy brosúrát, ajándékos zacskót, és beszúr a szíved, hogy de jó is volt ott… ki nem dobnád, jó lesz könyvjelzőnek.
Tényleg olyan ez, mint amikor tinikorunkban fenthagytuk a fesztiválos karszalagot, és sokáig dédelgettük a csuklónkon… fürdésnél, alvásnál sem zavart, mert a szabadságot, a felhőtlen napokat, a barátokkal való röhögéseket, élményeket szimbolizálta. Amikor leszakadt, vagy már könyörögtek, hogy szabaduljunk meg tőlük… akkor el kellett engedni. Szerencsére az emlékeket viszont nem, csupán a tárgyi kapaszkodót.
Létező jelenség az úgynevezet post-travel blues/depression, még rövidítést is kapott (PTD) és Wikipedia-bejegyzés is jár hozzá. Van szakirodalma, különféle kezelés, megoldás, tipp is. Szerintünk erre is a mindfulness lehet a kulcs – a jelenben azt kiélvezni, nem gyötrődni, hogy hamarosan végeszakad. Ha hazatértünk, új terveket szőni… például megálmodni egy új úti célt, tervezgetni kicsit, megbeszélni a családdal, barátokkal, szerelemmel, és nekiállni az előkészítésnek. Egy kalandornak aligha van izgalmasabb tevékenyég, mint utazási oldalakat böngészni, szállásokat elmenteni. Hálával vegyes izgatottsággal, hogy lesz következő időpont, amit ismét várni lehet.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Unsplash)
mindfulness | utazás | mindful utazás | wonderlust | utazás utáni depresszióRáleltünk Budapest és a BMW legszorosabb párhuzamára
Őszinte, szórakoztató és sorsfordító – Így lett a Körvonal az ország kedvenc játéka
Beköszöntött az ősz, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 13. száma. Mit találunk benne? Bejárjuk Japán izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik legszínesebb és leghíresebb dizájnerével, Karim Rashiddal, Nápolyban megkóstoljuk Olaszország negyedik legjobb pizzáját, és benézünk az Attolini szabódinasztia műhelyébe is. A Napa-völgyben teszteljük, milyen az új, elektromos Rolls-Royce, és elbeszélgetünk a W luxushotelben megnyitott Nightingale by Beefbar alapítójával, Riccardo Giraudival is. Elmegyünk egészen Dél-Koreáig, hogy megnézzük közelről, milyen a világ egyik leghangulatosabb kávézója, a Mudzsige panzió, ezen kívül pedig találkozunk még párizsi keramikusművésszel, Japánban dolgozó magyar építésszel, vitorlázógép pilótával, egy római napszemüveg brand alapítójával, és a születésnapját ünneplő Babel Budapest megálmodójával is. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!