Close
Ezt a helyet okvetlenül látnom kell hóesésben

Ezt a helyet okvetlenül látnom kell hóesésben

Szerencsés vagyok, hogy többé-kevésbé vannak még évszakok itthon, láthatom a tavaszi rügyfakadást, a nyári aranyhidakat a Balaton vizén, az őszi Őrséget és a havas Mátrát. Ismerem az érzést, mikor hiába a hótaposó, a szörnyen vastag zokni átnedvesedik, amikor szinte lángol az arc egy kis szánkózás után, és semmi sem esik jobban, mint a forró menzás tea. Amikor az utcai lámpák fényében kell ellenőrizni, vajon esik-e a hó vagy már elcsendesedett. 

Nem kell kifejezetten téli embernek lenni ahhoz, hogy minden évben úgyanúgy örüljünk az első megmaradós hónak. Haladók, akik egyenlőségjelet tesznek a fehér homokos tengerpart és a porcukros utcák szeretett látványa közé, teljesen természetesen meg is kóstolhatják a friss jövevényt. Mi, hókóstolós formák, akárhányadik születésnapunkat üljük, ha odakint esik a hó este, akkor elalvás előtt az az utolsó gondolatunk, hogy bárcsak megmaradna, és reggelre arra tekinthetnénk ki, hogy minden havas. Minden évben titkos kívánságom, hogy legyen fehér a karácsony, vagy legalább essen az ünnepek alatt egy kicsit.

Talán ez is olyan klisé, amit a mesekönyvek és a filmek neveltek az emberekbe… hogy akkor lehet igazán varázslatos az ünnep, ha odakint havazik.

Apróként még senki sem gondolt arra, hogy eljönnek majd azok az idők, amikor a klímaváltozásnak köszönhetően ritka vendég lesz a hó, még kontinentális éghajlaton is. És az sem sűrűn fordul meg akkor a fejekben, hogy a nagyon hideg, nagyon havas időjárás mennyire viszontagságos mindazoknak, akik például az utcán kénytelenek élni, vagy nem telik fűtésre.

Csak vártam a csodát, a fehér takarót, amiről nem túlzás állítani, hogy van benne valami megmagyarázhatatlanul misztikus.

Hóban csendesebb a város, olyan, mintha tényleg dunyhát helyeznének az utcákra, hangszigetelést és valamiféle idillikus békét, amit körbeírni nehéz, de érezni annál kézenfekvőbb.

Hóban tényleg minden más, a rideg, kemény éjszaka is puhává szelidül, a fények is másként törnek meg, meghitté válik minden: a város, a vidék, az erdők, a tavak is. Izgatottá tesz, ahogy egyre több és több hullik, majd egészen megnyugtató a hang, ahogy ropog a bakancsok alatt.

Mindig elképzelem a kedves helyeimet hótakaró alatt, és az is szórakoztató fantáziálgatás, amikor még sosem látott helyek jelennek meg, húszcentis hóban, az ünnepekre készülődvén.

Rendkívül hálásnak érzem magam, hogy jártam már az erdélyi hegyvidéken végeláthatatlan fehérségben, hogy gázoltam csüdig érő hóban a Central Parknál, hogy csúszkálhattam Donovalyban alpesi háztetőről indulva, egészen a falu kisboltjáig, hogy láttam már óriási jégtömbökkel fedve a Balatont, hogy hirtelen fagyott fűzfák ágai között bújkálhattam Galyatetőn, hogy hóvihar miatt ottragadhattam olyan osztrák hüttében, ahol Lennon, McCartney, Harrison és Starr is rumosteázott a hatvanas években, vagy hogy pólós időből indulva, hófoltok között lépegethettem a Grand Canyonnál. Kedvenc havas pillanatok, amikor a boldogság legalább felét éppen a kedves fehérség adta.

Megannyi további ötletem lenne arra, hogy mi lehetne életreszóló élmény a hóban. Például kicsi, de annál otthonosabb faházikóban sült gesztenyét enni, valahol Brit Columbia hegyi tavai mellett, vagy újraélni egy olyan budapesti mega havazást, mint ami ’87 telén volt, esetleg az ünnepek alatt sétálni Hallstattban, korcsolyázni durva mínuszokban Szentpéterváron, az utolsó kör csengőjét meghallani egy skót kisváros legkisebb pubjában, amit blokád alá vett a hó, netán hajókázni Amszterdam csatornáin úgy, hogy sűrűn havazik, vagy rétegesen beöltözve andalogni Bruges elragadó utcáin, jeges szélben kihajózni Tromsønél, hogy bálnákat lessünk, vagy sarkifényt bámulni az ágyból egy lappföldi üvegtetős igluból…

Elképzelem mindet, és várom a havazást. Még úgy is, hogy az adventi őrületben megbénulna a város, késnének a buszok, nyári gumival driftelgetnének a vasárnapi vezetők, szitkozódnának az örök morgolódók, és megmakacsolnák magukat a csúnyapulcsikba öltöztetett, elkényelmesedett tacskók is.

Ez is érdekelhet:

(Illusztrációk: Getty Images)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom