Fedezd fel Párizst Picasso nyomában!

Még ma is léteznek a bárok és stúdiók, ahol a festőművész egykor a mindennapjait töltötte.

Párizs tavasszal és ősszel a legszebb, ha viszont csak egyet lehetne választani a két évszak közül, akkor nem sokat kellene gondolkodni rajta, egyértelműen az ősz nyerné meg a csatát.
Ezekben a hónapokban a Szajna partja a barna és a narancssárga több száz árnyalatában úszik, a kellemesen csípős szellő melankolikus hangulatot fúj végig az utcákon és ilyenkor van csak igazán lélekemelő hatása annak, ha egy francia író könyvével a kezünkben letelepszünk valamelyik patinás kávézó egyik sarkába, egy pohár vörösbor mellé.

Ha az őszi hónapokban járunk a francia fővárosban, megéri kicsit leporolni a klasszikusokat, utánanézni a francia irodalom és művészet nagy alakjainak és nosztalgikus hangulatúra venni a figurát.

Egy élet is kevés, hogy Párizs minden szegletét, történetét és arcát megismerje az ember, ezért nem csoda, hogy sokféle tematikus, szervezett sétára tudunk jelentkezni, ha arra vágyunk, hogy minél többet tudjunk meg a fények városáról. Ugyanakkor, nem muszáj súlyos eurókat kifizetni egy-egy ilyen felfedezőútért, mi magunk is össze tudunk állítani egy túrát, ha szeretünk kutatni és szervezni és a saját tempónkban haladni a nevezetességek között, esélyt adva ezzel a spontán felfedezésnek is.

Ki lehetne jobb alanya a párizsi kirándulásnak, mint például a festő Pablo Picasso, aki a város összes menő bárját és kávézóját ismerte amíg 1900 és 1967 között itt élt és aki tagadhatatlanul a párizsi kulturális élet egyik központi figurája volt. Szerencsére a mai napig fennmaradtak azok a házak, ahol a művész lakásokat bérelt, szintúgy a munkájában központi szerepet betöltő stúdiók nagyobb része, sőt néhány fontos találkozóhelye is. Ha Picasso nyomában indulunk felfedezni a kerületeket, közelebb kerülhetünk a múlt évszázad kultúrájához és szellemiségéhez és egészen biztosan nagyobb élményekkel térünk majd haza, mintha csak a helyi múzeumok gyűjteményeit bújtuk volna.

Ha valamit biztosan nem érdemes kihagyni, ha Párizsban járunk, az a Montmartre. A Sacre Coeur környékéről gyönyörű kilátás nyílik az egész városra, a filmbeillő kis párizsi házak és a hamisítatlan kis kávézók azonnal elvarázsolják az utazót. A Montmartre-on ma is komoly művészeti tevékenység folyik és a bárok minden este dugig megtelnek emberekkel, ami már az 1900-as években is így volt. A kerület legismertebb főtere, a Place du Tertre tele volt tájképeket pingáló művészekkel, a téren található kávézókban pedig komoly értelmiségi találkozók zajlottak. Itt lakott a fiatal Picasso is egy jelentéktelen kis manzárdszobában,még azelőtt, hogy ismert festő vált volna belőle - mondhatjuk, hogy a csenevész Pablo itt szippantotta magába először igazán a művészetet.

A festő később sem hagyta el a kerületet. A Rue Ravignan 13 alatt található Bateau-Lavoirban – vagyis úszó mosodában – lakott 1904-től egészen az első világháborúig és olyan művészek társaságában töltötte az időt, mint Henri Matisse, Amadeo Modigliani, Jean Cocteau vagy Guillaume Apollinaire. A kissé lerobbant ház, amiben több stúdiólakás volt található, hamar a kulturális élet központjává vált és itt született meg a huszadik század legjelentősebb irányzata a kubizmus is. Sajnos 1970-ben tűz ütött ki az épületben, így az teljesen leamortizálódott, viszont egy kirakat máig őrzi a híres és hírhedt hely emlékét. Most néhány fotó és szöveges leírás olvasható a Bateau-Lavoir felirat alatt.

Ha úgy szeretnénk mulatni, ahogy Picasso, irány az Au Lapin Agile, ami szintén a Montmartre szívében található és ahol a mai napig kabaré és sanzon esteket szerveznek. A festő itt ismerkedett meg Fernande Olivier-vel, aki az Avignoni kisasszonyok című képét ihlette. A modell több mint hét évig volt kapcsolatban a festővel és ez idő alatt többször is megfordultak kettesben ezen a különleges szórakozóhelyen. Ma az Au Lapin Agile-ban keddtől vasárnapig minden este van valamilyen énekes, táncos vagy irodalmi program és szinte minden alkalommal garantált a teltház, ezért kötelező előre helyet foglalni, ha szeretnénk átélni azt a show-élményt, amit a múlt században Picasso is.

Még Picasso működése előtt, az 1800-as évek második felében, egyik napról a másikra megugrott a kereslet a festékek és a művészkellékek iránt. 1887-ben a quai Voltaire 3 szám alatt egy tehetséges grafikus és rajzoló, Gustave Sennelier megnyitotta festékeket áruló boltját, a Magasin Sennelier-t, ami eleinte semmiben sem különbözött a többi művészellátótól, de hamarosan egy műhelyt is kialakított a bolt hátuljában, ahol saját maga keverte ki a színeket, még saját árnyalat is volt, a “Kínai narancs”.

1948-ban, az épp a közelben lakó Pablo Picasso is felkereste az üzletet, amit akkor már Gustave unokája vezetett és azt kérte, hogy állítson elő egy olyan anyagot, amit bármilyen felületen használni lehet és nem igényel alapozást. Egy év múlva Henri Sennelier kis krétaszerű rudacskákat nyomott Picasso kezébe, ezek voltak az olajpasztellek. A festő olyannyira megszerette ezeket, hogy közel kétezer darabot vásárolt belőlük, az összes árnyalatot elvitte. A bolt ma is működik, ezért ha művészetkedvelőként igazán eredeti, párizsi emlékre vágyunk, itt érdemes venni néhány ecsetet, festékpalettát vagy egyéb művészkelléket.

(Fotók: Getty Images, Unsplash)

az lapin agile | párizs | amadeo modigliani | pablo picasso | nagy sztori