Forradalmi koncepció demokratizálja a műtárgypiacot

A Fine Art Rent pontosan az, aminek a neve mondja: festményeket bérelhetünk, a kép értékének egy százalékáért. A friss koncepció számos kérdést felvet, az ötletgazda Róna András pedig a Roadsternek válaszolt is mindenre.

„Az otthonunkban egy idő után feltűnt, hogy nagyon üresek a falak” – mesélt a Fine Art Rent kezdeteiről az alapító, Róna András. Sokan élnek üres falak közt, és egész jól megvannak, ám ha ezek a falak egyszer megtelnek festményekkel, utána már nagyon nehéz elképzelni az életet nélkülük.

A projekt tehát lakásdekorációból indult, majd nemesült műgyűjtéssé. De miért csak kevesen tartanak otthon műtárgyat? Róna szerint egyrészt laikusként azt sem tudjuk, merre induljunk el, kik az elérhető művészek, másrészt nehezen tudható egy-egy festmény reális értéke, és senki sem szeret úgy vásárolni, hogy nem tudja, milyen dealt köt. Ráadásul még ha jól is vásárol az ember, és a műtárgy megtartja, vagy akár növeli az értékét, a befektetés akkor sem likvid, tehát nem tehető azonnal pénzzé, így kevesen hajlandóak nagyobb összeget elkölteni.

A Fine Art Renttel viszont több csapdát is kikerülhetünk:

• A kívánt képet kiválaszthatjuk a cég katalógusából, majd értékarányosan kikölcsönözhetjük, azaz havonta a festmény értékének egy százalékáért elvihető az adott kép.
• Ha mégsem jött be, vagy érdekes lenne valami más, bármikor visszavihetjük vagy lecserélhetjük a képet. Tehát egy egymilliós képet havi tízezer forintért kitehetünk a falunkra. Vagy a tárgyaló, szálloda, étterem falára.

A kollekció legolcsóbb darabja százezer, a legdrágább harmincmillió forint, vagyis már havi ezer forintért is lóghat műalkotás a falon.

Neves festők műveiről van szó, és nem csak kortársakról: a Fine Art Rent összefog több magángyűjteményt, illetve galériákkal is kapcsolatban áll. A gyűjtemény a 19. század végétől indul, egészen az olyan művekig, amin még alig száradt meg a festék. Vaszary János, Rippl-Rónai József, Bak Imre, Nádler István, Szűcs Attila és El Kazovszkij képei is megtalálhatóak a kollekcióban.

Kézenfekvő kérdés, hogy hogyan bánnak a képekkel? Róna elmondja az alapszabályokat, például légkondi alá, fűtőtest fölé sosem tesznek képet, közvetlen napsütésnek nem teszik ki, illetve a kihelyezést a Fine Art Rent végzi.

„A kép a falon van a legjobb helyen” – mondja az alapító.

Eddig szerencsére nem volt rossz tapasztalat, és Róna szerint kicsit mítosz is a műtárgyak érzékenysége, például háborús időszakban a képeket olykor elástak, fűtetlen helyiségekben tároltak, de kibírták. Persze azért jó odafigyelni a páratartalomra, és a fenti alapszabályokra. Azt se felejtsük el, hogy „elég kevés magyar múzeumnak van tökéletes raktára.”

És hová valók a képek? „A mai belsőépítészet nem a klasszikus képeknek kedvez, bár megjegyzem, én például szeretem keverni a kettőt, azaz egy modern környezetbe klasszikus képet helyezni.”

Róna elsősorban missziónak tartja a vállalkozást, hiszen az alacsony díjaknak köszönhetően sokkal többen engedhetik meg maguknak, hogy műtárgyakkal éljenek együtt, valamint azért, mert nemcsak nagy nevekkel dolgoznak, hanem fiatal művészek is találkozhatnak a közönséggel a szolgáltatás útján.

„Teljesen más az a hozzáállás, hogy »itt vannak fiatalok, esztétikailag teljesen rendben vannak, de még senki nem hallotta a nevüket«, illetve az, hogy »itt van egy Andre Kertesz, egy Kassák, de nézd csak meg ezt is« – vagyis a fiatalokat csatoljuk a nagy nevekhez, és így egy olyan pozícióba kerülnek, ahová maguktól jóval lassabban jutnának el.”

Eddig jellemzően cégek érdeklődtek, ahol az is előnyt jelent, hogy a műtárgyvásárlás nem elszámolható költség, a kevés tárgyi eszközök egyike, amely nem amortizálódik, a festmények kölcsönzésének díja viszont teljes egészében költségként leírható. Ráadásul a képek időszakonként lecserélhetők, változtathatók.

A műtárgy-kereskedelem hektikusságát kutatások támasztják alá, ahogy a galériások mondják, „senki ne vegyen befektetésnek műtárgyat”. Ahogy pedig egy kollégánk fogalmazott: „ha kiteszem a képet a falamra, és ott lóg harminc évig, azzal már nyertem, mert nézhetem.”

Ez utóbbi szellemiséget segíti a Fine Art Rent, ami a műtárgyak hozzáférhetőbbé tételével egyúttal megnyit egy új piacot. Január 17-től fontos mérföldkőhöz érkezik a cég: megnyílik egy bemutatóterem a Baross utca elején (BC22 Irodaház), ahol a képek egy részét a maguk valójában megnézhetjük kiállításszerűen, a netes katalóguson felül. A monitoron uniformizált képméretekkel olykor még a profik sem boldogulnak, a textúrák, a valós méretek csak élőben látszanak igazán.

Ha pedig bizonytalanok lennénk, milyen kép illik egy adott helyiségbe, a Fine Art Rent javaslatokat tesz több képre, amelyek közül aztán már mi választhatunk.

Mivel a bérlés olcsó és kiszámítható, olyan lehetőségekre is teret ad, mint egy-egy tematikus, akár múzeumi értékű kiállítással megtölteni a teret. Egy nagyobb szállodánál vagy cégnél ez komoly hozzáadott értéket jelenthet. És ellentétben a múzeumba járással, a kiállított műtárgyakban gyönyörködni nem egy program, hanem a hétköznapok szerves része – legalábbis egy ideális közeljövőben, ahol már nem számít többé különlegességnek a műtárgybérlés.

(A fotókat a Fine Art Rent bocsátotta rendelkezésünkre.)

Ez is érdekelhet:

műkincs | fine art rent | festészet | műtárgy | nagy sztori