Close
Ezzel az előadással lesz érdemes felavatnunk az új Nemzeti Táncszínházat

Ezzel az előadással lesz érdemes felavatnunk az új Nemzeti Táncszínházat

Ha még nem ismerjük belülről a magyar tánc új szentélyét, akkor Goda Gábor új darabja lehet a tökéletes apropó.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál több mint negyven helyszínen zajlik majd szerte a városban: többek között a vadonatúj Nemzeti Táncszínházban, amelyet alig néhány hete vehetett birtokba a hazai táncos közösség, illetve a nagyérdemű. Az egyik legérdekesebb premiernek Goda Gábor, a kultikus koreográfus új darabja ígérkezik. Az 59 éves művésszel az új Nemzeti Táncszínházban találkoztunk, és kifaggattuk az darabról, a tajcsiról és arról, hogy hogyan marad mindig kreatív.

A darab otthona

A Nemzeti Táncszínház új épülete ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján készült el, és nem véletlenül juthat eszünkbe róla a Müpa, mert az is az iroda nevéhez fűződik. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és akár a jövőbeli igényeinek is.

A 6950 négyzetméteres új Nemzeti Táncszínházat a Millenáris Park E épületében, a volt Ganz-művek a kétezres évektől stúdióként működő egykori ipari épületéből alakították ki. A beruházás eredményeképpen az épület új főhomlokzatot és előcsarnokot kapott, valamint létrehozták a 368 főt befogadó nagytermet, a 120 fős kistermet, a két próbatermet, a kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, amely a táncprodukciók művészi lehetőségeit bővíti, valamint az új előcsarnokban szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó is az új közösségi tér létrehozásának koncepcióját szolgálja.

A Szél kapuja

A Szél kapuja átjáró a kint és bent között, a külvilág és az egyén között, az anyagi világ és a szellemi tér között. A szél átjárja és összeköti ezeket a világokat, egyben megsemmisíti a határokat, és nem vezet sehova, mert mindenütt jelen van. Számos kultúrában a szél a világot és az embert mozgató erő metaforája, mely önmaga sosem látható, csak a hatását érzékeljük. Általa rezdül, mozdul meg az anyagi világ, felébred, él, pusztul és megújul.

Az előadás mozgásvilágát a tajcsi-csuan, a Shen Dao kungfu és az ezekből építkező természetes gesztusok ötvözete adja. Minimalista és mégis gazdag zenei világa olyan hangszerekre épül, mint a harmónium, a fúvósok, az ének vagy az emberi lélegzet, vagyis mindazon hangszerek és eszközök, melyek a levegő mozgásának, áramlásának gyöngéd vagy éppen vad erejét használják.

A Szél kapuja folytatja és tovább bontja a társulat két korábbi előadása, a Cseppkánon és a Raj kérdésfelvetéseit:

Hol keressük gondolatainkat, érzéseinket? Az agyban? A szívben? A sejtjeinkben? Egymásban? Kapcsolataink terében? Cselekedeteinkben?

Az inspiráció gyökere

A Szél kapuja spirituális gyökerekkel rendelkezik, de miután a motívum átmegy Goda kezei között, biztosak lehetünk benne, hogy valami egészen egyedi, kreatív és lenyűgöző dologgá alakul majd át.

– “Húsz éve foglalkozom a tajcsi-csuan művészetével. A kínai gyógyászat szerint különböző energetikai pontok helyezkedek el az emberi testben. Ezek egyike a fengfu, amely a fejen található meg, nagyjából az, amit mi öreglyuknak nevezünk. Ha az ember ezt jól tartja, akkor ez a kapu megnyílik, és akkor kiszellőzik a fej, kipucolja, felfrissíti az embert, intuitív lesz, kreatív. Itt jött a párhuzam, hogy a mi kultúránkban a szél mint metafora megfeleltethető ennek a tudatosságnak, szellemiségnek. Egyik sem látható, nem megfogható. Ez az analógia érdekel, hogy a szélnek milyen átmenetei vannak, az emberi sóhajtól kezdve a viharig.

Új terepen. Goda Gábor a Nemzeti Táncszínházban

– Van egy olyan inspiráció, ami mások nézéséből táplálkozik. Nézem mások munkáit, művészetét, az életet, az embereket az utcán. Ehhez csak a figyelem kell. Kétféle figyelem van. Lehet koncentrálni és figyelni. Amikor koncentrálok, akkor egy helyre figyelek, és ez remek lehet, ha tanul az ember. Csakhogy ilyenkor kizárunk minden mást. Szerintem úgy jó élni, hogy a kíváncsi figyelem megmaradjon bennünk.

– Én úgy élek, mintha egy folyamatos alkotói folyamatban lennék. Az egyik darabból születik a másik darab. A Szél kapuja most született abból, amiket korábban alkottunk. Nem egymás mellett futnak a projektjeink, hanem egyikből következik a másik.

Szinte úgy is mondhatnám, egyetlen egy darabot alkotunk egész életünkben.

Hogy mi lesz a következő darab? Ezt úgy kell elképzelni mint egy fát, aminek az ágai nőnek és nyúlnak. Mostanában fog eldőlni, hogy melyik lesz az az ág, ami megerősödik, amelyikre építeni lehet. Sok ág van a fejemben, de még nem tudom, melyik lesz a legerősebb.”

Goda Gábor darabját április 15-én lehet megnézni a Nemzeti Táncszínházban. A Budapesti Tavaszi fesztivál egyébként rengeteg izgalmas produkcióval jelentkezik, nemrég összegyűjtöttünk a favoritjainkat.

(Fotók: Hlinka Zsolt/Nemzeti Táncszínház)

Close