Close
Három sauvignon blanc, ami jobban frissít egy tengeri csobbanásnál

Három sauvignon blanc, ami jobban frissít egy tengeri csobbanásnál

Létezik a borozásnak olyan műfaja, amikor a lassú, szinte megrágott kortyot hosszas analizálás követi. És van a sauvignon blanc, ami maga a folyékony életélvezet, az itt és most, a frissen vágott fű, a napsütés és az egzotikus gyümölcsök fűszerekkel kevert elixírje.

Ezek után nem lehet kérdés, hogy a nyár bora a francia nagyágyú, a vad fehér, azaz a sauvignon blanc, ami könnyen függőséget okoz. Bár akadnak szép magyar példák is, érdemes az ismerkedést a fajta leglátványosabb, legharsányabb képviselőivel kezdeni, és kicsit az országhatárokon túlra kacsintani.

Május közepén a kedvenc borkereskedőnknél, a Bortársaságnál jelent meg egy különszám, amelyben összegyűjtötték a legjobbakat – a határokon és tengereken innen és túl. Közülük mutatunk most hármat, amit többször is kóstoltunk, és még sosem okoztak csalódást.

Matua – Új-Zéland

Az új-zélandi sauvignon blanc néhány évtized alatt lett a fajta Rolls–Royce-a, egy külön kategória, ami bárhol, bármikor felismerhető, különc, de mégis nagyon szerethető és magával ragadó. Ha új-zélandi sauvignon blanc kerül a poharunkba, szinte arcon csap minket a frissen vágott fű, a zöldpaprika, a spárga és a bodza illata. Ízben aztán még tovább terjedhet a skála: az egres, a maracuja, a passiógyümölcs, a citrom és a kivi aromái úgy képesek egyesülni az új-zélandi sauvignon blanc-ban, mintha egy profi lemezlovas pakolna egymásra más-más stílusú, ritmusukban mégis összepasszoló zenéket.

Az új-zélandi sauvignon blanc-ok Mekkája Marlborough, ahol a napsütéses órák száma, a hőmérséklet, a domborzat és az éves csapadékmennyiség is mintha a fajta kénye-kedve szerint alakulna. A borászoknak egyedül a szüret előtti, azaz március környéki csapadék az ellensége.

A szigetországban nehéz lenne választani, melyik borászattól kóstoljunk, a legendás Cloudy Bay mellett viszont talán a Matua a legfényesebb új-zélandi csillag a sauvignon blanc egén. Már csak azért is, mert a maori nyelven “családfőnek” nevezett borászat volt az első, ami sauvignon blanc szőlőt telepített Új-Zélandon. A borászat alapítása egy testvérpárhoz, Bill és Ross Spence-hez fűződik, akik az 1960-as években, egy tudatos döntésnek köszönhetően reformálták meg a fajtáról alkotott képet, és azóta is egyszerű, jóivású, friss, kirobbanó borokat készítenek – kizárólag sauvignon blanc-t és pinot noirt.

Már a palack és a címke árulkodik a bor stlílusáról: harsány, kirobbanóan gyümölcsös, hűvös karakterű, mentás-bodzás jegyekkel. Nyáron olyan, mintha friss forrásvízzel hűtenénk magunkat. Szóval, kötelező!

Painted Wolf – Dél-Afrika

Dél-Afrikában a sauvignon blanc ugyan csak másodhegedűs a chenin blanc és a pinotage mellett, de olyan ez, mintha egy klub második csapata is az NB1-ben játszana, ráadásul néha jobban, mint a szupersztárok. Jeremy Borg és párja régóta készítenek borokat, bár saját pincéjük nincs. Ahogy ők mondják, “borászoktól bérelnek helyiséget és technológiát, de tulajdonképpen a barátaiknál készítenek borokat”.

A borászat – Painted Wolf – egyébként az Afrikai Vadkutya nevét viseli, ami a világ egyik legveszélyeztetettebb ragadozója, és a házaspár a borok készítése mellett azon is fáradozik, hogy segítse a faj fennmaradását. Ez a felelősségvállalás, tudatosság, természetközeli gondolkodás pedig a boraikban is visszaköszön.

A “the den” sauvignon blanc könnyed, vibráló bor, vágott füves illatokkal, vadvirágokkal, élénk savakkal, citrusos-mangós aromákkal a paarli borvidékről.

És, ha még több érv kellene, ami a dél-afrikai borok mellett szól, elég csak ránézni az árcédulájukra – lényegében kockázat nélkül tudjuk megkóstolni őket.

Pascal Jolivet – Loire-völgy

A gyönyörű kastélyokkal tűzdelt Loire-völgy a sauvignon blanc hazája. Összesen 70 ezer hektáron folyik szőlőtermesztés, ez éves szintén kb. négymillió liter bort jelent, amivel a borvidék a harmadik legjelentősebb Franciaországban. A régió felső szakasza a sauvignon blanc-ról szól, azonbelül is a mészköves Sancerre és a kovaköves Pouilly-Fumé jelentik a francia sauvignon blanc origóját.

Az ott készülő borok általában kevésbé harsányak, ellenben elegánsabbak az újvilágiaknál, és tovább is eltarthatók. Arrafelé nem ritka, hogy a füves, csalános, ananászos, mangós aromák mellé finom sósság és az érlelésből adódó hordós jegyek is társulnak.

A hordóhasználatra már csak azért is érdemes építeni a helyi borászoknak, mert a világ leghíresebb tölgyerdői (Nevers, Allier és Tronçais) épp a vidéken találhatók. Ennek ellenére csak nem rég kezdődött el a kísérletezés a fajta hordós érlelésével, az alapkategóriában továbbra is inkább csak acéltartályos szovinyonokkal találkozunk.

A Loire-völgyi sauvignon blanc egyik kulcsfigurája pedig az egykori champagne- és borkereskedő, Pascal Jolivet, aki ’87-ben alapította meg saját borászatát, majd a kilencvenes évek eleján vásárolta meg első saját területeit. Mára Sancerre és Pouilly-Fumé dűlőiben több mint 95 hektáron, a nyugatabbra található Touraine-ban pedig 50 hektáron gazdálkodnak.

Hogy miben különbözik Pascal Jolivet borászata és borai az újvilágiaktól? A borokat a lehető legtermészetesebben, vadélesztőkkel, minimális kénhasználat mellett készítik, a cél, hogy a borászat folyamatosan álljon át az organikus, majd a biodinamikus művelési és borkészítési módra. A hangsúly a termőhelyen van: a Sancerre 2018-ból gazdag, élénk savú, barackos és citrusos aromákkal, tőkéletes egyensúllyal, a Pouilly-Fumé 2017-ből citrusos, almás, sokrétegű és elegáns.

Érdemes kísérletezni!

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Bortársaság, Getty Images. Forrás: Bortársaság)

Close