Close
Határsértőket keres – Prieger Zsolt-interjú

Határsértőket keres – Prieger Zsolt-interjú

Ha valaki Prieger Zsolttal készít interjút, nem is tévedhetne annál nagyobbat, mint én: hogy csak egy zenésszel kerül majd szembe. Persze, Zsolt az Anima… le se írom, meg mellette újság- és mindentíró, közben tanár és producer, de fő foglalkozását tekintve mégiscsak Prieger Zsolt, aki a Highlights of Hungary szivárványkoalíciójának egyik új, sokszínű kurátora. Hamar elengedtem a tervezett forgatókönyvet, már az első kérdés után.

– Zenészként főleg művészi jellegű projekteket fogsz jelölni a Highlights of Hungaryre?

– Sok jó dolog vesz körül, és szeretném, ha a kísérletezők előtérbe kerülnének. A műfaj teljesen mindegy. De például a spirituális témák még nem kaptak sok elismerést, holott nagyon fontos küldetése van jelenleg az egyházi szociális és oktatási munkának, mindenféle mély hitnek, és az ehhez kapcsolódó praxisnak. Szörnyű szóismétléssel: a modern ember modern, mentális kihívásaira modern válaszokat adni, ez a feladat. Nem sekrestyeszagúan, hanem a kor kihívásainak megfelelve. Ezért jelöltjeim között van például szerzetesrend is, a maguk szerteágazó kísérletezésével és mély hitével, vagy olyan Iskola, ahol éppen azokkal foglalkoznak, akikről már mindenki lemondott. Oda visznek reményt, ahol végképp elfogyott. Természetesen van zenei vonatkozású jelöltem is, de ő is inkább a kísérleti, költészeti terepről érkezik. Intim témákat hoztam, ahogy a zenében is jobban izgatnak már az intim, experimentális témák és előadások, mintsem a stadionkoncertek.

– Így könnyebb is a “sold out”-ot kitenni az eventbe, ami a siker egyik kulcsszava mostanában.

– Ha éltél már meg sikert, akkor tudod, hogy az nem így működik. Nem hangosan és nem vezényszóra, és általában nem is akkor, amikor a közönség vagy a környezeted éppen a legsikeresebbnek hisz. A siker nekem az, amikor jól tudom magam kifejezni, amikor önreflexív vagyok, és ez megtörténhet egy lakásban harminc fő előtt is. Aztán amikor ez sikerül, továbblépek. Én pont olyan produkciókat keresek, amiben az átjárhatatlan határok átjárhatóvá válnak. Ahol az akció a lényeg, nem pedig az adott kontextus, hogy könyv, előadás, színház, építészet vagy tánc. Ma minden szegmentált, minden szakma és mindenki a saját fiókjába, kispolcára kívánkozik. Bevett, hogy a különböző programszervező csapatok fújnak egymásra, különböző irányzatok ellenségeskednek, én viszont arra vagyok kíváncsi, ami más, mint amit én gondolok, és az alkotás mellett ezt tartom amolyan feladatomnak is valamennyi színtéren: vagyis hogy kulturális sznobizmus, árokásás helyett összehozni az embereket. Színészeket zenészekkel, szervezőket helyszínekkel, hogy épüljön az a valami, amit hazai kultúrának hívunk. Mindegy, hogy tájépítészetnek vagy kísérleti költészetnek hívjuk. Elmondani egymásnak, hogy mi tetszik, hogy miben hibázunk, én például áhítom, hogy velem is megosszák ezeket a kritikákat, meglátásokat mások. Meghallgatni a másikat, erre kell, hogy legyen időnk.

– Igen, érződik rajtad, hogy sugárzik belőled a nyitottság.

– Mindig jól érzem magam a sokszínűségben. A Highlights csapatába is kvázi egy szivárványkoalícióba léptem be, ami számomra a barátkozásról, a felfedezésről szól. Valami, ami csiklandozza az emberben a tudásszomjat. Amikor szenvedélyes emberek egy társaságba keverednek, ott mindig hatással vagyunk egymásra. Amikor kurátortársammal, Iainnel (Iain Lindsay, brit nagykövet Magyarországon) szóba elegyedtünk a Highlights első rendezvényen az erkélyen, aztán egy fél órát beszélgettünk már Erdélyről, amikor kiderült, hogy hát ő Romániában is volt már nagykövet. Vagy Trellay Leventével azonnal egymásra találtunk bencés elfogultságainkban, közösségteremtő gondolatainkban. Ezért dolgozom fiatalokkal egyébként is, mert mozgásban tartják az intellektust. Ugyanúgy, mint a zenekaromban, ahol mindig nálam fiatalabbakkal dolgozom most már lassan harminc éve. Bár most a Müpában éppen egy olyan darabon dolgozom az Animával és sok vendégművésszel, népzenészekkel, színészekkel, akik között lesz, aki idősebb nálam.

Ebből is látszik, hogy a fiatalság nem fiziológiai kor kérdése, hanem a léleké.

A mai gyerekek nagy többsége alig kap elismerést, és már egy egészen kis motivációtól szárnyra kapnak. Látni a kibontakozó tehetséget, ez inspirál talán a legjobban. Úgy vélem, hogy az iskolában a vezető nemcsak főnök, hanem sokkal inkább barát. Tanárként én is tisztelem a diákjaimat. Borzasztó nagy szüksége van a fiataloknak a közös alkotásra, a közös, egymástól tanulásra, látom, tapasztalom.

– Mondanál egy példát?

– Nemrég egyetemisták előtt beszélgettem Csókay Andrással, aki nemrég a sziámi ikrek szétválasztásában jeleskedett. A diákok elsősorban azért itták a szavait, mert sokoldalú, együttgondolkodó, karizmatikus ember, és nem azért, mert sikeres. És miközben hallgattam őt, azon gondolkodtam, hogy ki ő igazából? Orvos? Mélyen vallásos ember? Motivációs tréner? Nem. Csókay András leginkább Csókay András. Egy olyan önazonos példakép, egy másik határsértő, aki egyszerre elkötelezett keresztény a szó nem mai, politikai értelmében, és elszánt tudós, közben meg megszólítja a srácokat-lányokat, akik kemény kérdéseket szegeznek neki, ő meg válaszol rájuk legjobb tudása szerint. Ilyen példaképeket kell felmutatnunk a jövő generációjának, azt üzenve, hogy zsizsegjetek, alkossatok! Találjátok meg azt, hogy kik is vagytok valójában, mennyire sokszínű, beskatulyázhatatlan emberek! Bárhol is legyetek, kispapok Győrben vagy intermédiások a MOME-n, kutassátok a saját hangotokat, aminek nem kell megfelelnie egyáltalán semmi ahhoz foghatóhoz, amiről eddig hallottatok!

– Erre mondod, hogy határsértőket keresel?

– Igen, akik hadat üzennek a mindennapos közhelygyakorlatnak. Legyen az tényfeltáró újságírás, egy alapos, újszerű vallási megközelítés, valami, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz, bármi, ami kilép önmaga skatulyájából. Egy meglepő, váratlan, kooperatív és provokatív ügy. Társadalomszobrászatban vagy sportban, művészetben vagy oktatásban, teljesen mindegy.

Ezt keresem mindig: azt, aki megtudja tölteni a személyiségét egy üggyel, vagy fordítva: az ügyet a személyiségével.

Szeretnéd jobban megismerni a Highlights of Hungary értékteremtő csapatát és projektjeit? Tedd az ujjad az ország kreatív ütőerére! Inspiráló történetek, véleményvezérek és a legjobb ügyek nyomába eredhetsz, ismerd meg őket jobban a Facebookon, az Instagramon, vagy hallgasd meg a podcastjeiket!

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

(Fotók: Zombori András, Talabér Géza Photography)

Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom