Close
Ilyen a legszínesebb art hub még télen is – Ez a Budapest Art Factory

Ilyen a legszínesebb art hub még télen is – Ez a Budapest Art Factory

Hogyan kerül a legjobban csengő kortárs magyar képzőművészek galériásához Kucsora Márta, mit keresett Beverly Hillsben Szász Sándor, és miért éppen Juhász Dóra festményét választották a Gresham-palota luxusszállodájának falára? A három festőművész neve nem forog a köztudatban, pedig kéne.

Az egyéni teljesítményeken túl saját erőforrásokkal létrehoztak és működtetnek egy professzionálisan funkcionáló, nemzetközi vérkeringésbe kapcsolt, élő képzőművészeti helyszínt, a Budapest Art Factoryt. De kik ők, hogy tudták ezt megcsinálni, és mégis miként üzemeltethető egy régi ipartelepen a város nem is annyira távoli pontján egy ilyen jellegű art bázis? Életutakról, művészlétről, munkáról, szerencséről, barátságról beszélgettünk a tehetséges és izgalmas alapítókkal.

Los Angeles, New Jersey, London

Közös történetük az egyetemen kezdődött. A legendásan összetartó évfolyamból egy tizenöt-húsz fős csoport nyári művésztelepet alapított. Az alkotóhely egyik fő szervezője tizennégy éven át Szász Sándor volt, aki még mindezek előtt, az egyetemi évei alatt gondolt egyet, és szerencsét próbált Amerikában. Los Angelesben megismerkedett Szász Endre leghíresebb egykori feleségével, aki a Beverly Hills-i otthonához tartozó műtermet biztosított számára. Az utcában olyan hírességek éltek, mint Barbara Streisand és Rod Stewart, ez tényleg az angyalok városának legfelső és érinthetetlen szektora volt. Lula Szász által olyan csúcs társadalmi krémmel ismerkedett meg, amibe vagy beleragad az ember, vagy inkább kilép belőle.

“Tapasztalás szempontjából alapélmény az ott töltött idő, de ez tényleg egy olyan világ, ami még a filmekben sincs. Nem akartam odatartozni, nem ez volt az életcélom.”

Kucsora Márta egy pályázati program keretében került New Jerseybe, ahol a Montclair State University képzőművészeti mesterképzésében vett részt. Alapjaiban változott meg Márta gondolkodása a művészi létről. Sok meghívott kortárs képzőművész tanította őket, mindenki keményen dolgozott, karrierépítésről és self brandingről tanultak, határidők voltak, teljesíteni kellett.

“Mindenki rendkívül összeszedetten dolgozott, nem éltünk bohém művészéletet, mindenki dokumentált, rendszerezett, építette magát.”

Közvetlen a középiskola után Juhász Dóra Londonban tanult az akkor jónevű, mostanra legjelentősebb londoni művészetoktatási intézményben, a Chelsea College of Artsban (ma: University of the Arts London). Egy év koncentrált munka és a kibontakozást minden szempontból támogató tanulmányi légkör ellenére hazajött.

“Úgy éreztem, ha tovább ott maradok, soha nem jövök haza.”

Budapest Art Factory

Minden képzőművésznek szüksége van műteremre, az egyetem után mindhárman keresgéltek, de külön utakon. Végül 2006-ban jött egy lehetőség, a nagy múltú Láng Gépgyár egyik erősen lelakott iparcsarnokában dolgozhattak páran. Dorka ismert egy művészeti menedzsert, az akkor Magyarországon élő Dianne C. Brown-t, aki az épület egy részét műtárgyraktárnak használta – ő volt az is, aki a Four Seasons enteriőrjébe választotta Dorka munkáját. Kereskedelmi szempontból jó ötletnek tűnt, ha helyben, a tárolt műtárgyak mellett művészeti tevékenység zajlik. Így az egykori egyetemi kör tagjai belakták és szép lassan felújították a teret, a koszos falakat és a lógó neoncsöveket felváltotta valami egészen újszerű alkotótér.

“Fiatalok voltunk és lelkesedtünk az egészért.”

Megszervezték és elindították 2012-től a rezidencia programjukat, ez privát műteremhasználatot jelent teljes felszereltséggel, eszközökkel, közös kulturális programokkal, eseményekkel, leginkább külföldi képzőművészek számára. A programban részt vevő meghívott alkotóknak belvárosi lakást is biztosítanak.

“Ez egy közösség. Együtt ebédelünk, együtt kávézunk és kiállításokra járunk. Otthonossá tesszük az itt dolgozó művészek velünk töltött idejét.”

Mint minden szakmánál, a professzionális művészeknél is fontos a nemzetközi trendek követése, a folyamatos tájékozódás a külföldi irányvonalakról, áramlatokról, a kapcsolattartás helyekkel és szereplőkkel. Ezt nagyban segíti a rezidencia program, ami éves szinten aktívan áprilistól október végéig működik. Ezzel együtt a háttérmunkák egész évben interakcióban tartják a Factoryt. Benne kell lenni a nemzetközi vérkeringésben, de nem mindenáron. Hárman szervezik a hely teljes életét és fenntarthatóságát egy fiatal art menedzser segítségével, azontúl, hogy persze mindenki állandó egyéni alkotófolyamatokban van.

“Szabadon, függetlenül dolgozhatunk, mindenki jól érzi magát, és nem kell kompromisszumokat kötnünk.”

Aztán költözni kellett, de hova?

Tavaly az ipartelep tulajdonosa lebontatta azt az épületet, amit eredetileg használtak. A helyén már csak egy hatalmas üres terület tátong, ami mégis valami kellemesen extrém hangulattal egészíti ki a barna övezetet. Volt itt még egy használaton kívüli, egyébként szintén bontásra ítélt csarnok. Kisebb, mint az előző, körülbelül hatszáz négyzetméter alapterületű, szürke, omladozó, fűtetlen, koszos, napfénytetős épület. Jó alapanyag.

“Egy papíron megrajzoltuk a belső teret, és két hónap alatt felújítottuk, beépítettük az egészet.”

Saját maguk terveztek és kiviteleztek, fizették a bérleti díjat, állták a beruházási költségeket. Lettek zárható műtermek, egy rendezvényekre is alkalmas, centrumban álló nyitott műhely, fűtött raktár, konyha, vizesblokk, galéria, rejtett műterem és kert a közös grillezésekhez. Mikor megérkezel, olyan, mintha egy hatalmas filmforgatási helyszín díszletébe lépnél. Paravánszerűen felhúzott magas, de nem plafonig érő falak osztják fel a csarnokot privát alkotóterekké, a fehér falak télen is felerősítik az üvegtetőn bejutó fényt. Persze van világítás és fűtés, kicsit olyan is, mint egy galéria, a falakra írt Factoryval kapcsolatos szövegek angol nyelvűek, egymás közt is leginkább angolul beszélnek, ez a természetes.


“Ez a hely a valóságban is olyan, mint amilyennek a fotókon látszik.”

Mindenki nyitott, kedves, Nice to meet you! Kicsit sem olyan elvont, távolságtartó és érthetetlen ez a közeg, mint amit általában egy művészcsoportról elképzel az ember. Pedig igazán színes összetételű a társaság, a nyolc műteremben most amerikai, szlovák, angol és magyar alkotók dolgoznak, ők a termeket bérlik, és ez idő alatt Budapesten élnek. De a Factory ápol kapcsolatokat olyan német, francia, török, jordán, dél-afrikai, kínai, svájci, orosz, koreai, olasz, cseh, román, lett, görög, argentin, svéd, izraeli kortárs művészekkel és kurátorokkal, akik a hét év során jártak már itt, és még jönnek is.

“Ez egy nagyon zárt világ, de nem vágyunk egy belterjes körre, ahol csak egymással beszélgetünk. A nemzetközi térben meg lehet találni azokat az embereket, akikkel jó a flow.”

És hogy telnek a gyárban a hétköznapok?

A Factory a mindennapokban inkább egy munkahely, intenzív, koncentrált és inspiráló terep a rezidencia program folyamatos impulzusáradatával. A három alapító középgenerációs képzőművész szakmai egysége kiegyensúlyozott, professzionális művészek, ebből élnek, ez a munkájuk. Bár kifejezésmódjuk, eszköztáruk, technikájuk, stílusjegyeik, sőt még habitusuk is egymástól teljesen eltérő, mégis sok a hasonlóság eddigi életútjukban. Ilyen például, hogy mindhármuknak hamarabb volt külföldi galériás képviselete, mint budapesti.

“Tévedés, hogy itthon kell világhírűvé válni.”

Márta már két éve sikeres együttműködésben dolgozik a Kálmán Makláry Fine Arts galériával, emellett egy instagramos megkeresésen keresztül behúzott müncheni kiállításra készül. Dinamikusan absztrakt, nagyméretű képeihez sajátos technikát alkalmaz, szórópisztollyal dolgozik, a festéket extrém magas hígításban használja, alkalmanként fémporral, neonfestékkel vegyítve. Az anyag mozgásának pillanatát akarja megjeleníteni, a gravitáció segítségével alakítja a festményeit.

A Makláry galériával van közös munkában az elsősorban tájképekben és figurális koncepciókban gondolkodó, posztapokaliptikus víziókat ábrázoló Szász Sándor is. Most vegyes technikával monumentális kollázsokat készít a tavaszi tárlatra.

A Viltin Galériához csatlakozott nyáron Juhász Dóra, aki lírai absztrakt festményein rendre ovális, foltszerű mintákat jelenít meg különböző szimmetrikusan rendezett kompozíciókban. Festészetében talán nem is a téma a leglényegesebb elem, inkább a keletkezés folyamata és a mozdulatokban lévő érzések.

A Factoryban vannak publikus események is: kiállításmegnyitók, art talk események, műhelyséták, és a jövőben szeretnének helyszínként bekapcsolódni nagyobb kulturális programokba. Ezek és az egyéb információk a közösségimédia-platformokon mindig elérhetők. Leginkább nem a művészeti újságokban adnak hírt arról, mi zajlik náluk, mert a saját kommunikációt valóságosabbnak tartják, fontos az interakció.

(Fotó: Kőrösi Tamás, Budapest Art Factory)

FOLYTASD EZZEL
Rendkívül szigorú korlátozásokat jelentettek be itthon
Kis lépések is igazoltan csökkentik az otthoni és a munkahelyi stresszt
Megjelent a Roadster negyedik lapszáma.
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, és akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom