Close
Most pedig megmutatjuk azokat a cikkeket, amiket imádtunk elkészíteni

Most pedig megmutatjuk azokat a cikkeket, amiket imádtunk elkészíteni

Gyakran megkapjuk barátoktól, rokonoktól, ismerősöktől, amikor egy átlagtól eltérő munkanapunkról mesélünk, hogy “milyen jó lehet újságírónak lenni!” Őszinték leszünk: sokszor tényleg jó. Eljuthatunk olyan izgalmas helyekre, ahová alapból nem biztos, hogy sikerülne, találkozhatunk olyan érdekes, inspiráló és ismert emberekkel, akikkel egy “hétköznapi” foglalkozást űzőnek aligha jönne össze. Nem meglepő módon nagyrészt ilyesmi témák uralják az alábbi összeállítást, amiben azokat az idei cikkeket gereblyéztük össze, melyeket tényleg élvezettel pötyögtünk.

Csáki Csaba

A 2021-es évre jóval szívesebben emlékszem vissza, mint az eggyel ezelőttire, amikor elég bajos lett volna összelasszózni a témákat egy ilyen cikkhez három virtuális múzeumtúra vagy a “milyen francia filmeket nézz meg szombat este otthon, ha hiányzik a baguette-majszolgatás Párizsban” típusú anyagokból.

Rögtön ellentmondással indítok: még úgy is élvezet volt elkészíteni a négy skót whisky-t bemutató írást, hogy egy glasgowi bár pultja helyett az íróasztalnál ültem, hála Metzger László közreműködésének. Az aranylabdás whiskymester még azzal is megszeretteti az aranyló italt, aki addig elzárkózott tőle.

Ha már beszélgetés, nemcsak a közös fociszerelem okán imádtam interjút készíteni a pozitivitásáról és életigenléséről ismert Gianni Annonival egy kilátástalannak tűnő időszak közepén, mint ahogy iszonyú sokat tanultam bő másfél óra alatt Schiffer Miklóstól is.

Ami a visszakapott élményeket illeti, nem számítottam rá, hogy egy morózus novemberi hétfő estén – ha csak egy-két órára és nem kevés segítséggel ugyan, de – legalább egy sous chef-szintig eljutok a konyhában és elkészítem életem első áfonyás-narancsos kacsamellét sütőtökös rizottóval. Egész jó lett!

Mint ahogy november hónapja is emlékezetesre sikerült, ugyanis életemben először eljutottam a világ “másik” felébe és négy, igen intenzív napot tölthettem Dubajban. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy ott jártam, és a mai napig előfordul, hogy vissza-visszanézem a sivatag fővárosában lőtt nagyjából 650 képemet.

Balla Sándor

Ha izgalmas idei kalandokra próbálok visszatekinteni, akkor főként a képzeletem és a virtualitás mankóiba kell kapaszkodnom. A természet ereje szerencsére így is nagyon átütő – ez pedig sokat segített akkor, amikor dobozba zárt hajótöröttként sodródtam a digitális éterben, és egyre távolabb kerültem a jó öreg anyaföldtől, az inspiráló tekintetektől és a félhomályban elsuttogott bormámoros gondolatoktól. Mindez kellett ahhoz, hogy igazán megértsem és átérezzem a lávavadászok ambícióit.

Lapot húzni tizenkilencre, miközben a természet a bankos – mi mást kívánhatna titkon egy home office-ba zárt Homo postmodernus, akit az utóbbi két évben kiírtak a fő történetszálból? Talán sosem volt ennyire szükségünk a húsba vágó, eleven élményekre, talán sose vágytunk annyira arra, hogy belenézzünk egy tűzhányó fortyogó kráterébe, ahol bolygónk szíve honol.

Amikor a jet-ski vezetője elengedi az extrémszörfös kezét, eloldja a kábelét és rárakja a nazaréi hullámra, akkor hősünket a szabadság, a béke és a megértés szimfóniája járja át. A több tíz méteres hullámon ringatózva minden olyan gyorsan történik, az ő élménye mégis az, mintha már egy örökkévalóság óta tartana. És mindezt az élet és halál vékonyka tornácán éli meg.

Jelenben lenni, túlélni, elmejátékot vívni a kortárs eseményekkel. Kicsit erről szólt az idei évem is. De az év egyik legenergikusabb híre számomra így is az volt, amikor az új-zélandi esőerdő visszakerült az őslakosok gyámsága alá. Ez számomra a remény nagybetűs metaforája. Ha az őslakosok visszaszerezték azt a jó ideje pusztulásnak indult földet, amelyet évszázadokon át szívügyüknek tekintettek, akkor mi is visszaszerezhetjük az irányítást életünk és világunk felett. Sosem késő.

Izing Róbert

Hogy mik voltak számomra az év legemlékezetesebb cikkei? Nem is kell visszamennem messzire, még december közepén készíthettem egy interjút Milla Jovovich-csal, aki ugyan nem az első hollywoodi híresség volt, akivel beszélgethettem, de Az ötödik elem miatt közel állt a szívemhez. A jó hír, hogy cseppet sem okozott csalódást, kedves és közvetlen, ráadásul imádja Budapestet.

Ez az év nem a felhőtlen utazások időszaka (jó, a tavalyi sem az volt, és valami azt súgja, hogy 2022 sem az lesz), ennek ellenére a Szlovéniában töltött egy hetem a tökéletest súrolta. Bevallom, eddig nem tartoztam az ország rajongói közé, azonban ez a pár nap meggyőzött, déli szomszédaink hazája gyönyörű hely, a lakosai pedig végtelenül kedves emberek – és ezt saját közből tapasztaltam meg.

Idén volt szerencsém felfedezni a Saltot (jó, egy kicsit lemaradtam), és szerelem volt az első falatra. Két éve a Stand Michelin-csillagját jósoltuk meg, most a Saltnak követeltünk egyet, és be is jött – kettőből kettő! Mindenkinek azt tudom tanácsolni, akitől nem idegen a fine dining éttermek világa, hogy próbálja ki ezt a zseniális éttermet, mert innovatív és nagyon szerethető.

Idén két csodás kollaborációnk is volt, mindkettő a print magazinunk számára. Egyrészt készítettünk egy különleges, hordóban érlelt sört az egyik legcoolabb hazai branddel, a Monyóval, másrészt nálunk debütált az egyik legnépszerűbb hazai divatmárka, a CAKÓ legújabb kollekciója, a Gaia.

A szabásmintákhoz, anyagokhoz, színekhez nem sok közünk volt, de a kollekció nevét a tervezővel közösen találtuk meg. Még mindig nagyon büszke vagyok erre. Nem is volt olyan rossz ez az év, ugye?

Szilvási-Kassai Eszter

2021-ben a gyors, egyszerű megoldások, a jövőbe mutató kérdések foglalkoztattak leginkább, amihez a szabadság, az utazás iránti fokozott vágy is társult. Talán ez az oka annak, hogy minden létező lakókocsis és lakóautós innovációra felkaptam a fejemet. Leginkább a Living Vehicle bámulatos modellje tetszett, ami egyrészről önfenntartó technológiára épül, másrészről pedig elképesztően jó ízléssel és funkcionalista gondolkodással lett berendezve, így tényleg a világ végéig is elmennék vele.

Sanyihoz hasonlóan – ahogyan ő fogalmazott – a kortárs eseményekkel való túlélés nálam is gyakran került napirendre, ilyenkor pedig már-már a koffeinmérgezés határát súrolva kerestem olyan végtelenül megúszós recepteket, amiket nem lehet elrontani még akkor sem, ha egy csíkon nézek ki a fejemből.

Nemcsak én érezhettem így, hanem az olvasók is, hiszen nagyon sokan szerettétek a 15 perc alatt elkészülő tésztaételeket és rekordokat döntögetett az az összeállítás is, amiben összefoglaltam, hogyan lehetséges az, hogy egyetlen tésztából hétféle karácsonyi süteményt is készítsünk. Mindemellett vannak napok, amikor Gigi Hadid vodkás pennéje is a túlélés záloga lehet.

A jelen megélése mellett azonban a jövőre is gyakran gondoltam. Az idei év kihívásai és az általános globális problémák sorra hozzák az izgalmasabbnál izgalmasabb, innovatív projekteket. Elképesztő volt számomra olvasni, hogy egy egyszerű kémiai folyamatot meglovagolva a világ számos pontján az emberiséget sújtó ivóvízválság is megoldható lenne. A titok az óceánokba süllyesztett üvegházakban rejlik. A napsugárzásnak köszönhetően a kupola belsejében lévő víz elpárolog, elválik a sótól, majd az üvegfelületen lecsapódik, hogy aztán a kondenzvíz a gravitáció révén egy vízelvezető rendszerbe kerülhessen, ahonnan gallonokba lehet adagolni. Vajon megvalósulhat 2022-ben?

Tillinger Zsófi

2020-as olimpia idén, 2020-as foci Eb a nyáron, Dubajban Expo2020 szintén ebben az évben – a világ teljesen ki akarja törölni 2021-et az emlékezetünkből? Titokban egyetértően bólogatok, igen, felejtsük el ezt az évet – aztán, ha csak a cikkeket nézem vissza, rájövök, mennyi szuper dolog is volt idén.

Például a nyár elején megkóstoltam két csodálatos, igazán pesti high-end bárt, a Leo Rooftopot és a Múzsát, amiket csukott szemmel ajánlok minden koktél- és fingerfood-afficionádónak. Aztán a nyár derekán egy felejthetetlen roadtripen elutaztam Aix-en-Provence vibráló és fiatal élettel teli városába, ami tele van energiával, művészettel és történetekkel.

Az utazás szerencsére ősszel is velem maradt: megnéztem Portót, ezt az elképesztően mesés várost, amit talán mélyebben a szívembe zártam, mint Lisszabont – félreértés ne essék, Lisszabon is fergeteges – majd egy hónapra rá életem egyik legnagyobb fizikai és mentális kihívásaként elmentem sziklatúrázni az Emírségek-beli Hadzsar-hegységbe, ami olyan élmény, hogy sosem fogom elfelejteni.

Szintén az idei év hozta el számomra a sokkal aktívabb podcast-részvételt, így például a Roadster saját adásaiban beszélhettem őszi őszi müncheni interjúmról a multimilliárdos művész Jeff Koonsról, interjúvolhattam meg az Ivan and the Parazol Vitáris Ivánját vagy épp kóstolhattam adás közben zseniális whiskyket északról – avagy milyen a jó munkahely.

Tehát akármennyire is azt akarja rengeteg minden sulykolni, hogy felejtsük el ezt az évet – azért ne felejtsük, mert számos szuper dolog volt benne, amire érdemes emlékezni és nem eldobni. Részemről, ha jövőre lesz ennyi kúl dolog, az már több, mint félsiker!

(Fotók: Kőrösi Tamás, Getty Images, Makery, Imperfect, Unsplash, Pál Máté)

FOLYTASD EZZEL
Utazz Finnországba a Toldi moziban! Jönnek a Finn Filmnapok
Február közepétől csak az oltottak kaphatnak védettségit Magyarországon
Rendeld meg a Roadster magazin 6. számát!
Őszi-téli lapszámunkban ismét megnövelt terjedelemben, 224 oldalon a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Felsorolni is nehéz, mennyi izgalmas történetet meséltünk el az új számban, de ha szeretnél többet tudni, akkor kattints ide az alábbi linkre! Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom