Close
Feltekert magyaros ízekkel csábít vissza a Gozsdu-udvarba a Mátka

Feltekert magyaros ízekkel csábít vissza a Gozsdu-udvarba a Mátka

“Nagyvárosi kisvendéglő, ahol szeretettel és könnyedén mutatjuk meg, mit jelent számunkra az, hogy magyaros” – mondják a nem rég nyílt Mátkáról a tulajdonosok. A név és a koncepció a magyar szemnek és fülnek is kedves, a helyszínválasztás mégis disszonáns. Megnéztük, mit tud a Gozsduban nyílt Mátka konyhája, hogy igazságot tegyünk.

Ha őszinték akarunk lenni, önszántunkból csak akkor vennénk az irányt a Gozsdu-udvar felé, ha egy külföldi barátunkat akarjuk megtalálni, akinek lemerült a telefonja a tegnap esti buliban. Hiába számos ízléses étterem (mint például a Sáo vagy a Vicky Barcelona), akkora a turistadömping a környéken, hogy inkább nagy ívben kerüljük a Király utca ezen szakaszát – és akkor a parkolásról még nem is beszéltünk.

A Mátka most mégis egyszerre igyekszik két kapura játszani: vidéki kisvendéglők hangulatával csábítaná vissza azokat a magyar vendégeket, akik a vasárnapi húslevest inkább egy étteremben fogyasztanák el, másrészt pedig alternatívát szeretne adni azoknak a külföldieknek, akik egy helyen szeretnék nagy dózisban megkapni a modern, magyar konyha esszenciáját.

Persze, erre a célra akadnak még remek vendéglátóhelyek a városban, mégis, a belváros közepén, a külföldiek legkedveltebb részén, ezzel a koncepcióval még a kezdőrúgást jelző sípszó előtt megnyertnek látszik a meccs.

Elsőként az ital- és borlap szembetűnő: minden hazai borvidékről, jól bevált, megbízható tételeket kóstolhatunk. Emellette minőségi ginek és koktélok kerültek az itallapra, “magyaros” prezentálásban.

Körbenézve a falakon népi hagyományokból táplálkozó, mégis urbánus és kortárs elemek köszönnek vissza, amelyek, mint később kiderült, komoly gyűjtögetés és kutatómunka gyümölcsei. A belső tér így egyszerre otthonosan modern, és félreérthetetlenül magyaros, hála elsősorban hazai iparművészek és dizájnerek munkáinak  – mint amilyen például Hitka Viktória porcelánokra festett kedves üzenetei is, a nagyi komódján és a falakon.

A belső teret alapvetően Strasser Orsolya, tulajdonos álmodta meg, akinek Szabó Réka tervező segített a megvalósításban. A végeredményt illetően azért jár a taps, mert a sok magyaros kiegészítő ellenére sem kapunk matyóhímzés-túladagolást vagy csipketerítő-lázat, csupán egy saját kultúrtörténetünkből, hagyományainkból, emlékeinkből építkező belső teret, amit szépen húztak össze a modern elemekkel.

De térjünk is át inkább a Mátka legfontosabb összetevőjére, a konyhára, ami sokkal elegánsabban hozza a magyar konyha ízeit, mint a legtöbb goulash-sal csalogató vendéglő a turistanegyedben. A húsleves például lassan sült csirkével, ress répával, és jól fűszerezett, kóser maceszgombóccal készül, a megszokott hortobágyi húsospalacsinta helyett pedig hortobágyi rétest kóstolhatunk előételként.

A leves mellett, ha még bírjuk, érdemes a főétel helyett vagy előtt a bélszíntatárt is megkóstolni, ami pont annyira fűszeres és pikáns, hogy engedi megmutatni a hús magas minőségét.

A jól átgondolt étlapra mindössze öt főétel került fel, még sincs az emberben hiányérzet: választhatunk csirkét rizibizivel, borjúpaprikást szalvétagombóccal, bélszín steaket, bácskai fogasfilét és konfitált, majd ropogósra sütött kacsamellet is, burgonyapürével.

Ami a kacsát illeti, a vajpuha hús és a ropogós bőr párosa mindig a gyengénk, és a Mátkában ezt háromból kétszer remekül el is találják, a körétként érkező burgonyapüré-körte páros jól variálja az édesebb és savasabb ízeket.

A vacsoránk fénypontja mégis a desszertként érkező madártej lehet – ez a fogás rögtön a madártejrajongók bakancslistájának élmezőnyébe repíti a Mátkát. A francia desszerttől eltérően ugyanis itt a vaníliás-tojássárgájás tejsodó helyett sóskaramellás alapra kerülnek rá a habgaluskák.

A kis trükk így szinte minden ételben ott van, miközben az ízeket olyan tisztán és kendőzetlenül kapjuk, mintha a konyhában egy egyszerű mozdulattal feltekerték volna az ízeket.

A kóstoló után sokat gondolkoztunk azon, mikor és miért ülnénk be legközelebb a Mátkába, és több hétköznapi szituációt is találtunk. Az első helyre azokat a hétvégéket tettük, amikor nincs kedvünk főzni, a mama főztjéért pedig órákat kellene utaznunk. De szívesen eltöltenénk itt néhány órát borozgatással is, amihez egy bélszíntatárnál vagy hortobágyinál aligha kell jobb kísérő. És ne feledkezzünk meg azokról a hétköznapokról sem, amikor megveregetjük a saját vállunkat, és megjutalmazzuk a teljesítményünket egy remek ebéddel – főleg, hogy a Mátkában külön ebédajánlatból szemezgethetünk.

Szurkolunk, hogy a Mátka meg tudja tartani azt a színvonalat, amivel elindult, és akkor tényleg minden esélye megvan, hogy néha-néha visszahívjon minket a belvárosba.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Baksa Gábor)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom