Close
Tartalmasak, mint egy jó regény – Öt remek bor, őszre hangolva

Tartalmasak, mint egy jó regény – Öt remek bor, őszre hangolva

Egy hónapja még a kánikula ellen küzdöttünk a poharunkba kerülő hideg rozék és üde fehérek seregével, most, a korán jött késő őszi időben viszont kimondottan jól esik, ha a borok tüzessége, tartalma ellensúlyozza a reggeli fagyokat.

Az ősznél ráadásul még mindig nem tudunk jobb alkalmat arra, hogy átnézzük, milyen kincsek lapulnak a pincénkben vagy a borhűtőnkben, és pótoljuk a készletet a hűvösebb időben is jóleső tételekkel.

Mi most pont ilyen szemmel válogattunk és kóstoltunk, úgyhogy meg is osztjuk a kedvenceinket.

A chilei rozé, ami átírja a rozék megoldóképletét – Santa Digna Cabernet Sauvignon Rosé 2018

Könnyen lehet, hogy ez az a bor, ami kapásból több kérdést is felvet: például, hogy egy őszi borajánlóban mit keres egy rozé? Vagy: hogy lehet 2018-as a bor, hiszen alig néhány hét telt el a szüret óta?

Aki valaha kóstolt már Santa Dignát, az valószínűleg az első korttyal megkapta a válaszokat. Miguel Torres, legendás katalán borász chilei rozéja – amely rendszerint a tavaszi szüretet követően augusztusra érkezik Európába – ugyanis totálisan átrajzolja a sablont, amit eddig bármilyen rozéra könnyűszerrel rá tudtunk húzni.

Ez a bor nem a könnyed, laza, vidám karakter, sokkal inkább a testes, tartalmas, vastag, húsos, már-már vörösboros szerkezetű, és a 16 órás héjon áztatásnak köszönhetően színe is inkább egy jó sillerre vagy könnyed vörösborra hajaz.

Az általunk ideálizált rozékkal egyedül a gyümölcsösség a közös metszete, amit viszont olyan lavinaszerűen zúdít ránk a Santa Digna, hogy akár komolyabb kivizsgálást is javasolnánk azoknak, akik a lehengerlő cseresznyés, málnás, epres, áfonyás ízeket nem vélik felfedezni a borban.

Az Andok lábánál fekvő Curicó borvidéken, négyszáz hektáron gazdálkodó Torres család 1979-ben indította a mára ikonikussá vált chilei birtokot. Ma már az ötödik generáció vezeti a borászatot, az ország legjobb dűlőiben gazdálkodnak – néha olyan parcellákban is, ahol kőfalakat kell építeni, hogy szőlőt tudjanak telepíteni –, miközben elképzelhetetlen módon a több száz hektáron organikus, fenntartható gazdálkodást folytatnak.

A fiatal, villányi nehézfiú – Sauska Cuvée7 Siklós 2015

Ha villányi nagyborokból szeretnénk eltenni néhány palackkal, érdemes túllépni a laikusok által is ismert, és legtöbbször különleges alkalmakra tartogatott Gere és Bock borokon.

Már csak azért is, mert meggyőződésünk, hogy a Sauska Birtok Cuvée-it – köztük a két területről készített Cuvée7-esekkel és a korábbi évjárataival komoly díjakat bezsebelt Cuvée5-tel – tíz-húsz év múlva többet fogjuk emlegetni, mint mondjuk egy Kopart.

A kék kapszulás, siklósi területek gyümölcséből készített Cuvée7 a kezdetektől – amely, ha jól emlékszünk, a 2007-es évjárat volt – fogva az elegánsabb vonalat képviseli a bordói házasítások között.

Bár a klasszikus bordeaux-i cuvée-k öt kékszőlő fajtából készülnek (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, malbec, petit verdot), ez a bor kétharmad részben merlot, egyharmad részben cabernet franc, három dűlőből.

Bár fiatal még, a meleg évnek köszönhetően gyümölcsei érettek, tanninjai harmonikusak, a fajtákon túl a tizenöt hónap hordós érlelésből (melyből 30% újhordó, 70% használt hordó) fakadó fűszeressége izgalmas. Sűrű, testes, arányos bor, az a vörös, amit a pohárba töltve érezzük, hogy nehézsúlyú versenyző van a ringben.

Amit viszont mindennél jobban szeretünk benne, hogy a robusztus, tanninos, sűrű vörösborokkal szemben ebből több pohárral is jólesik meginni.

Mindent tud, amit a nagyok – Montes Alpha Syrah 2015

A nyolcvanas évek végén mindössze harminchektáros “kisbirtokként” indult a Viña Montes története, mára viszont 750 hektárnyi területével Chile egyik legmeghatározóbb borászata lett.

A borászat első nagyobb sikerét az Alpha Cabernet Sauvignonnak köszönhette, ami minőségben és stílusban is messze különbözött a korábban ismert chilei boroktól: koncentrált és összetett karaktere a világ figyelmét a chilei bor és a Montes felé fordította.

Az Alpha sorozat azóta is az egyik legfontosabb a Montes birtokon, és szinte a chilei prémium borok szinonimájaként is használhatnánk, annak ellenére, hogy áruk egy burgundi harmada, és egy villányi fele körül mozog.

A 2015-ös Alpha Syrah is csak egy újabb bizonyíték, hogy miért verhetetlen ár-érték arányú az újvilági borok többsége, beleértve Montesékét is: intenzív, koncentrált, testes, mégis elegáns bor, finom tanninokkal, szedres, borsos, virágos és dohányos aromákkal.

A helyi törvények jóllehet megengedőbbek valamivel az európaiaknál: a syrah mellé itt például egy kis cabernet sauvignon, és egy kevés viognier – fehérszőlő fajta – is kerül.

Mindent tud, amit egy évtizedekig érlelt nagybor, mégis olyan lazasággal prezentálja a komoly beltartalmat, akár egy ropogós, mediterrán bor.

Bölcs és elmélyülésre ösztönöz – Szepsy Furmint 2016

A száraz furmint atyja, Szepsy István az élő példa rá, hogy az élethosszig tartó tanulás megéri a befektetett energiát. Bár a főként mádi területeken gazdálkodó borász a kezdetektől hatalmas lehetőséget lát a furmintban, a stílusa – akárcsak egy neves író vagy festő esetében – folyamatosan változik.

2016 Tokajban a könnyedebb, jobb savú, kisebb testű borok évjárata, és szinte minden első osztályú terület termése egyetlen borba, a birtok furmintba került.

A tizennégy dűlő legjobb terméséből készült bor olyan, mintha egy tokaji time-lapse videót néznénk: ha gyorsan isszuk, elvesznek a részletek, de ha néha megállítjuk a filmet, izgalmas képkockákat láthatunk.

Az illata is visszafogott, csak finom propolisz és érett szőlő, amit elsőre megmutat. Kóstolva viszont már érezni az elképesztő szerkezetet, a cizellált struktúrát: egyre több íz, egyre több ásványosság és zamat.

Aki a fajtát szereti, annak ’16-ból telitalálat, ráadásul a Szepsy borok között alapkategóriás áron!

Néhány pohárnyi időutazás – Fritz Haag Riesling Trocken 2017

A rajnai rizling az egyik legérdekesebb karakter a fehér fajták között: fiatalon éles savú, virágos, gyümölcsös karakterével igazi nyári bestbuy, míg idősebb korában – ami néhány évtől a fajta jó érlelhetősége miatt akár évtizedekig is terjedhet – tartalmas, cizellált, petrolos, ásványos bölcs.

Hiába gondolják sokan, a rajnai rizlingnek – vagy másnéven rieslingnek – semmi köze hazánk legnépszerűbb fehérszőlő fajtájához, az olaszrizlinghez.

A rizlingek az elmúlt években jól láthatóan komoly erőre kaptak a világpiacon: ha létezik a burgundi chardonnay-nak vetélytársa a legnépszerűbb fehérbor címért folyó fiktív versenyben, az csakis a sauvignon blanc, vagy a rajnai rizling lehet.

A fajta és a Fritz Haag birtok komolyságát mutatja, hogy már 1605-ből vannak feljegyzések a borászatról. A moseli pincében bár kevesebb mint húsz hektárról készítenek bort, a minőség annál figyelemreméltóbb. Hát még az elképesztő, olykor 80%-os lejtésű hegyoldalak, ahol szőlőterületeik találhatók, és ahonnan minden évben kézzel szüretelnek!

A 2017-es trocken, azaz száraz rizling amolyan moseli iskolapélda: ásványos, feszes rizling egy kiváló évjáratból, elegáns karakterrel, citrusos, barackos virágos ízjegyekkel.

Ez az a bor, ami már savaival képes mosolyra fakasztani, miközben felidézi a nyár esti borozásokat a teraszon.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Gyana Dániel)

Close