Close
Tökéletes szombat esti program a Portico Quartet jazz minimálja

Tökéletes szombat esti program a Portico Quartet jazz minimálja

A londoni jazz-elektro-ambient-minimál zenekar a friss albumával visszatért a gyökereihez, szombaton pedig hat év után visszatér a Müpa színpadára is.

Egy jókora stílusbeli kanyar, és hat év szünet után most szombaton visszatér a Müpába az angol Portico Quartet, méghozzá a legjobb formájában. A londoni banda az új lemezén, az Art in the Age of Automationon visszanyúl a gyökereihez: a jazz alapú, elektronika, ambient és minimalizmus közt kalandozó instrumentális zenéhez.

A Müpa Első látásra című friss és kreatív sorozatában ez alkalommal a Player.hu, az UrbanPlayer és a WMN.hu újságírói és szerkesztői mellett részt vettünk mi is, és kamerák előtt spontán reagáltunk a londoni zenakar jazzes, trippes zenéjére. Utólagos benyomásunk, hogy a Portico első látásra is jó, de másodikra még jobb.

Elsőre talán soknak hangzik, pedig kimondottan szellős, elmélyülős zene, szaxofonnal, basszussal, élő dobbal.

És a finom elektronikus alapokra ráúszik még a HANG nevű, ufóalakú acél ütőhangszer hipnotikus soundja.

A bőgős Milo Fitzpatrick (b), illetve Jack Wyllie és Nick Mulvey (j)

A PQ 2005-ben alakult, az egyetemi baráti társaság utcazenészként aratta az első sikereit London Southbank negyedében. Két évre rá debütáltak lemezzel, a Knee-Deep in the North Sea című albumukat Mercury-díjra jelölték, a Time Out pedig az év legjobb jazz, folk és világzenei albumának választotta.

Ezek után ha lehet egy árnyalattal még izgalmasabb lett a zenéjük, miután felkarolta őket a Pink Floyd és a Radiohead legendás rockproducer-hangmérnöke, John Leckie.

2009-ben megjelent az Isla című lemez, majd három évvel később a Portico, amivel felléptek a Müpában is.

A Portico után egy érdekes kitérő következett: kivált a csapatból Nick Mulvey, az addigi instrumentális albumokat pedig a vendégénekessel felvett, a korábbitól egészen eltérő hangzású Living Fields követte. Ezt csak Portico néven adták ki, és ma már nem is igazán sorolják a Portico Quartet albumai közé, inkább egy önálló együttes munkájának tartják.

A stílusbeli kitérő után, Keir Vine-nal kiegészülve tavaly visszatértek a régi névhez és hangzáshoz, és megjelent a sorrendben negyedik Portico Quartet lemez, az Art in the Age of Automation, amit minden szakmai fórum kitörő lelkesedéssel fogadott, és amit most a Müpában is bemutatnak.

A Séance idején – Forrás: Müpa

Sokaknak beugrott az új lemezről a Radiohead, mást a kultikus japán mesterre, DJ Krush-ra emlékeztette, megint mást pedig egy Subaru-reklámra.

Bármikor összeállíthatnánk az eddigi munkásságukból egy bivalyerős sci-fi soundtracket, de ne menjünk ilyen messzire, egy otthon töltött, lazulós estéhez elképzelni sem lehet alkalmasabb zenét.

Alig pislákoló hangulatvilágítás, egy palack bor, és az új lemez, amit ők maguk a régebbi dolgaik ápdételt verziójának írnak le – kell ennél több?

Koncert az idei turné londoni állomásán – Fotó: Müpa

Mindegy, hogy a hallgató egyedül üldögél a (majdnem teljesen) sötét szobában, vagy van, akivel beszélgethet, merthogy annyira sosem marad minimál zene, hogy unalmassá váljon, másfelől talán még a bornál is jobban ellazít, és beindítja a társalgást.

A Müpa egy harmadik, szintén megfontolandó variációt kínál: a szombatra jelzett eső elől a teraszra behúzódva, a komótosan hömpölygő Dunát bámulva ihatunk egyet a koncert előtt, így hamar ráhangolódhatunk a koncertre.

Meglehet, elsőre magányos, bekuckózós, esetleg éjszakai autózáshoz passzoló zenének hangzik, és persze ebben nincs is hiba, de élőben jóval erősebb a hatása. Meggyőzőbb bizonyíték nem kell erre ennél a franciaországi koncertnél:

Portico Quartet, május 12. 20:00 – 22:00, Müpa

Közreműködők: Duncan Bellamy – dob, elektronika; Milo Fitzpatrick – bőgő; Keir Vine – HANG dobok, billentyűs hangszerek; Jack Wyllie – szaxofon, billentyűs hangszerek.

Ez is érdekelhet:

Close