Az egyik legnagyobb óraexpó, órabemutató show az SIHH. A január 14-17. közötti Salon International de la Haute Horlogerie Genève-n a svájci óraipar egyik fele mutatja be az aktuális újdonságait, ide szervezi látványos modellbemutatóit. Az óraipar másik fele pedig a tradicionális, márciusban megrendezendő bázeli expóra, a Baselworldre tartogatja az érdekességeket.
Hatalmas, épület méretű standok, gyönyörű hostessek, – többnyire – felkészült értékesítők és termékmenedzserek, jól öltözött gyűjtők, kereskedők, és maga a svájci luxus miliője lengi körül ezeket az expókat. Nem is standok, inkább épületek az épületben azok a monumentális műalkotások, ahol a gyártók a szakmabelieket fogadják. Hogy milyen ez újságírói szemszögből, itt már hosszasan kibeszéltük, most fókuszáljunk arra, ami egy órakedvelő szemszögéből igazán érdekes:
az újdonságokra.
Az SIHH-en kiállító gyártók többsége felsőkategóriás, és bár nem egyetlen modellt mutat be egy cég, az újdonságok jelentős része nem a kiemelkedő eladási statisztikákat segíti, hanem mint erőfitogtatás, megmutatja, mire képes az adott cégcsoport vagy manufaktúra. Vegyük sorba a csodákat, amiket bemutattak az idei expón!
H. Moser & Cie. Swiss Alp Watch Concept Black
A H. Moser & Cie. a svájci óraipar üde színfoltja. Tréfának is tekinthető ötletes darabjaival görbe tükröt mutat az iparnak, mindeközben szakmailag is kiemelkedő darabokat alkot. Az SIHH-en bemutatták a kifejezetten meghökkentő növényórájukat, valamint a Swiss Alp Watch Concept Blacket, amely úgy mutatja az időt, hogy nem mutatja. Mutató nélkül kell megtudjuk, mennyi a pontos idő.
A működése annál klasszikusabb. Az egyik legnemesebb és legdrágább komplikációt használja, a percütőt. A tok bal oldalán levő gomb megnyomására az óra teljesen mechanikus áttételeken keresztül szó szerint elüti a pontos időt. Tény, hogy a telefonunkról gyorsabban leolvassuk, minthogy elüsse a 11 órát, a három negyedet, majd 14 percet, mondjuk 11:59-kor.
A Swiss Alp Watch egyébként is az Apple Watch teljes kifigurázása amolyan svájci módon, így a forma itt sem változott.
A 46x40 milliméteres tok pedig divatosan nagy. Árat nem tudunk, egyelőre titkolózik a cég.
Girard-Perregaux Bridges Cosmos
A legtöbb óra esetében a számlap betölti az óra elejét. Amikor halmozódnak a látványos komplikációk és elemek, a klasszikus számlap mérete csökken, az extrák pedig egyre több helyet foglalnak el.
Ilyen a Girard-Perregaux extrém alkotása is. A kicsinyített számlap alatt két földgömböt látunk, amiből a három óránál elhelyezett azt mutatja, hogy az aktuális időzónában éppen éjszaka van vagy nappal, a bal oldali, 9 óránál pedig az égboltot, rajta csillagképpel. Ez a gömb 23 óra 58 perc és 4 másodperc alatt megy körbe – ilyen hosszú valójában egy nap. Hat óránál a teljesen nyitott számlapon láthatjuk a tourbillont, ami gyakorlatilag az óra lelke. A felhúzás, és az idő, valamint a gömbök állítása a többi funkcióhoz hasonlóan szokatlan: a hátlapon találunk kulcsokat, amelyekkel külön-külön tudjuk ezeket állítani. A tok titánból készült, a felülete gyöngyszórással érte el végleges formáját; 48 milliméteres, így vagy vastag csukló, vagy kiemelkedő egyéniség kell, hogy jól álljon. Az ára még nem publikus, izgatottan várjuk.
Panerai Carbotech Marina Militare 47mm
A Panerai nem látványos komplikációkkal híresült el, hanem klasszikus stílusával és robusztusságával. Noha napjainkban marketingnehézségekkel, történelemtagadással küzd a pr- osztály a termékfejlesztésen rengeteget túlórázhatnak. Tavaly is bemutattak érdekes megoldásokat, idén viszont az anyaghasználattal akartak kitűnni. A Carbotech a saját fejlesztésű érdekességük, ami gyakorlatilag szénszál és PEEK (Polyether Ether Ketone) keveréke.
Ettől lesz könnyű, ellenálló és rendkívül érdekes textúrájú a tok. A Marina Militare típus még limitált is (PAM00961) harminchárom darabra.
Az igazi érdekesség a Carbotech tok mellett nem az in-house P9010-es szerkezet, vagy a militaryzöld szíjhoz passzoló indexek és mutatók, amelyek a Paneraihoz híven őrülten világítanak a sötétben, hanem az, hogy a limitált darabok mellé extra meglepetés tartozik: az olasz harcibúvárokkal, a Comsubinnal gyakorlatozhatunk együtt, ha már az ő logójukkal fémjelzett különkiadást választottuk. A többi idei limitáció mellé is érkezik extra ajándék: a Mike Horn különkiadáshoz arktiszi túrát kapunk Mike Hornnal, a Guillaume Néry változathoz pedig Francia-Polinéziába utazhatunk búvárkodni és bálnákat lesni a szabadtüdős merülés rekorderével, as himself.
Christophe Claret Angelico
Hatvanhét millió forintnak megfelelő svájci frankért, tehát az Haute Horlogerie világban már-már potom pénzért kaphatunk egy annyira egyedi órát, ami bármikor menőbb, mint egy Richard Mille. Amitől igazán érdekes, az a szerkezet és ezáltal a számlap, tehát az egész óra megjelenése. Oldalakon keresztül lehetne részletezni, mitől olyan izgalmas, de a lényeg a kiegyenlítő csiga – ezzel már részletesebben foglalkoztunk itt. A két kiemelkedés, amit a számlap felső felén látunk, az óraipar egyik válasza arra, hogy egy átlagos óraszerkezetben a főrugó – tehát, ami az energiát tárolja – nem tudja elejétől a végéig egyenletesen leadni. Erre az egyik megoldás a kiegyenlítő csiga, ami jellemzően láncos, tehát az egyik oldalon feltekert lánc tekeredik át a másik oldalra, lineáris energialeadás mellett. Itt viszont nem lánc, hanem egy Dyneema nanofibernek elnevezett speciális fonal feszül meg.
A másik különlegesség pedig a szokatlantól eltérő és kifejezetten nagy, tizenhat milliméteres tourbillon, ami alapvetően a gravitáció okozta járáseltérés kiküszöböléséért felelős, bár napjainkban inkább már csak technológiai csimborasszó.
Két időzónát láthatunk egyszerre: ezeket nem mutató mutatja, hanem egy kis ablakon keresztül, a tárcsára festett számok (hasonló, mint a megszokottabb órák esetében a dátumkijelzés), a percet pedig egy apró, a számlap széléig kitolt, első ránézésre lebegő mutató tudatja velünk.
A 45,5 milliméteres átmérő és közel 18 milliméteres vastagság már a hordhatóság határait súrolja, de az tény, hogy ennek az órának nem feltétlenül kell megbújnia az ingujj alatt.
Jaeger-LeCoultre Master Grande Tradition Gyrotourbillon Westminster Perpetuel
Nagyon sok óra bekerülhetett volna ebbe a felsorolásba, és véres harc folyhatna az első helyért, viszont most, nekünk a Jaeger-LeCoultre a show sztárja, és nem a kétszázhúsz milliós árcédula, hanem a funkciók és a kialakítás miatt. A számlap és a körülötte futó vésett dátumtárcsa kialakítását már ismerhetjük az SIHH előtt pár nappal bemutatott Master Ultra-Thin Moon Énamel példájából. Kézzel gilosált, zománcfestékkel bevont számlap, igényesen vésett/mart dátumtárcsa. Hat óránál a szerkezet lelke a speciális gyrotourbillon, amelynek a szerepe, hogy a gravitáció szerkezetre gyakorolt hatását ne csak egy irány esetén kompenzálja – mint egy általános tourbillon –, hanem gyakorlatilag az összes pozícióban. Rendkívül összetett, komplikált, finom megoldás, amiben a JLC élen jár, ez már nem az első modell, ahol gyrotourbillont használnak.
Már ettől is különleges lenne, két plusz funkció teszi viszont igazán egyedivé. Az egyik az öröknaptár, amely a hét napját, a hónapot és az évet a számlapon elhelyezett apró ablakokban mutatja, a dátumot pedig az említett vésett, számlap körüli tárcsán mutatja egy plusz mutatóval. Külön figyelmesség, hogy a mutató a tourbillont gyakorlatilag átugorja.
A másik különlegesség pedig a percütő. Ahogy a Mosernél is, itt is ki kell emeljem, hogy a legszebb és legromantikusabb komplikáció, ami karórában előfordulhat.
A JLC ezt megfejelte még azzal, hogy a gomb megnyomására a pontos idő elütésébe a Big Ben harangjátékát is becsempészi, ezzel pedig már tényleg jóval több, mint egy mezei percütő.
Kifejezetten hordható méret, 43 milliméter átmérőjű, és éppen vékonyabb 15 mm-nél. A caliber 184-es szerkezet mindkét irányból egy mestermű, nem érdemes egy piros lámpánál rápillantani, mert biztosan elidőzünk felette.
Az SIHH tehát nem az alsó és középkategória rendezvénye, sokkal inkább az órakészítés magasiskoláját, a Haute Horlogerie-t képviseli. Megtalálhatóak persze a Jaegernek, Mont Blanc-nak, Cartier-nek alapmodelljei is, már amennyire ezek alapnak számíthatnak, de az SIHH-en nem ezt érdemes keresnünk. A pénztárcabarát márkákat és típusokat, valamint az Haute Horlogerie további képviselőit majd márciusban, a sokkal vegyesebb összetételű Baselworldön láthatjuk.
További hírek az SIHH-ról itt.
A cikk szerzője a Kronometer.hu alapítója, további remek órás cikkekért érdemes náluk, az órák világában körülnézni!
H. Moser & Cie. Swiss Alp Watch Concept Black | nagy sztori | Salon International de la Haute Horlogerie Genève | újdonságok | Girard-Perregaux Bridges Cosmos | Moser
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!