Close
Ez az a hegyi túra, melynek minden végállomásán spagetti a vacsora

Ez az a hegyi túra, melynek minden végállomásán spagetti a vacsora

Az Alpok egyik legnépszerűbb magashegyi túrája a legenda szerint a svájciaktól kapta a nevét, akik az olasz oldalon lévő menedékházakban tálalt igen finom spagettiről nevezték el. Ami nem egy tál ételt jelent, hanem legalább négy spagettivacsorát, ugyanis a klienseknek és a hegyivezetőknek egymás után négy olasz menedékházban kell megszállniuk, ahol a főétel rendszerint spagetti.

Bármennyire is finom az olasz paszta – pláne Svájcból érkezve –, valószínűleg négy egymás utáni tésztavacsorától előbb-utóbb minden gyomor megcsömörlik.

No de nem ez a túra fénypontja, mielőtt bárki is azt gondolná, hogy itt evés-ivásról van szó.

Ez valószínűleg az Alpok egyik legszebb túrája, amit szinte bárki képes teljesíteni, aki kicsit komolyabban veszi a testedzést, és hajlandó áldozni egy helyi túravezetőre.

A túra alatt – ha jól számoljuk – összesen tizenegy, négyezres csúcsot mászunk meg mindössze egy hét alatt. A hegymászásra nem árt felkészülni, főleg a magasság miatt. A nehézségekkel már 2700 méter fölött lehet számolni, ezen a túrán pedig legalább öt napon át leszünk ilyen magasságban. A magasság biztosan megvisel mindenkit, de ha fizikailag edzettek vagyunk, jobbak az esélyeink. Emellett fontos a hidratálás, vagyis legalább három liter folyadék bevitele naponta, ami nem is olyan egyszerű, mert a hegyen nincsenek kutak, a menedékházakban pedig aranyáron mérik a palackozott vizet. Ha netán eszünkbe jutna havat enni, jobb, ha tudjuk, azzal valójában többet ártunk, mint használunk, a hóban ugyanis nincsenek ásványi anyagok, és ahelyett, hogy hidratálnánk magunkat, vizet vonunk el a sejtjeinktől.

Zermattból a svájci Alpok egyik legimpozánsabb felvonója visz fel a Klein Matterhornhoz, azaz a “kis” Matterhornhoz. Itt egy hegybe vájt alagúton átkelve pillantjuk meg az első, és talán legkönnyebb négyezrest, a Breithornont (4165 m), amelynek csipkés gerince egészen fenséges látványt nyújt. Innen leereszkedve és egy-két gleccserhasadékot ügyesen kikerülve érkezünk meg az első pihenőbe, az Ayas menedékházba, ami arról híres, hogy a ház vezetői eme tekintélyes, csaknem 3500 méteres magasságban sem vetik meg az alkoholt.

Másnap hajnali indulás a görög mitológia egyik ikréről elnevezett Castor (4228 m) fenséges gerincére. A másik csúcs neve így lett Pollux, ezt is érdemes megmászni, ha bírjuk szusszal.

A gleccser hajnalban sokkal kellemesebb; nem kell állandóan térdig, combig süppedni a hóban, viszonylag tempósan lehet haladni. Egy elég meredek hófalon kell felfelé araszolni hosszan, néhol igen kitett helyeken. A Castor igazi szépsége a főcsúcs után kezdődő fenséges gerinc, ahol tulajdonképpen négy, négyezres csúcson kell keresztülmenni, egészen a Felikjochig (4093 m), ahol lekanyarodunk a következő olasz házhoz vezető gleccserre. Előtte még megcsodálhatjuk a Lyskamm déli falát, amely most, a pazar időben elképesztő látványt nyújt.

A Felikjoch (4093 m) a következő négyezres hegy – ezen kötelező átmászni, mert az útvonalon fekszik. A Felikjochról igen meredeken vezet az út lefelé, hiszen bőven kellett szintet veszíteni a 3585 méteren lévő Quintino Sella házig. Itt újabb adag pasztavacsora vár, és aztán másnap a túra egyik legkeményebb része. Egy hatalmas gleccsermezőt kell átszelni a Naso del Lyskamm faláig. Ez egy jégfal, amelyen bizony fel kell mászni. A másik oldalon pedig lereszkedni – elkél a hegyi vezető tudása, mert ezen a részen nem érdemes hibázni.

A másik oldalon vár a harmadik spagettivacsora a Gnifetti házban, amely egy rendkívüli rifugio, azaz menedékház, egy néhány méteres via ferratán lehet megközelíteni. Remek konyhája van: nem is tudtunk és nem is akartunk neki ellenállni.

Az élvezeteket fokozza, hogy a házban zuhanyt is találni, persze nem ingyen adják ebben a magasságban a meleg vizet.

A szárítószobában pedig reggelre minden garantáltan száraz lesz, csak a bakancsokból áradó bűzt kellett elviselni.

A másnapi szakasz Európa legmagasabban fekvő szállásához, a Margherita házhoz vezet. A 4554 méteren lévő szállásnál nincs magasabban lévő a kontinensen, különösen, ha az emeletes ágy felső ágyát választjuk. Útközben kanyújtásnyira állnak a négyezresek. A Piramide Vincent (4215 m), a Balmenhorn (4167 m) kis bivakházával és a Punta Parrot (4436 m) szegélyezik az utunkat, kis kerülővel valamennyi megmászható. A Margherita házból pedig a Dufour-csúcsra, Svájc területének legmagasabb pontjára mehetünk fel, ha még van erőnk a hosszú túra előtt, ami visszavisz Zermattba.

A hatalmas Gorner gleccseren közel tíz kilométert kell gyalogolni egy jéglabirintusban. Utunkat a Lyskamm híres északi fala szegélyezi. Hóhidakon kelünk át, jégtornyok falain egyensúlyozunk. Amikor nem lehet mást csinálni, át kell ugrani a hasadékokon. A jéglabirintus végén pillantjuk meg a svájci csodahüttét, a Monte Rosa házat. A hütte a hegyi házak új dimenzióját jelenti: egy önmagát fenntartó fantasztikus építmény. A toalett biológiai elven működik, vagyis nem kell rajta csodálkozni, hogy fekete színe van a csészében lévő víznek.

Az energiát napelemek biztosítják, s az egész ház elképesztően futurisztikusan néz ki.

Itt érdemes megpihenni, mert építészetileg is rendkívüli élményt nyújt a ház. És azért sem árt a szieszta, mert hátravan még egy kis mászás a Gorner Gratra a vasútállomásig, onnan már kényelmes út vezet vissza Zermattba a megérdemelt vacsoráig, valamint a feltehetően már nagyon vágyott zuhanyzásig. Vagy sörig. A sorrend egyénileg felcserélhető.

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

(A szerző fotóival.)

Close