Close
Ez az a hegyi túra, melynek minden végállomásán spagetti a vacsora

Ez az a hegyi túra, melynek minden végállomásán spagetti a vacsora

Az Alpok egyik legnépszerűbb magashegyi túrája a legenda szerint a svájciaktól kapta a nevét, akik az olasz oldalon lévő menedékházakban tálalt igen finom spagettiről nevezték el. Ami nem egy tál ételt jelent, hanem legalább négy spagettivacsorát, ugyanis a klienseknek és a hegyivezetőknek egymás után négy olasz menedékházban kell megszállniuk, ahol a főétel rendszerint spagetti.

Bármennyire is finom az olasz paszta – pláne Svájcból érkezve –, valószínűleg négy egymás utáni tésztavacsorától előbb-utóbb minden gyomor megcsömörlik.

No de nem ez a túra fénypontja, mielőtt bárki is azt gondolná, hogy itt evés-ivásról van szó.

Ez valószínűleg az Alpok egyik legszebb túrája, amit szinte bárki képes teljesíteni, aki kicsit komolyabban veszi a testedzést, és hajlandó áldozni egy helyi túravezetőre.

A túra alatt – ha jól számoljuk – összesen tizenegy, négyezres csúcsot mászunk meg mindössze egy hét alatt. A hegymászásra nem árt felkészülni, főleg a magasság miatt. A nehézségekkel már 2700 méter fölött lehet számolni, ezen a túrán pedig legalább öt napon át leszünk ilyen magasságban. A magasság biztosan megvisel mindenkit, de ha fizikailag edzettek vagyunk, jobbak az esélyeink. Emellett fontos a hidratálás, vagyis legalább három liter folyadék bevitele naponta, ami nem is olyan egyszerű, mert a hegyen nincsenek kutak, a menedékházakban pedig aranyáron mérik a palackozott vizet. Ha netán eszünkbe jutna havat enni, jobb, ha tudjuk, azzal valójában többet ártunk, mint használunk, a hóban ugyanis nincsenek ásványi anyagok, és ahelyett, hogy hidratálnánk magunkat, vizet vonunk el a sejtjeinktől.

Zermattból a svájci Alpok egyik legimpozánsabb felvonója visz fel a Klein Matterhornhoz, azaz a “kis” Matterhornhoz. Itt egy hegybe vájt alagúton átkelve pillantjuk meg az első, és talán legkönnyebb négyezrest, a Breithornont (4165 m), amelynek csipkés gerince egészen fenséges látványt nyújt. Innen leereszkedve és egy-két gleccserhasadékot ügyesen kikerülve érkezünk meg az első pihenőbe, az Ayas menedékházba, ami arról híres, hogy a ház vezetői eme tekintélyes, csaknem 3500 méteres magasságban sem vetik meg az alkoholt.

Másnap hajnali indulás a görög mitológia egyik ikréről elnevezett Castor (4228 m) fenséges gerincére. A másik csúcs neve így lett Pollux, ezt is érdemes megmászni, ha bírjuk szusszal.

A gleccser hajnalban sokkal kellemesebb; nem kell állandóan térdig, combig süppedni a hóban, viszonylag tempósan lehet haladni. Egy elég meredek hófalon kell felfelé araszolni hosszan, néhol igen kitett helyeken. A Castor igazi szépsége a főcsúcs után kezdődő fenséges gerinc, ahol tulajdonképpen négy, négyezres csúcson kell keresztülmenni, egészen a Felikjochig (4093 m), ahol lekanyarodunk a következő olasz házhoz vezető gleccserre. Előtte még megcsodálhatjuk a Lyskamm déli falát, amely most, a pazar időben elképesztő látványt nyújt.

A Felikjoch (4093 m) a következő négyezres hegy – ezen kötelező átmászni, mert az útvonalon fekszik. A Felikjochról igen meredeken vezet az út lefelé, hiszen bőven kellett szintet veszíteni a 3585 méteren lévő Quintino Sella házig. Itt újabb adag pasztavacsora vár, és aztán másnap a túra egyik legkeményebb része. Egy hatalmas gleccsermezőt kell átszelni a Naso del Lyskamm faláig. Ez egy jégfal, amelyen bizony fel kell mászni. A másik oldalon pedig lereszkedni – elkél a hegyi vezető tudása, mert ezen a részen nem érdemes hibázni.

A másik oldalon vár a harmadik spagettivacsora a Gnifetti házban, amely egy rendkívüli rifugio, azaz menedékház, egy néhány méteres via ferratán lehet megközelíteni. Remek konyhája van: nem is tudtunk és nem is akartunk neki ellenállni.

Az élvezeteket fokozza, hogy a házban zuhanyt is találni, persze nem ingyen adják ebben a magasságban a meleg vizet.

A szárítószobában pedig reggelre minden garantáltan száraz lesz, csak a bakancsokból áradó bűzt kellett elviselni.

A másnapi szakasz Európa legmagasabban fekvő szállásához, a Margherita házhoz vezet. A 4554 méteren lévő szállásnál nincs magasabban lévő a kontinensen, különösen, ha az emeletes ágy felső ágyát választjuk. Útközben kanyújtásnyira állnak a négyezresek. A Piramide Vincent (4215 m), a Balmenhorn (4167 m) kis bivakházával és a Punta Parrot (4436 m) szegélyezik az utunkat, kis kerülővel valamennyi megmászható. A Margherita házból pedig a Dufour-csúcsra, Svájc területének legmagasabb pontjára mehetünk fel, ha még van erőnk a hosszú túra előtt, ami visszavisz Zermattba.

A hatalmas Gorner gleccseren közel tíz kilométert kell gyalogolni egy jéglabirintusban. Utunkat a Lyskamm híres északi fala szegélyezi. Hóhidakon kelünk át, jégtornyok falain egyensúlyozunk. Amikor nem lehet mást csinálni, át kell ugrani a hasadékokon. A jéglabirintus végén pillantjuk meg a svájci csodahüttét, a Monte Rosa házat. A hütte a hegyi házak új dimenzióját jelenti: egy önmagát fenntartó fantasztikus építmény. A toalett biológiai elven működik, vagyis nem kell rajta csodálkozni, hogy fekete színe van a csészében lévő víznek.

Az energiát napelemek biztosítják, s az egész ház elképesztően futurisztikusan néz ki.

Itt érdemes megpihenni, mert építészetileg is rendkívüli élményt nyújt a ház. És azért sem árt a szieszta, mert hátravan még egy kis mászás a Gorner Gratra a vasútállomásig, onnan már kényelmes út vezet vissza Zermattba a megérdemelt vacsoráig, valamint a feltehetően már nagyon vágyott zuhanyzásig. Vagy sörig. A sorrend egyénileg felcserélhető.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Ez is érdekelhet:

(A szerző fotóival.)

Close