Időről időre „visszatérünk” Izlandra, de hát ez valahol érthető is: hiszen az, ami összeköt minket ezzel az északi vidékkel, nem csak holmi futó kapcsolat.
Szerencsére egy mezei bringásnak nem kell napi háromszáz kilométert letekernie és éjjel-nappal a nyeregben ülnie, hanem bármikor felpattanhat a vonatra.