Hawaii a szörfösök, a lávavadászok, az üdülni vágyók és a nagy felfedezők egyik legnépszerűbb célpontja. És ezzel eddig semmi újat nem mondtunk róla.
A szigetcsoport olyan mélyen beleágyazódott a popkultúrába és az egyetemes köztudatba a tökéletes üdülőhely metaforájaként, hogy a proto-polinéziai Sawaiki szóból (jelentése: anyaföld) származó megnevezés mondhatni köznevesült a magyarban, és előszeretettel használjuk a szlengben a Hawaiit a mai napig a remek vagy a kellemes körülírására.
Ki gondolná ezek után, hogy Hawaiinak is van olyan része, amely tiltott gyümölcs a világ előtt.
És nem is akármilyen részről beszélünk, hanem Hawaii állam hetedik legnagyobb földrészéről, Niihauról. Beceneve a tiltott sziget (angolul: The Forbidden Island), amely a szigetcsoport északi csücskén található. A harminc kilométerre fekvő Kauai után keletkezett, sajátos litográfiával és biommal rendelkezik, és az egyik legrégibb lakott szigetként tartják számon.
A sziget nagyjából akkora kiterjedésű, mint Győr városa, a száraz, sivatagos területen az egykori lakosok főként jamszgyökér- és cukornádtermesztéssel foglalkoztak.
A Hawaii-szigetek klasszikus litoszférájára jellemző hegyekből itt nem találunk: Niihau legmagasabb pontja a 390 méter magas Pani’au, és hiába is van a trópusokon, az évi csapadékmennyiség az Alföld szárazabb régióival egyezik meg, a szomszédos szigeteken pedig átlagosan húszszor annyi eső esik, mint a tiltott szigeten.
Az első európai, aki a niihaui földre lépett, James Cook volt,
majd a gyéren lakott, elég kopár szigetet a skót Elizabeth Sinclair megvásárolta 1864-ben a hawaii V. Kamehameha királytól 10 000 dollárért – ez ma úgy 170 ezer dollárnak, azaz körülbelül 52 millió forintnak megfelelő összeg lenne.
Miután a Sinclair család hajója, a Bessie lehorgonyzott Niihau partjainál, a család kikiáltotta a csendes-óceáni földet új otthonának.
A hajón tizenhárman utaztak, akik a feljegyzések szerint birkákat, csirkéket, teheneket, valamint megannyi facsemetét hoztak magukkal, hogy a sivár sziget élővilágát kissé felpezsdítsék, otthonossá tegyék.
A család betelepedésének következtében a bennszülöttek létszáma hamar megcsappant: Sinclairék érkezése előtt még mintegy ezer őslakos élt a szigeten, a család letelepedését követően azonban nagy részük elhagyta a kopár földrészt – feltehetőleg nem rajongtak az új tulajdonjogi viszonyokért.
A sziget jelenleg is a család leszármazottjainak tulajdonában áll.
Elizabeth Sinclair 1892-ben elhunyt, majd a továbbiakban unokája, Aubrey Robinson lett a családfő. Az ő döntése értelmében tiltották meg egy 1915-ben kitört járvány következtében azt, hogy a szigetre idegenek érkezzenek – majd a különleges rendeletből szokás vált.
Ma úgy százhetvenen élnek a szigeten, ahol a hawaii nyelv egyik helyi dialektusát beszélik.
A szigeten nem találni aszfaltozott utat, kórházat vagy rendőrséget, ahogyan vezetékes vizet sem – áramot napelemekkel termelnek.
De boltok sincsenek, így azokat a főbb eszközöket és terményeket, amiket nem tudnak előállítani, megtermelni helyben, a szomszédos szigetekről szerzik be. Külön érdekesség, hogy a családtagok is csak nagyon indokolt esetben hagyhatják el a szigetet – ellenkező esetben a család kiutasíthatja őket a szigetről, ahova már nem térhetnek vissza.
De persze kivételek mindig vannak. Az amerikai kormány különleges engedélyével be lehet lépni a szigetre, valamint az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének is bejárása van ide. Ez némileg összefügg a szigetlakók egyik fő bevételi forrásával: az amerikai hadsereg ugyanis egy automata radarállomást üzemeltet a szigeten, amiért több millió dolláros bérleti díjat fizetnek Robinsonéknak.
És bár a szigetre tilos civileknek belépni, a szigetlakóknak a turizmusból is van bevételük: szerveznek a környékre helikopteres szigetnéző túrákat, valamint kivételes esetben, meghívásos alapon vadászattal egybekötött szafarit is. Ilyen esetben viszont aranyszabály az, hogy a vadászoknak tilos érintkezniük a helybéliekkel, ezen felül pedig a lakott területet sem közelíthetik meg. Emellett a helyi lakosoknak a mai napig az egyik legfontosabb foglalatossága az, hogy tengeri csigákból és korallokból készítenek ékszereket.
(Forrás: Theculturetrip.com)
sziget | hawaii | tiltottHáromnapos kanyartúra négy ország érintésével a Júliai-Alpokban, egy igazán klassz túramotorral, a régió legszebb útjain
Amikor megérint a prémium autózás érzése – a Pappas Auto három évtizede hazánk élvonalában
Itt a nyár, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 12. száma. Mit találunk benne? Mutatunk pár remek helyet Sydneyben, egy helyi segítségével felfedezzük Torinót, kipróbáljuk milyen az egyik legújabb bringás trend, a gravelezés, és leteszteljük a Mazda CX 60-asát. Leülünk beszélgetni a Lissoni vezető építészével, bejárjuk az újjászületés előtt álló Gellértet, kifaggatunk egy portugál borászt, Daniel Niepoortot, és leültetünk egy asztalhoz öt izgalmas egyéniséget. Interjúzunk Alessanadro Gaultieri parfümkészítővel, akit a szakma legveszélyesebb orrának tartanak, ukulelézett nekünk Wolfgang Puck egyik közeli munkatársa, Tetsu Yahagi, és bejárjuk Ahn Tuan és társai legújabb, frissen megnyitott budapesti éttermeit. Kiderítjük, képes lehet-e a ChatGPT megírni a következő bestsellert, megnézünk közelről öt lélegzetelállító hotelt, és bemutatjuk a skandináv dizájn állócsillagait is. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!