Szlovénia nemzeti jelképének megmászása minden szlovén számára kötelező. Az a mondás járja arrafelé, hogy addig nem igazi szlovén valaki, amíg nem kapaszkodott fel a hegy csúcsára, ahol egy ősi szertartás is vár rá.
A Triglav nem egy hegy, hanem egy királyság. Ezt egy bizonyos Julius Kugy nevű alpinista mondta, aki nem mellesleg író is volt. És valószínűleg ugyanúgy szerelmes volt ebbe a hegybe, mint én, s mint sokan mások, aki beteszik lábukat a 838 négyzetkilométeren fekvő Triglav Nemzeti Park és a Júliai-Alpok legmagasabb pontját körül ölelő hegybirodalomba.
Én közel ötvenszer voltam rajta, álltam a csúcsán, vagy éppen kullogtam vissza a csúcs előtti részekről. Mindig tanított valamire ez a hegy, és ezt nem csak úgy írom: a Triglav szeszélyes hegy, de jóindulatú.
Valahogy mégis minden alkalommal meg kell küzdeni, nem vele, hanem érte.
Hatalmas hegy, nem magasságban, hanem szélességben, egész Szlovénia területének négy százalékát foglalja el. A tetejéről elképesztő a panoráma, talán a legjobb az egész Alpokban. Ellátni az Adriai-tengerhez és látszanak a Nyugati-Alpok hegyei is, valamint a Közép-európai síkság. Épp azért különleges ez a panoráma, mert általában csak hegyeket látunk, ha felmászunk egy nagyobb alpesi csúcsra, itt viszont nagyon változatos látványban lesz részünk.
Emlékszem sok-sok villámcsattogásra, ami ezen a hegyen elég félelmetes élmény. Hatalmas erővel csap le a vihar a hegyen, nem csoda, hiszen ez a legmagasabb pontja a Júliai-Alpoknak. 2864 méterre nyúlik fel a csúcs, ami nem is egy csúcs, hanem egy kisebb fennsík, hogy jó sokan elférhessenek rajta.
A Triglav neve háromfejűt jelent.
Az elnevezést a hegy az alakja után kapta, mely Bohinj felől háromfejűnek (szlovénül tri glav három fejet jelent) néz ki. A három csúcs, a 2568 méteres Rjavec, a 2864 méteres főcsúcs, a Triglav, és a 2725 méteres Mali Triglav, azaz a Kis Triglav. A hegy a szlovének nemzeti jelképe, nem véletlenül, különleges természeti adottságokkal rendelkezik az egész Júliai-Alpok. Ellentétben a nyugati Alpokkal, itt fehér mészkő a jellemző kőzet, és ez a lemenő nap fényében különleges, semmihez sem hasonlítható látványt nyújt.
Rengeteg az eső tavasszal, ennek köszönhetően a zöld millió árnyalatába öltöznek az erdők. Mivel nem túl magasak a hegyek, az erdők egész magasra felkúsznak, és csak a hegyek csúcsa világít hófehéren. A folyók a völgyek mellett gazdag vizűek, főképp tavasszal, vadak, és az ásványi anyagok miatt leírhatatlanul csodás smaragd színben pompáznak. Vízesések tarkítják a völgyeket, minden üde zöld és buja. És ebben a kicsi országban több mint 10 ezer kilométernyi turistaösvény vezet fel a csúcsokra és le a völgyek mélyére. Nem csoda, hogy a szlovén az egyik természeti sportokat leginkább kedvelő nemzet.
Nem túlzás azt állítani, hogy a szlovénoknál nemzeti sport a túrázás.
A Triglav amúgy egy szelíd hegy, de azért könnyen nem fogja adni magát. A legnépszerűbb út a tetejére tényleg nagyon zsúfolt. Ezért, ha lehet, én mindig a Trenta völgy felől mentem. Ez a völgy Szlovénia leghíresebb és legszebb smaragdzöld folyójának, a Sočának a szülőhelye. Innen két verzió között választhatunk. Az egyik, hogy a könnyebb úton megyünk fel a Dolič hágó felé. Érdemes megszállni a hágóban lévő Koča na Doliču menedékházban, s ha érzünk magunkban erőt, akkor felszaladni a ház mögött lévő Kanjavec csúcsára. A házban mindenképp foglaljunk szállást, ha nem akarunk kellemetlen meglepetést. Ezt a házat amúgy jó pár éve majdnem teljesen letarolta egy lavina, de a balesetet követő nyári szezonra már újraépítették.
A Triglavot legjobb hajnalban megmászni, akkor stabil az időjárás, délután nagyobb esélyünk van arra, hogy a felhők túlméretezett viharfelhőkké válva óriási vihart eresztenek a nyakunkba. A Triglavon pedig villámlásban igencsak ellenjavallott túrázni, ugyanis rengeteg drótkötél vezet fel a csúcsra, amelyek viharban villámhárítóként funkcionálnak. Ha nincs vihar, akkor viszont óriási segítséget nyújtanak, mert rájuk lehet magunkat csatolni, ezért egy rossz mozdulat esetén nem végezzük a mélyben. Ezek a drótok járultak hozzá, ahhoz, hogy napjainkra a Triglav az egyik legnépszerűbb heggyé vált az Alpokban, évi húszezer csúcsratörővel.
Akik extrémebb kihívásra vágynak, induljanak jó korán a Trenta-völgyből, és egyenesen a Luknja hágó felé vegyék az irányt. Onnan már kelleni fog a hegymászó-felszerelés, ugyanis bizonyos szakaszok drótbiztosítással küzdhetők le. Ahol viszont nincs drót, még nagyobb elővigyázatosságra lesz szükségünk, mert meredeken kell felfelé kapaszkodni, és gyakran bizony a kezünket is használni kell. Ez egy hosszú túra a csúcsig, valószínűleg csak késő délután érünk fel, és érdemes az éjszakát a Dolic házban tölteni, vagy felkészülni arra, hogy este érünk le a völgybe. Némi kondi nem árt. A túra legszebb része a csúcson kívül az, hogy egy szakaszon a hegy hatalmas, két kilométer magas északi fala teljes pompájában mutatja meg magát.
A legkönnyebb út a Krma-völgyből vezet, ahol fel kell készülni a tömegre, és a Triglavski dom na Kredariciben sem számíthatunk magányra. A leghosszabb út, de talán a legfestőibb pedig a hét tó völgyén át vezet. Ez az út később becsatlakozik abba az útba, ami a Koča na Doličun keresztül vezet fel a csúcsra.
A Triglav nyáron nem kíván különösebb alpinista képességeket, de télen azért van becsülete a hegynek. Én télen többször vágtam neki társaimmal, ám csak egyszer sikerült felmásznunk a csúcsra.
A Krm-völgyből indultunk, ez a legrövidebb útja Triglavnak, de télen ez a legbarátságosabb, tekintve, hogy Triglavski Dom az egyetlen ház, amely ilyenkor is nyitva áll. Télen négy kilométert kellett gyalogolni azon az úton, ahol nyáron még lazán kocsival be tud hajtani az ember, és csak ezután jön a mászás. Egy lavinákkal szabdalt völgykatlanban haladtunk fölfelé. Mínusz 15 fok lehetett. Végeláthatatlan hómezőkön másztunk, ki sílécen, ki hótalppal. Síléccel mászni azért jobb, mert aztán lefelé lehet csúszni, míg aki hótalppal jön, annak bizony gyalogolnia kell, és olyankor hosszú az út. Télen valahogy még szebb a Triglav, a lemenő nap által rózsaszínűre festett ég a havas hegycsúcsok felett festői látványt nyújt. A hegy gerince viszont két lábnyom-nyomtávnyiról egylábnyomosra keskenyedik, és nincsen semmiféle drótbiztosítás, mert az a hó alatt van. Hágóvasban egyensúlyozni egy vékony gerincen, miközben alattunk mindkét oldalon több száz méternyi hegyoldal van, nem kis izgalommal jár.
Legyen azonban tél vagy nyár, a Triglav mindenképp nyomot hagy az emberben, s aki egyszer ott állt a csúcsán, biztosan visszavágyik. Az első megmászókat ne feledjétek a csúcson álló kabin előtt elfenekelni! Ez egy hagyomány: ha valaki nem kapja meg a magáét a hegycsúcson, az balszerencsét hoz, és ezt kár lenne kockáztatni.
(Fotó: Molnár Anikó)
hegycsúcs | Triglav | nagy sztori | hegymászás | triglavski dom
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!