Whiskyről amatőröknek, értőknek és lelkes fogyasztóknak

Ó, a whiskyt majd egy bizonyos életkor fölött kedveli meg az ember! – hányszor halljuk életünk során. Van benne valami bölcs és ősi, amolyan megfejteni való, hiszen komplexitásából fakadóan valóban nem az az ital, amit már fiatalon nyakalunk. Aztán eljön egy komolyabb esemény, egy fontos este, szerelmi csalódással átitatott éjszaka, megérkezik mellé egy scotch, és megváltozik minden, amit addig gondoltunk róla. 

Mi a különbség a whisky és a whiskey között?

Leegyszerűsítve: a whisky tulajdonképpen gabonapálinka, mely erjesztés, lepárlás és sajátos érlelés útján születik. Kétféle írásmódját ismerjük, a whisky és a whiskey földrajzilag teszi térképre az italokat: míg előbbi a skót (scotch), a maláta (malt), a kevert (blended), illetve a kanadai fajtákat jelöli, addig a whiskey írásmód ír (irish), valamint az Egyesült Államokból származó rozs (rye), a bourbon és a tennessee típusú szeszek gyűjtőneve. Amennyiben az ital nem a felsorolt országokban készül, úgy az alapanyagok és a gyártási technológia határozza meg, melyik családba tartozik. Így lehet az, hogy az egyre kedveltebb és különösen nemesnek tartott japán whiskyk a tradicionális skót malátawhiskyk mintájára készülnek, s nem keverik bele az e betűt, az írása idomul a skóthoz.

Jóllehet, etimológiailag betolakodónak tűnik ez az egy betű, de a ital először Írországban jelent meg, egyes legendák szerint maga Szent Patrik adta az ír szerzeteseknek a csodálatos szesz receptjét, még 461-ben.

Vagyis előbb volt a whiskey, mint a whisky!

Életvíz hasfájásra

Sokak szerint már a kelták is ismerték és szerették a gabonapárlatot, de elsőként John Cor barát kapott királyi engedélyt a lepárlásra, ez az engedély a szesz első hivatalos írásos emléke. Persze akkor még nem puszta hedonizmusból fogyasztották az “élet vizét”, inkább orvosi célokra használták, hasfájás, epegörcsök vagy himlő kezelése. 

A két legelső híres whiskeyüzem Írországban kezdte el a főzést: a Bushmills (1608) és a Jameson (1780) márkákról beszélünk.

Hamar elkezdődött a skót whisky gyártása is, és az ital olyan renoméra tett szert, hogy fizetőeszközként is használták.

William Grant családi vállalkozása

A skót whiskylepárlók mintegy fele ma is a Speyside régióban található, ami persze nem véletlen: a forrásvizek fantasztikus minősége megalapozza a jó whisky készítését. 1887-ben egy álom vált valóra, rengeteg munka, hihetetlen összetartás és erős víziók nyomán.

William Grant a családja, kilenc gyermeke segítségével kezdte felépíteni lepárlóját: feszített tempóban, de egy év alatt sikerült.

Az egyetlen független whiskylepárló

A William Grand and Sons így immár 132 éve foglalkozik szeszfőzéssel, whiskylepárlással, és hála a szakma szeretetének és a tradícióknak, mai napig a család leszármazottjainak kezében összpontosul a cég. A világ skótwhisky-gyártásának hét százalékát köszönhetjük nekik, ezzel pedig a harmadik legnagyobbnak számítanak úgy, hogy valóban megmaradtak független, családi cégként, nem kebelezte be őket egyetlen italnagyhatalom sem. Óriási szó ez, hiszen a scotch whiskyk nagy százaléka a világelső szeszimpérium, a Diageo szárnyai alá tartozik.

Tehát a skót felföldön, azonbelül is Speyside régióban járunk, a Grant család főzdéjének sikerült olyan egyedülálló sikereket elérni, hogy a szesztilalom ellenére növelték a gyártott whisky mennyiségét. Az ötvenes évekre pedig saját rézműveseket foglalkoztattak az üzemben, akik bármikor segédkezni tudtak – ez igazán nagy luxusnak számított, ahogy a saját kádárműhely is, amit szintén megvalósítottak.

1961-ben pedig megszületett a Glenfiddich, aminek nem véletlen a szarvasfejes logója, a szó annyit jelent: a szarvas völgye.

A Glenfiddich úgynevezett single malt whisky, vagyis egyedi malátából készül, ezzel kidomborítva a tájegység jellegét. Kizárólag árpamalátából készülhet, ezzel pedig egyértelműen sokkal nemesebb ital, mint például a blended whiskyk, amiket finomszesszel vagy bármilyen gabonawhiskyvel kevernek.

Mikor a Glenfiddich egyedülállóan tiszta karakterét Skócián kívül is megízlelték, óriási érdeklődés követte az útját, hiszen a legtöbben a kevert (blended) whiskyket itták.

A single malt scotch-ból még nem magyaráztuk meg a “single” szót, ami szintén a nemesség egyik mutatója: ez a whisky csak egyetlen lepárlóüzemben készül, semmiféle egyéb szesszel nem keverték. Vagyis a single malt scotch whiskyk egyetlen lepárlóüzemben, kizárólag árpamalátából készülhetnek, skót földön. 

Ki az a malt master?

A márka történelme óta csupán a hatodik malt mastert fogyasztja, vagyis Brian Kinsman összesen a hatodik olyan whiskymester, aki a Glenfiddich összes titkához hozzáfér. 1997-ben vegyészként csatlakozott a céghez, és csak négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy David Stewart, a világon a  leghosszabb ideig, harmincöt évig regnáló malt master segédje legyen. Nyolc évig szolgálta őt, mígnem 2009-ben a lepárló egyik első emberévé lépett elő.

A single malt scotch Glenfiddich whiskyk tekintetében is az egyik legfontosabb tényező maga a hordó, ami bőven több egy tárolóeszköznél, hiszen Kinsman szerint az ital ízélményének a felét az érlelő hordó adja. Ők fele-fele arányban használnak az Államokból érkező, egyszer használt bourbonhordót, illetve új, spanyol sherryhordót. Az amerikai tölgy adja a gyümölcsös, vaníliás, meleg ízjegyeket, míg a spanyol mélyebb, gazdagabb, olajosabb aromákat hív elő.

Több mint öt évig tanulnak és segédkeznek a Glenfiddichnek dolgozó kádártanoncok, amíg valódi kádár nem válik belőlük. Durva belegondolni, hogy egy átlagos egyetemi képzés idejét töltik segédként az üzemben... Csak ezután vághatnak bele a mesteremberségbe, hogy naponta akár huszonöt hordót is felújíthassanak a cég követelményei szerint.

Az egyik legtöbbet értékesített scotch whisky: a Glenfiddich

Egyike voltak azoknak az első üzemeknek, amelyek úgy határoztak, a nagyközönség is belekukkanthat a gyártásba. Évi több mint húszezer ember kíváncsi a családi whiskylepárló hagyományaira. Például a huszonnyolc darab, kézzel készített rézüstre, melyek kisebbek, mint a versenytársak üstjei, és a Glenfiddich gyártásának kezdete óta nem változtattak ezen a méreten. A malt master szerint az sem utolsó, hogy tényleg csak a légies, gyümölcsös aromájú szeszt érlelik a megmunkált hordókban: a kezdetek óta nem foglalkoznak nehéz, olajos párlatokkal. 

Jelenleg évi tízmillió liter Glenfiddich whisky gyártására képesek – ez a mennyiség öt olimpiai úszómedencét töltene meg.

A legtöbbet Amerikában vásárolják a nemes skót whiskyből, sőt, felmérések szerint a világ duty free üzleteiben kétszer annyit adnak el a Glenfiddich whiskykből, mint az összes egyéb whiskyből/whiskeyből együtt. Ez nem kis teljesítmény!

A 94 ezer dolláros whisky

Folyamatosan készülnek limitált példányszámú, extra kiadásokkal, ilyen például a 2010-es üzembaleset után megálmodott Snow Phoenix is. A név nem véletlen, egy óriási havazás során beomlott egy hordóraktár tetőszerkezete, és majdnem odavesztek az értékes hordók. A raktárosok csaknem mínusz húsz fokban, hihetetlen kitartással, de az összes hordót megmentették. Tiszteletükre született a Snow Phoenix.

William Grant, az alapító unokája Skócia valaha élt legidősebb hölgye, megélte a száztíz éves kort, a tiszteletére készítettek egy ötvenöt éves scotch-ot. Mindössze tizenegy üveggel készült a vintage párlatból, közülük az egyiket 94 ezer dollárért vásárolták meg, az összeget pedig jótékonysági célokra fordították.

A legismertebb single malt

A márka legkedveltebb itala a legfiatalabb, kvázi tininek számító tizenkét éves single malt whisky. Sokaknak ez a palack jelenti magát a single malt whiskyt. Három év plusz kevésnek számíthat, de ízeiben már sokkal érettebb a tizenöt éves Solera Reserve. Ismét három évet ugrunk, a tizennyolc éves Small Batch Reserve figyelemreméltó ital, sok-sok díjjal.

Brian Kinsman pedig nagyot alkotott, ugyanis Original néven életre hívta az “eredeti receptet”, az 1963-as legelső Glenfiddich whiskyt. Ritkaságszámba megy, de a skót whisky szerelmeseinek egyszer illik megkóstolni a “nagy öreget”.

Ez is érdekelhet:

Nincs jobb alkalom Skócia felfedezésére, mint ez a whiskytúra

Skóciában királyi tiszteletadásban részesítik a nemes italt, melyet most egy száztizenöt mérfölden át kanyargó túrán ismerhetünk meg jobban.

whiskey | glenfiddich | bárkultúra | scotch | italkultúra

FOLYTASD EZZEL

Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod

10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod

Rendeld meg a Roadster magazin 14. számát!

Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom