Miközben fáradtan hazaérve, este egy pohár bort kortyolgatunk a kanapén, talán felmerül a kérdés: a világ másik felén, mondjuk San Franciscóban vajon milyen bort iszik egy hozzánk hasonló korú és foglalkozású fickó a Golden Gate hídra néző penthouse lakásában? Ha kékfrankos, kadarka vagy furmint van a poharunkban, jó eséllyel teljesen mást. De ha a legnépszerűbb fajták valamelyikét kóstolod, akkor lehet, hogy ugyanolyan bort. Utánajártunk, mik ezek a fajták, és mi számít menőnek ma, ha borról van szó.
Most kezdhetnénk azzal, hogy hála Kínának, a világ legnagyobb mennyiségben termesztett fajtája a kyoho. Persze ebből a fajtából bort sosem készítenek, helyette csemegeszőlőként vagy dzsúzként értékesítik, úgyhogy lépjünk is tovább.
Mert ha a csemegeszőlőket félretesszük, kiderül, hogy a világ – és a borászok nagy része – még mindig odavan a cabernet sauvignonért, a kékszőlő fajtáért, ami 340 ezer hektárt foglal el a világ szőlőtérképén. Ez Magyarország összes szőlőterületének durván négy és félszerese, népszerűségének egyik oka pedig, hogy szőlészeti szempontból kevésbé érzékeny fajta, viszont remekül házasítható, testes, komplex bort ad, és jól érlelhető, akár évtizedekig is eltartható.
A statisztikák szerint viszont a cabernet sauvignon őshazájában, Franciaországban egy másik fajta uralja az ültetvényeket: az összes szőlőterület 14%-át a merlot teszi ki, ami a cabernet sauvignon mellett a klasszikus bordeaux-i (amely Franciaország legnagyobb és egyik leghíresebb borvidéke, az itt készülő vörösborok nagy része pedig három-négy fajta házasítása) házasítások alapja.
A szomszédos Olaszország még nagyobb diverzitást mutat, hiszen az ország legelterjedtebb fajtája, a Sangiovese csak a teljes szőlőterület 8%-át adja. A skála másik végén viszont ott van például Új-Zéland, ahol egyetlen fajta, a sauvignon blanc teszi ki a teljes mennyiség 60%-át.
Érdekes adat egyébként, hogy a világ szőlőterületeinek egyharmadát összesen tizenhárom fajta adja – a több mint tízezer különböző fajta közül.
Íme ezen belül is a top10-es lista:
- Cabernet sauvignon, 340 ezer hektár
- Merlot, 266 ezer hektár
- Tempranillo, 231 ezer hektár
- Airén, 218 ezer hektár (fehérszőlő-fajta, jellemzően egyszerűbb borokhoz használják Spanyolországban.)
- Chardonnay, 211 ezer hektár
- Syrah, 190 ezer hektár
- Grenache noir, 163 ezer hektár
- Sauvignon blanc, 121 ezer hektár
- Pinot noir, 115 ezer hektár
- Trebbiano toscano / Ugni blanc, 111 ezer hektár (előbbi az olasz, utóbbi a francia elnevezés. Olaszországban egyszerűbb házasításokhoz, Franciaországban elsősorban a cognac-hoz használják.)
A trendekben a legizgalmasabb mindig az, hogy ellentrendeket szülnek: az évszázadok óta népszerű fajták térnyerése mellett – köszönhetően elsősorban a termelőknek – elindult egy törekvés, hogy régi, elfeledett szőlőfajtákat telepítsenek és mentsenek meg a kihalástól. Ez már csak azért is jó, mert mi, fogyasztók több izgalmat kapunk a poharunkba, és mindig van egy-egy jó történet, ami a bor élvezeti értékén is dob.
Spanyolországban például Miguel Torres évek óta végez kísérleteket őshonos fajtákkal, hogy kiderítse, milyen a régi tőkék ellenállóképessége, immunitása, esetleg tudnak-e jobban alkalmazkodni az őrült ütemben zajló klímaváltozáshoz. Ha pedig egy ilyen kutatás pozitív eredményeket hoz, azzal jóval könnyebb elérni, hogy a természetes, vegyszermentes borkészítés kerüljön előtérbe, ami az egyik legerősebb hívószó ma a borkészítésben is.
A ritka, ősi fajtákra később még visszatérünk, most viszont inkább mutatunk két fajtát és azokon belül két bort, amire azoknak is könnyű rákattanni, akik csak ritkán kóstolnak borokat.
Fehérboros atomtámadás: a sauvignon blanc
Ha inkább a fehérborok felé húzunk, de nem szeretjük a túlságosan parfümös borokat, valószínűleg a sauvignon blanc lesz az esetünk a lista 8. helyéről.
Jellemzően aromás, látványos és pimasz, ezzel együtt pedig a világ egyik legkönnyebben felismerhető fajtája is: a bodza, a frissen vágott fű, az egres, az élénk savak és a robbanó gyümölcsösség a kezdő borivóknak is összetéveszthetetlenné teszi. Ezekért az intenzív aromákért egyébként a zöldpaprikában is megtalálható metoxipirazinok a felelősek.
A "vad fehérnek" fordítható fajta eredetileg francia, de ma már az újvilágban (Chile, Argentína, Ausztrália, Új-Zéland) és a magyar borok között is egyre több az izgalmas példa.
Na, meg a szomszédos Ausztriában, ahonnan az aktuális kedvencünk, a Weingut Wenzel 2017-es, szűretlen sauvignon blanc-ja érkezett.
A családi pince területei a határhoz közeli Ruszt környékén találhatók, a támrendszer szigorúan fa, növényvédelemben az organikus elveket követik. Dűlőikben megjelenik a furmint is, a pinot noir bonsai formájú, a sauvignon blanc-nal pedig az új-zélandi mintát követik. Ha azt mondjuk, a borkészítésben találkozik a hagyományos és a kortárs, ők az iskolapélda: a borok minimális kénnel, szüretlenül, derítés nélkül kerülnek palackba.
Ez a sauvignon blanc a fajta egyik jedije: az illata gazdag, trópusi gyümölcsös, a korty sűrű, gyümölcslészerű, teás és citrusos. A jó hír pedig, hogy könnyen beszerezhető itthon, a Bortársaságnál.
Az érzékeny hercegnő: a pinot noir
Ugyan nem a legelterjedtebb fajta – csupán a lista 9. helyén áll –, de szinte kétségkívül a legnagyobb presztizsű, és a nagy testű, tanninos borok korszaka után ma újra a világ kedvence.
A legnagyobb erénye a legnagyobb veszélye is: az egyike azoknak a fajtáknak, amik a legjobban tudják közvetíteni a termőhelyi sajátosságokat, a talajt, a mikroklímát. Ezért lehetséges, hogy míg a fajta legtöbb esetben élénk piros, cseresznyés színű bort ad, addig például Villányból nem egyszer kóstoltunk már-már feketébe hajló színű pinot noirt, de például Pannonhalmán is jellemzően testesebb, dzsúzosabb bort ad, mint Etyeken, vagy a fajta Mekkájában, Burgundiában.
Ha jól választunk – és érzékenysége ellenére a szőlész és a borász is kordában tudta tartani a fajtát –, óriási élményt tud okozni: nem húz, nem szárít, nem tanninos, inkább rendkívül gyümölcsös, fűszeres karakterű, amibe könnyű beleszeretni.
Nekünk most a legnagyobb kedvencünk Bott Frigyes, muzslai borász pinot-ja, aki a természetes borkészítés egyik legkomolyabb zászlóvivője itthon, és a határon egy kicsit túl.
Frigyesék a biodinamikusan művelt szőlőből hagyományos módon, részben lábbal taposva, részben pedig préselve, majd spontán erjesztve készítik az évek óta az egyik legizgalmasabb, leggyümölcsösebb pinot noirt, amiből a magyar piacra is kerül.
Érdemes sokat kóstolni – és tényleg csak kóstolni –, hogy kialakuljon a saját ízlésünk a borok terén, de ez a két bor addig is garantáltan csalódásmentes.
(Fotók: Gyana Dániel, Getty Images, Sonja Priller)
bor | borrégió | szőlő | szőlőfajta | borkészítés | borvidék
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!