Nincsenek autók, a kultúra pedig mezítláb érkezik – Az alig ismert Arany-szigetek

Ha a francia partok közelében lévő szigetekre gondolunk, általában Île de Ré, és a Bretagne csipkézett partjainál szétszórt maroknyi területek pillanatképei jelennek meg. Mielőtt Provence déli szélén, a francia Riviérát szegélyező helyek felé fordulnánk, érdemes útba ejteni a Les îles d'Or, azaz az Arany-szigetek hármasát, melyet inkább tengerészek látogatnak, mintsem a közeli Saint-Tropez-ban bulizó tömeg.

Érdekesség és egyben nem kis nehézség, hogy nem vezet hozzájuk egyetlen egy kijelölt út sem, sőt néhány sziget teljesen autómentes.

Egyik viszont vadregényesebb, mint a másik. Porquerolles strandjaihoz például fenyőerdőkön átívelő túrákat kell teljesíteni, míg az érintetlen Port-Cros nemzeti park – amelyet a 20. századig még kalózok fosztogattak –, ma már a túrázók paradicsoma, ahol jelzett ösvények szelik át a védett erdőket. A szomszédos, áram nélkül működő Le Levantnak pedig csupán kis szelete nyitott a nagyközönség számára és többnyire naturista üdülőhelyként ismert.

Autó helyett hajó

A szigetek felfedezésének ideális módja a hajó, akár egyedül, akár egy profi kapitány segítségével csapunk a hullámok közé. Port-Cros, azaz a legkisebb nem rendelkezik szálláshelyekkel, de a legnagyobb szigeten, a mindössze kétszáz lakosú Porquerolles-on is korlátozottak a lehetőségek. Nem meglepő módon a legtöbben Hyères városában, az "eredeti francia Riviérán", a Nizza és Marseille közötti partvidék egyik kevésbé látogatott úti célján vesznek ki szobát. Régen ez volt egyébként Tolsztoj és Viktória királynő téli menedékhelye.

A Giens-félsziget mentén autózva – ami egykoron szigetként szerepelt a nyilvántartásban, napjainkban viszont a sós mocsarak mindkét oldalán egy kettős homokdűnés sáv köti össze a szárazfölddel – elérhető Hyères egyik klasszikus halászkikötője, a Tour Fondue-t, ahonnan komp indul az Arany-szigetekre.

A parttól mindössze tizenöt percnyi utazásra található autómentes Porquerolles-sziget remek opció állandó bázisra. Mivel a szigeten kevés szállodából válogathatunk, nagyobb eséllyel juthatunk ágyhoz a kikötőben pihenő hajók egyikén (könnyen foglalható az Airbnb-n keresztül). Az egyetlen közlekedési mód arrafelé a kerékpár, ezért ajánlatos érkezés után máris lecsapni egyre – szerencsére a legtöbb hajóhoz jár bicikli is. Ha netán mégsem, a főtér közelében lehet kölcsönözni.

Vidéki idill bringával

A croissant alakú sziget mintegy hat kilométer hosszú és három kilométer széles.

Két részre oszlik: a déli oldalon meredek sziklák védik, ahonnan a túrázók nehezen megközelíthető patakokhoz juthatnak le, az északi oldalon pedig hosszú, homokos partok vannak, melyeket kerékpárral a legjobb felfedezni.

Érdemes végigjárni a kikötőből induló és az északkeleti parton húzódó strandok felé vezető valamelyik túraútvonalat, például az aleppói fenyők árnyékában húzódó Plage Notre Dame-ot, ami kategóriájában Európa egyik legszebbje. A szemközti oldalon bújik meg a kevésbé látogatott Le Langoustier strand, amely körülbelül negyvenöt percnyi pedáltaposásra van a várostól. A közelben rejtőzik a félreeső Le Mas du Langoustier, a sziget tulajdonosainak egykori vidéki háza (annak idején szállodaként fogadta vendégeit), és tényleg mindent megad, amit a provence-i tájról elképzel az ember, legyen szó vidéki stílusú antik bútorokról vagy fenyőfákkal körbeölelt medencéről. A tengerre néző terasszal büszkélkedő La Pinède bisztróban pedig különleges homárfalatokat lehet kóstolni.

Mezítlábas kultúrpercek

A természeti szépségek és a gasztronómia mellett a kultúra is hívogat a szigetre.

A hatvanas években Jean-Luc Godard egy farmon forgatta a Bolond Pierrot című klasszikusát; az ottani parasztházat később Henri Vidal építész villává alakította át, és szőlővel is körülültette, létrehozva a Domaine La Courtade-t.

A közelmúltban kortárs művészeti múzeumként nyitott meg, ahol mezítláb sétálhatunk végig, és olyan művészek műveiben gyönyörködhetünk, mint Andy Warhol vagy Botticelli.

A nemzeti természetvédelmi területen tizenöt szobor látható, amelyeket Jeppe Hein és Olaf Breuning szobrászművészek állítottak fel a környező kertekben, ahol a nyári hónapokban szabadtéri filmvetítéseket tartanak. Ha történetesen teliholdkor látogatunk el oda, a szobrokat Charlotte Gainsbourg és Patti Smith (előre rögzített)  idegenvezetésen nézhetjük meg.

Rozé és pétanque

Annak ellenére, hogy Porquerolles meglehetősen kicsi, két borbirtokkal dicsekedhet. A Domaine La Courtade biobor-kóstolókat és túrákat kínál, a Chanel tulajdonában lévő Domine de l'Ile pedig a sziget szívében, nem messze a Plage Notre Dame-tól várja a hozzáértőket. Néhány üveg rozé beszerzése után érdemes visszatekerni a városba, ahol a főtéren pétanque-ot (vagy boulét) játszanak napnyugtáig a helyiek.

A sziget kevés étterme többnyire a főtéren (Place d'Armes) található, így a nyári hónapokban érdemes előre foglalni. Ez az egyik oka annak, hogy ajánlott inkább holtszezonban érkezni (májusban vagy szeptemberben), mivel olyankor kevesebb a turista és hőség sincs. Az egyik kötelezően kipróbálandó hely a Pélagos, ahol frissen hámozott osztrigát lehet ízlelgetni, a másik a L'étal du Boucher, ami egy thaiföldi hangulatú hentesüzlet, borospince és étterem meglehetősen egyedi kombinációja.

A sziget akkor ürül ki, amikor az utolsó komp is felszedi a horgonyt, tehát viszonylag korán véget ér a nyüzsgés. Jó ötlet egy koktéllal lezárni az estét a L'escale kikötőre néző bájos teraszán, annál is inkább, mert amúgy mindenki más ezt teszi arrafelé.

Nyüzsgő, eleven és méltóságteljes a Marseille-től az olasz határig húzódó Côte d’Azur, ahol egyik pillanatban még valószínűtlenül kék a víz, a másikban mindent elvakítanak az arcon símogató napsugarak. A francia Riviérán annyi látnivaló akad, hogy szinte képtelen befogadni az ember, mi most mégis megpróbáljuk, és kiemeljük a kedvenc helyeinket, nem csak a fősodor mentén lavírozva.

(Forrás: Thrillist, fotók: Getty Images)

Porquerolles | franciaország | nagy sztori | autómentes | Port-Cros