Close
Így lett menő stúdiólakás egy lepusztult pesti otthonból

Így lett menő stúdiólakás egy lepusztult pesti otthonból

Nagy fába vágta a fejszéjét Bonta Gáspár és csapata, amikor nekifutott egy lepusztult belvárosi lakás teljes átalakításának. A végeredmény magáért beszél, de a popkulturális utalások is árulkodóak.

“Rettenetes állapotban kaptuk meg ezt a lakást. Nem a fizikai állapota, hanem a kihagyott lehetőségek voltak rettenetesek” – kezdi bemutatni Bonta Gáspár belsőépítész a Nyugatinál lévő lakást, amelybe új életet lehelt a stábjával. Aztán mutat egy képet. Innen szép nyerni:

„Pocsékul átalakított lakás volt. Olyan csihi-puhi, fantáziátlan ötletek voltak benne, hogy még munkásszállónak sem adtam volna ki. Kellett egy rockys lépcsőfutás, nagy levegőt venni, és felgyúrni magam, hogy nekifussak ennek a munkának.”

Ha esetleg a lakás rossz fizikai állapota, és a kihagyott lehetőségei nem jelentettek volna elég kihívást, középen egy furcsa, törött geometriájú folyosó kettéosztja a teret. Ilyen paraméterekről kellett újragondolni mindent.

Kulcsfontosságú volt tehát a megrendelő hozzáállása: szabad kezet ad vagy ragaszkodik az elképzeléseihez? Bonta egy visszatérő kuncsaftjáé a lakás, de egyébként is „kifejezetten művészetet/sportot csinálok abból, hogy a megrendelővel kialakított viszonyom a bizalmon alapuljon, dogozzak bárhol a világon. A jól felfogott közös érdek, valamint a maximális teljesítmény érdekében van ez így, és mindig működik.”

A Nyugatinál lévő lakás tulajdonosai eleve kiadásra készültek, jól tudták, mit akarnak, ezért „az elején mondtak pár dolgot, hogy ezt így, azt úgy, de ezek egyrészt jó ötletek voltak, másrészt végeztek piackutatást, funkcióanalízist hozzá, azaz megalapozott véleményük volt, és kiváló esztétikai érzékük”.

Akadt, ami megmaradt a tipikus bérházi lakás adottságaiból. A historizáló ablakok dupla szárnyai közül csak a külsőt csináltatták meg, a belső megmaradt az eredeti állapotában.

Felcserélődött viszont a mennyezet és a padló: az előbbi faburkolatot kapott, míg az utóbbi egyszínű.

„Ennek két oka van. Egyrészt miután éttermeken szocializálódtam, szépen lemértem, hogy a padló érzékeny kérdés, de az álmodozó fajták sokkal többet bámulnak felfelé, mint lefelé. Ezért a mennyezetre több figyelmet fordítok, mintsem csak lefessem fehérre. Másrészt egyetemi tanáraim, a zseniális Reimholz Péter és Csomay Zsófia tiszteletére ezt nagyon régóta meg akartam csinálni, náluk, a nappalijukban van egy ilyen poén – ezt akartam átadni egy következő generációnak.”

A kezdeti inputok után egyre jobban előtérbe került Bonta egyénisége is: „Van egy családi hagyománya nálunk a fél- és negyedkörök használatának, amelyek megbontják a szokásosan derékszögeken alapuló térképzést. A lakásba belógatott lámpákba Milánóban szerettem bele, a Salone del Mobile-n.”

Ráadásul a lámpa geometrikus formái játékosan harmonizálnak a csigalépcsővel, amely a tervezőcsapat kedvence lett. „A csigalépcső Lőrincz Orsolya érdeme, mert a megrendelők meg szoktak tőle ijedni, drága és nehezen látják bele a térbe, ám Orsinak sikerült tökéletesre szerkesztenie, kompakt módon a szobába simítania.”

Az építész egyéniségről árulkodnak a fotókon lakásszerte felbukkanó könyvek is: „Mindenhová, ahová csak lehet, integrálom a kortárs irodalmat, akár erőszakkal is. Juhász Anna barátom hét éve megálmodta a Hadik Irodalmi Szalont, amiben a csendestársa, segítője vagyok. Ezt – ahogyan színházat is –, sokkal jobban kedvelem, mint a száraz mérnöki fecsegést az építészekkel.”

Hasonló popkulturális utalás a projekt nevét adó Nirvana-dal, a Come as you are, ami egyből közelebb hozza az emberhez a két hálószobás, stúdiólakás jellegű kis luxusotthont.

Luxus? Bonta nem tagadja ezt, viszont egészen más perspektívába helyezi: „Belsőépítész használata a lakásfelújításban még mindig nem átlagos, de egyre több magánember, fiatal pár van az ügyfelek közt, ahogy friss vállalkozások is.”

Az elmúlt évtizedekben szétroncsolódott az általános vizuális kultúránk, de számos jele van annak, hogy rengetegen egyre igényesebbek ezen a téren.

„Több budapesti színházba alig lehet jegyet szerezni, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-ra többen ültek be a nyitóhéten, mint bárki gondolta volna, részesei lehetünk a pesti gasztroforradalomnak, és még számtalan rohadt jó dolog történik” – sorolja Bonta az ébredező vizuális kultúra kísérőjelenségeit.

A rá jellemző erős posztindusztriális tervezéssel, a nyers anyaghasználattal, a merész kontrasztokkal és a popkulturális utalásokkal pedig maga is otthagyja a kézjegyét e korszakon. Legalábbis „szerencsés esetben ehhez kötik majd a nevem harminc év múlva, amikor már túl leszek az első infarktuson”.

A Come as you are projekt

(Fotók: Jaksa Bálint)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Close