A férfi, aki stadionból roadstert, tájból festményt épített – Bordás Péter-interjú

A Debrecen és az MTK stadionjának tervezőjét már gyerekkorában megragadta az építészet, onnan pedig nyílegyenesen haladt az útja. De miért nem szereti, ha egy épület jól mutat a fotókon, és miért tartja pszichológiának az építészetet?

„Tízéves koromban úgy gondoltam, szeretném megtervezni a saját házamat. Megkérdeztem édesanyámat, hogyan működik ez” – mondta a kezdetekről Bordás Péter, aki azóta nemhogy építészmérnök lett, de tizenkét éve saját stúdiót alapított, most pedig átlépte a határt, és irodát nyitott Svájcban.

Ehhez azért rengeteg mindennek kellett történnie. Még gyerekfejjel napi négy órát töltött az íróasztalnál, vonalzóval és ceruzával rajzolt házakat, miután áttanulmányozta a családi ház és a nyaraló tervrajzait. A család válláról pedig lekerült két nagy gond: nem volt kérdés, milyen pályát választ a fiú, és a karácsonyi ajándékokon sem kellett túl sokat töprengeni. Egy ajándékba kapott könyvben látott először Corbusier-villát is, ami szintén nagy hatást tett rá.

„Másoltam. Ha megtetszett valami – egy bejárat, torony vagy sarok –, akkor rögtön rajzoltam köré egy házat. Az építészeti zarándoklat viszont sosem vonzott, mert amit megláttam, kirajzoltam magamból, és túlléptem rajta.”

A műegyetem mellett már másodévesen munkákat vállalt, harmadévesen pedig főállásban dolgozott, miközben kicsit úgy érezte, még mindig csak a saját háza kedvéért tanulja a mesterséget. A high-tech építészet vonzotta, az olyan épületek, mint a londoni Lloyd-székház vagy a bordeaux-i bíróság.

„Vannak építészeti korok, amelyek egyszer voltak, és nem jöhetnek el újra. A barokkot is nehezen tudnánk elképzelni, hogy olyan kézműves munkával, annyi pénzzel, sorozatgyártás nélkül meg lehessen csinálni.

A high-tech szintén olyan korszak volt: a Pompidou központban minden egyes cső és csavar egyedi tervezésű, egyedi gyártású.

Erre a világ összes pénze nem elég, de valamiért volt egy időszak, amikor néhány ilyen épület meg tudott épülni. Ezek elképesztő építészeti teljesítmények.”

Hét évvel az első munkák után létrejött a Bord Stúdió. Az első időszak többszörösen is nehéz volt: Bordás éppen túl volt egy nagyon sűrű időszakon, és a szintén építész, stúdióalapító feleségével, Pém Ildikóval az első gyereküket várták. Kezdetekben Bordás többet foglalkozott építési joggal, miután bedöglött beruházások továbblendítésében segített. „Ez egy nagyon jól fizető, sikerdíjas történet volt, és bizalmat is szereztünk: sokan úgy gondolkodtak, ha megoldottunk egy behalt beruházást, akkor a következőt érdemes velünk kezdeni.”

Később jöttek tehát a teljes projektek, amelyekben kiteljesedhetett a hitvallásuk: olyan helyeket létrehozni, ahol jó lenni, amelyek tekintettel vannak az ember alkotta és a természeti környezet egységére, friss, eredeti megjelenésűek. Amikor arra kérjük, nevezze meg a három eddigi legjobb épületét, Bordás hátradől, és sóhajt egy nagyot. „Nehéz ez, mert valamilyen oknál fogva azok az ember kedvencei, amelyek nem épültek meg.”

Az ablak-festmény

Beszélgetésünk helyszíne, az Etyeki Kúria Borászat azonban egészen biztosan közöttük van. A természettel való szimbiózis már az érkezéskor tetten érhető: egy fasort ültettek az épület oldalába, merőlegesen az útra, ez pedig összeköti az épületet a környezetével, és ha a fák megnőnek, tájékozódási pontul is szolgálnak majd.

Az épület a jelentős tömege ellenére sem türemkedik ki az Öreghegy jellegzetes, apró présházai közül. Részben laposan terjeszkedik, részben a pincetér felé – ez utóbbira a leglátványosabb példa a régi présházból kialakított üzem, ahol gravitációsan dolgozzák fel a szőlőt, a folyamatokat egymás alatti szintekbe rendezve.

Az épület folyamatosan játszik a térrel, a kint és bent viszonyrendszerével, a közlekedő és közösségi terek ritmusával. A fasoron kívül egy védett bejárati öböl is összeköti a borászatot a környezetével, a vinotéka és a borkóstoló nyitott, fényes terei együtt élnek a kilátóterasszal és a környező szőlőültetvényekkel, a vinotéka ablakából nyíló kilátás például felér egy festménnyel.

A folyosók mindig kapnak természetes fényt és nyitást, azaz nem válnak nyomasztóvá, a közösségi terek fölött tető növeli a belmagasságot, és bár az üzem nem látogatható, egy üvegpadló segítségével a feldolgozás és a palackozás tereibe is betekintést nyerhetnek az érdeklődők.

Kevésbé látványos, de lényeges, hogy az épület hűtése és fűtése megújuló energiaforrással, levegő hőszivattyús rendszerrel működik.

Az Etyeki Kúria Borászatban megvalósultak a stúdió alapelvei, ám erre nincs mindig lehetőség. Bordás Péter több stadiont is tervezett az elmúlt években, és bizonyos értelemben a magyar futball egyik legjobb eredményét érte el, amikor a debreceni Nagyerdei Stadiont a Stadiumdb.com a világ negyedik legjobb arénájának választotta a 2014-ben átadottak közt.

Ám a stadionoknál az európai fociszövetség szigorú előírásai erősen megkötik a tervezők kezét. Debrecenben mégis szárnyalhatott a fantázia, mert egy igazi negyedik generációs stadion épült, azaz komoly városfejlesztést is végeztek, lényegében életet leheltek a Nagyerdőbe. Hétezer négyzetméternyi kiadható terület keletkezett a sportlétesítményen kívül is.

Az MTK-pálya nagyon más eset, egy kis stadion, bezsúfolva a sűrű budapesti városszövetbe. Éppen ezért lett egy esszenciális, nagyon dinamikus épület, ami több ponton megidézi a modern autók karosszériáját, leginkább egy

roadstert, ami kicsi, dinamikus, ugyanakkor technikailag a legmagasabb színvonalon van.

Irány Zürich!

Miközben tervezett több borászatot, stadiont és irodaházat, mindig ott motoszkált a fejében a nemzetközi terjeszkedés gondolata. Még 2011-ben, a válság kellős közepén kezdtek indulni svájci pályázatokon, ahol idővel rendszeresen bekerültek a legjobb tízbe a nagyon erős mezőnyben. Egy folyamatos útkeresés végén nemrég ez is megvalósult: átvették a visszavonuló Berke Béla zürichi cégét, a harmincéves múlttal és kész ügyfélkörrel rendelkező Berke Architekten AG-t.

Intravénásan kapjuk az egyetemen, hogy Svájc a nemzetközi építészet teteje, és ezt is hisszük, látva az ottani színvonalat.

Mert tervezni és pályázni bárhonnan lehetne, csakhogy „annak nincs tétje, nincs benne az az erős megmérettetés, hogy talpon is kell maradni. Ha kint egy cég van, akkor megbízásokat kell szeretni, fizetést kell adni a munkatársaknak, és főleg hozni kell az ottani sztenderdet.”

Az első időszakban a megörökölt ügyfélkör megnyugtatására koncentrálnak, hogy ők is lássák: tudják hozni az ottani nívót. Emellett azonban pályáznak is, mert a főként társasházakból álló profilt bővítenék egyéb épületekkel.

A személyiség a legfontosabb

A svájci nyitást olyannyira tudatosan tervezték, hogy a pesti stúdió után másodikként megnyíló debreceni iroda is egyfajta indikátor volt. Nem meglepő módon sokáig Bordás vette fel a fiatal építészeket, ahogy bővült a cég, ma már egy kisebb csapat felvételiztet. „Az elsődleges szempont, hogy a jelentkező illeszkedjen a csapatba. A személyiség fontosabb, mint az építészeti tudás a kezdetekkor.”

Működik a szisztéma, mert a kezdetektől senki sem hagyta el a Bord Stúdiót. Mivel állandó a csapat, a stúdióvezető filozófiáját szinte automatikusan sajátítják el a régebb óta ott lévő építészek. „Minden munkát közösen indítunk, elmondom, hogy az adott projektben mi a fontos, mit akarok elérni.”

Pszichológiai kérdésekről beszélek, hogy milyen hangulata legyen az épületnek, milyen hatást gyakoroljon az emberekre, miként viszonyuljon a környezetéhez.

Szinte minden épülettípust terveztek már, egyvalami kivételével: „szakrális épületet szívesen terveznék, az valahogy még kimaradt.”

Bár a kortárs építészetet nem mindig könnyű megfejteni, Bordás nem bonyolítaná túl ennyire a kérdést. „Számomra a lényeg, hogy ha egy laikus és egy építész – mutat körbe az etyeki borászatban – megnézi az épületet, majd elmesélve ugyanazt a hatást írják le. Ha eltérő élményeik vannak, akkor gond van, valami nem sikerült. Az építészet az embereket szolgálja, jól élhető terek létrehozása a fontos, és ha ez sikerül, azt mindenki érzi.”

Különös módon az épület inspiráló kisugárzása addig jó, amíg a fotókon nem jelenik meg, csak az adott helyen élhető meg, mert „ha ez már a fotókon is érződik, akkor félő, hogy egy díszletet építettünk.”

bord stúdió | borászat | ház | nagy sztori | stadion