Close
Az épületeivel átírta a dizájntörténelmet, itthon mégsem tervezhetett egyet sem

Az épületeivel átírta a dizájntörténelmet, itthon mégsem tervezhetett egyet sem

Európában dizájnerként, a tengerentúlon építészként és tanárként vált ismertté, Magyarországon kis túlzással sehogy. Breuer Marcell Lajos (vagy ahogy külhönban jegyzik: Marcel Breuer) neve aranybetűkkel szerepel a modern építészet Hall of Fame-jében, mert a moduláris tervezés frontembereként szellemiségével és professzori tevékenységével alapjaiban határozta meg a 20. századot. Ikonikussá vált csővázas bútorainak köszönhetően forradalmasította a tervezést, azon kevesek közé tartozik, aki előtt még életében kiállítással tisztelgett a New York-i Metropolitan Museum. Portré.

A barátai és családja körében csak Lajkónak becézett Breuer Marcell Lajos 1902. május 21-én született Pécsen. Az alapismeretek felcsipegetését követően Bécsben folytatta tanulmányait a helyi Művészeti Akadémián, de a szobrászati órákat fél év után otthagyva Németországba igazolt a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézetébe, a szabadiskolaként világhírű weimari Bauhausba.

Az eszmét követve négy esztendőn át készült asztalosnak, és mindjárt az iskolás évek alatt termékenynek bizonyult konyhabútorok és többek között egy trónszerű Afrikai szék tervezésével. A tehetség, mint tudjuk, általában utat tör magának, így a sikeres inasvizsgát követően mesterlevéllel a zsebében a nagy Bauhaus-vezér, Walter Gropius munkatársaként fejlődhetett tovább. Breuer már huszonkét évesen elmondhatta magáról, hogy az intézmény legfiatalabb tanáraként alkalmazták.

A bizonyos Afrikai szék

Rövid párizsi inspirációs küldetését követően – egy építészirodában dolgozott – a németországi Dessauban rábízták a helyi iskola asztalosműhelyének irányítását. Miután a Bauhaus odaköltözött, gyakorlati ember lévén megalkotta a tanári szoba belső tereit, majd az intézményből kimozdulva néhány tanítványának kreált szabványlakásokat.

Vérbeli innovátorként szívesen alkalmazta a technológia legújabb vívmányait, és gyakran szembe ment a hagyományos formulával.

Ahogy a betonnal játszott, az általában szokatlan, nehéz és csúnya épületeket eredményezett, máskor pedig impozáns és könnyűnek tűnő művek szabadultak ki az elméjéből. Hozzáállását kiválóan példázza önzetlensége, mert a háború utáni érában nem igazán volt jellemző az építészóriások közti együttműködés, Breuer ellenben szívesen osztotta meg ötleteit riválisaival is.

Kényelmes, modern és forradalmi: a csővázas szék

A húszas évek közepét igen produktívan töltötte, bár az oktatásban kapott elismerései kissé háttérbe szorították időközben felfelé ívelő építészkarrierjét. Készített modulrendszerbe foglalható szekrényelemeket, tervezett kis acélvázas épületet, de a legfontosabb újításként a saját kerékpárja ötletéből merítve megalkotta első csővázas székét. Breuer imádta a bicikli elegáns csővázának teherbírását és alakíthatóságát. A nikkelezett és hajlított acélcsőből és vászonból készült székek a Bauhaus legsikeresebb termékének számítottak, noha maga az intézmény financiálisan nem ostromolta a csúcsot. Breuer Vaszilij Kandinszikij festő után Vaszilij széknek nevezte el az ülőkét, vele a Bauhausban dolgozott együtt.

A könnyű szerkezetű, luxusvillákba megálmodott díjnyertes szék a vászon jóvoltából a helyet foglalónak fotelszerű élményt, Breuer Marcellnek pedig világhírt jelentett.

A modernség esszenciáját jelentő csővázas bútorokkal egyébként messze megelőzte a korát. A dizájntörténelem valaha volt egyik legfontosabb alkotásaként jegyzik az 1930-ban bemutatott B35-ös modelljét, a kettős konzolos széket: ebből a korszakalkotó konstrukcióból fejlődött ki a konzolos megoldás, melyben a bútor vázát egyetlen, hajlított cső adja. Egzakt alapformákon nyugvó csővázas bútorait és berendezési tárgyait a Bauhaus legszebb termékei között tartották nyilván.

“A struktúra nem csupán eszköz a megoldáshoz, hanem elv és szenvedély is”

– árulta el egyszer alkotói filozófiájáról.

Később Gropiusszal és Moholy-Nagy Lászlóval együtt elhagyta a Bauhaust, és a függetlenedés útjára lépve Berlinben elindította magánépítész pályafutását. Rugalmas és művészi szemléletével kezdetben maradt a bútorok és a berendezési tárgyak vonalán, de inkább kevesebb, mint több sikerrel, hogy aztán az anyagi gondok miatt átmenetileg bezárt irodájának kulcsát eldobva utazgatni kezdjen. A kalandozások során úgy feltöltődött energiával, hogy rövidesen két, általa tervezett lakóház épült fel: Wiesbadenben a Harnischmacher-házzal (1932), majd a Roth testvérekkel közösen kitalált Zürich-Dolderthali lakóházegyüttessel benyitott a legnevesebb építészek klubjának ajtaján.

Az UNESCO székháza Párizsban

Számos olyan magyart tudunk felsorolni, akinek nem sikerült hazai pályán befutnia, és saját hazája helyett külföldön lett próféta. Breuer Marcell 1934-es Budapestre költözésekor vált tagjává ennek az exkluzív klubnak, ugyanis hiába nyert különféle nívós pályázatokon, hiába kapott a legmagasabb körökből ajánlást, a Bauhausban folytatott tanulmányait nem fogadták el építész végzettségnek, és a Mérnöki Kamara nem vette fel tagjai közé. Mivel itthon nem folytathatott tervezői tevékenységet, kénytelen volt páratlan tudását és tapasztalatát külföldön kamatoztatni.

Újabb angliai kitérőt követően átkelt az óceánon, hogy újra a katedrára állhasson, és építészetet tanítson a patinás Harvard Egyetemen. Régi ismerősével, Walter Gropiusszal összefogva Massachusettsben irodát alapított, megtartva a Bauhaus ismert jegyeit és az angliai favázas épületek karaktereit, melyekkel alapjaiban forgatták fel az egész Egyesült Államok családiház-építészetét. Szerette használni a környezetében fellelhető anyagokat (terméskő, fa), amiket formabontó megközelítésben üveggel, betonnal és parafával kombinált. Gropiusszal együtt rengeteg lakóházterv került ki a kezeik alól, és ők álmodták meg például az 1939-es világkiállításra készült Pennsylvania Pavilont.

Whitney Museum, New York
A Bronx campus az NYU-n, New York
Place de Fontenoy, UNESCO-székház más szögből

A második világháborút követően saját irodáját immáron New Yorkban árasztották el megbízásokkal. Mintegy hetven családi házat tervezett az elkövetkező években, plusz olyan grandiózus projektekhez adta a nevét, mint az UNESCO párizsi székháza, az IBM franciaországi kutatóközpontja, a New York-i Whitney Museum, az Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete, de részt vett lakóhelye UNESCO-épületének megtervezésében is.

Az általa megalkotott épületek többsége a mai napig használatban van a világ legkülönbözőbb pontjain, ellenben Magyarországon egy darab Breuer-tervezte épületet sem találunk.

1968-ban ugyan díszdoktorrá avatta a Műegyetem – az esemény tiszteletére természetesen hazalátogatott –, és utána fel is merült, hogy a szülővárosában szállodát tervez, ám hiába nem kért volna pénzt a munkájáért, az elképzelés soha sem valósult meg. Azért sem, mert 1973-ban súlyos szívinfarktust kapott, hosszú időre kényszerpihenőt kellett tartania. Két esztendővel később teljesen vissza is vonult az aktív munkától, 1981. július 1-jén hunyt el New Yorkban.

Tartalmas élete során mindvégig magyarnak tartotta magát, és kimondottan bántotta, amiért szülőhazájában alig-alig ismerik a munkásságát, és egy épület sem őrzi emlékét. Az elmúlt évtizedben szerencsére azért itthon is elkezdték felfedezni Breuert: 2007-ben előbb a Ludwig Múzeumba hozták el a Vitra Design Múzeum anyagából rendezett, hazai anyagokkal kiegészített teljes pályáját átfogó kiállítást, majd 2016-ban a Breuer újra itthon című tárlaton idézte fel munkásságát az Iparművészeti Múzeum, ahol többek között New York-i irodájának hatalmas méretű, gránit íróasztala is látható volt.

Ha Elvis Presleyről parkot neveztek el Budapesten, Columbo hadnagy pedig kutyájával együtt szobrot kapott a Falk Miksa utcában, talán a 20. század egyik legnagyobb hatású magyarja is megérdemelne egyszer valami hasonlót!

(Fotók: AFP, Fortepan)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom