Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Michelin-csillagos Costes április 20-ától átállt menükiszállításra. Megkóstoltam, milyen is a három fogásból álló, nagyjából 15 ezer forintos ételsor, és közben több tanulságot is levontam.
1.
Amikor a barátaimmal focizom kispályán, és amikor a Juventus és az Inter összecsap egymással az olasz bajnokság rangadóján, azt mindkét esetben labdarúgásnak hívják. A két szint között a különbség azonban hatalmas. Amikor én elkezdem a konyhámban összerakni a Costes menüjét, az is főzés, de én amatőr szinten vagyok, a Costes séfjei pedig a Bajnokok Ligájában játszanak. Soha nem vált számomra nyilvánvalóbbá ez a tény, mint akkor, amikor a kis zacskókban érkező ételeket kibontottam, és elkezdtem „főzni”.
2.
A háromfogásos menüsorral jól lehet lakni. Nagyon jól. A nyúlhoz (Párolt nyúl, “Escabeche” mártás és tavaszi zöldségek) annyi hús érkezett, hogy két emberre is elég lett volna, és a báránnyal (Roston sült nádudvari báránylapocka, újburgonya és rizseshús) ugyanez volt a helyzet.
3.
Otthon elfogyasztani egy Costes-menüt nem lesz ugyanaz, mint ugyanezt megtenni a Costes étteremben. Hiányzik az a színház, amit az étterembe járás jelent. Az, hogy a saját konyhámban a saját serpenyőmben melegítem a zsüt az egyenruhámmá vált melegítőmben, majd ülök le a nappaliban, és sorozatnézés közben lapátolom magamba a Coelho em Escabeche-t, nem ugyanaz, mint amikor az asztalomhoz sorban érkeznek ezek a fogások, amelyeket igazi mesteremberek állíttottak össze. Mindez nem a menü hibája, a jó éttermek atmoszféráját nem lehet becsomagolni, kiszállítani és otthon kinyitni – tulajdonképpen ezért is járunk éttermekbe.
4.
A menühöz ajándékba érkezett az étterem saját kenyere és vaja, illetve két apró és érzéki trüffel. Figyelmes gesztus, díjaztam.
5.
Vieira elkezdte, én befejeztem. Pusztán gasztronómiai szempontból nézve ez egy remek alkalom, hogy kicsit bepillantsunk a kulisszák mögé, hogyan is áll össze egy Michelin-csillagos étterem menüsora. A bárányhoz készült rizshez például kellett salottahagyma, fokhagyma, babérlevél, kakukkfű és alaplé (ezek mind érkeztek kis zacskókba porciózva), illetve még fehérbor. Ez volt a köret, ami nagyjából megfelel annak az energiának, amit az ember egy rizottó készítésébe tesz bele. és nyilván a take away menünél Miguel Rocha Vieiráék igyekeztek egyszerűsíteni, kicsit butítani a recepteket, hogy egy szimpla, polgári konyhában is el lehessen őket készíteni. Vagyis lenyűgöző, mennyi gondolkodás és technikai tudás megy bele ezekbe a fogásokba egy normális hétköznapon.
6.
Összességében érdemes kipróbálni a Costes menüsorát, ami sokszínű, kiemelkedő minőségű és sziporkázó. Teljes éttermi élményre értelemszerűen ne számítsunk, de azért egy kis Michelin-csillagos ragyogást képes becsempészni a karanténnapok végtelen egyhangúságába.
menü | michelin-csillag | costes restaurant | miguel rocha vieira | kiszállítás | étterem
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!