Bélyegezték nőgyűlölőnek, összebalhézott a mentorával, a cége viszont gyorsan a világ legmenőbb építészirodái közé verekedte magát. Bjarke Ingels igazi győztes típus, aki még veszíteni is elegánsan tud.
Az építészetet fogva tartja két, egyformán meddő felfogás: vagy naivan utópisztikus, vagy megcsontosodottan pragmatikus. Szerintem van egy harmadik út is, egy pragmatikusan utópikus építészet.
Bjarke Ingels ars poeticája merész, első pillantásra is az emlékezetbe vésődő épületekben ölt testet. Pedig tizenkilenc éves korában csak mintegy mellékesen kezdett építészetet tanulni, ez azonban nem akadályozta meg, hogy később sztárépítész váljon belőle, aki kilenc év alatt felépít egy 400 fős céget, és aki a Google-nek dolgozik, és megtervezi a World Trade Center egyik utódépületét.
Fiatalon képregényrajzolónak készült, építészetet csak azért kezdett tanulni, mert a rajzkészsége fejlődését remélte tőle. Koppenhága után Barcelonában is képezte magát, megmaradt az építészetnél, és 1998-ban munkába állt a rotterdami Fővárosi Építészeti Irodánál. Az intézményt vezető Rem Koolhaas döntő hatást gyakorolt Ingels pályafutására is.
Közösen dolgoztak a seattle-i központi könyvtáron, mígnem Ingels – nagyjából a munka felénél – lelépett. Több kritikusa azóta is azzal vádolja, hogy csak az összkép érdekli, és nem szívesen foglalkozik a finom részletekkel, akár egy séf, akit nem érdekelnek a fűszerek. A mester persze csak hőbörög ezen:
Nem foglalkoznék olcsó, experimentális lakóházakkal, ha nem lennék kibaszott megszállottja a részleteknek.
De maradjunk csak Koolhaasnál, akivel a szóbeszéd szerint személyes konfliktusa is volt a távozásakor. Ingels tőle kölcsönözte a fent idézett hitvallását: Koolhaas a tervezéskor nagyon alapos kutatást végez, amit épít, egyszerre funkcionális és avantgárd. Ingels nem is tagadja a hatást, egy interjúban kicsit habozott, mielőtt megválaszolta volna, miben tér el a két felfogás, majd azt mondta, a különbség inkább a hozzáállásukban van, és az építészetük atmoszférájában.
Akad még több találkozási pont is: Ingels egy Koolhaas-tanítvánnyal, Julien de Smedttel vágott az első vállalkozásába 2001-ben. Több tervük is sikert aratott, Ingels egy ideig lakott is az általuk tervezett VM házban, amelyet a két blokk felülnézeti képéről neveztek el.
A 22-es csapdája
Négy évig tartott a kaland, majd 2005-ben az ekkor még mindig csak harmincéves Ingels megalapította a Bjarke Ingels Groupot.
Az építészet egy úri sport, amit csak akkor űzhetsz igazán, amikor már megöregedtél. A 22-es csapdája: nem kapsz esélyt, amíg nem bizonyítottál, viszont nem bizonyíthatsz, amíg esélyt nem kapsz
- így nyilatkozott évekkel később, noha ő volt a kivétel a törvény alól: megkapta az esélyt, és élt is vele.
A bő tízéves BIG ma 440 embert foglalkoztat, irodája van Koppenhágában, New Yorkban és Londonban, tervez sok más helyszín mellett Floridában, Vancouverben, Kínában, Franciaországban. Ingels a saját képére formálta a mentorától tanultakat, de a gyors sikerhez a lehengerlő kommunikációs képességei is kellettek.
Úgy öltözik, mintha épp kilépett volna egy divatlapból, és kitűnően adja el az ötleteit. Néhány szemléletes ábra, tiszta, logikus levezetés, a hallgató pedig úgy érzi, a létező legokosabb megoldást kapja az építésztől. Elég a honlapjára kattintani, mondjuk a Mountain épületre, ahol remekül látható a koncepció.
A kiindulópont egy tipikus lakótömb, mellette a garázzsal – a megrendelői alapigény. Ingels előbb egy síkra helyezi őket, alulra a parkolót, fölé a lakásokat. Aztán egy ferde síkot hasít beléjük, felparcellázza, és a nap felé fordítja a lakásokat. A parkoló rejtve marad, viszont mindenki kap kilátást és egy kis kertet. Bónusz: az épület kívülről is jellegzetes, több ponton is rájátszik a hegy motívumra.
Mesteri, 21. századi kommunikáció vagy pofátlan öntömjénezés, amit Ingels előad? A bírálói szerint nyilván az utóbbi, de ha objektívek akarunk lenni, feledkezzünk meg a szenvedélyes személyiségéről, és nézzük pusztán az épületeit!
Mezei lakóházakkal csinálta meg a hírnevét, ehhez pedig valóban kellettek az extrák. Merészen és ötletesen keveri a funkciókat, egy Koppenhága közepére épített hulladékégető erőműre lejtős tetőt tervezett, így most közösségi síterepként is működik; a 8 House oldalában folyamatos rámpa csavarodik fel, így a tizediken lakók is nyugodtan hazatekerhetnek bringával.
Mi az újító és izgalmas?
Ezeket a megoldásokat tartja újítónak és izgalmasnak, „szemben azzal, mintha szarnánk az establishmentre, szarnánk a gravitációra, szarnánk a szomszédokra, szarnánk a költségvetésre, szarnánk a kontextusra. Nem tetszeni akarunk, hanem megvalósítani egy radikális programot.”
Innen tehát a BIG név is, ami Ingels reményei szerint sokkal több puszta rövidítésnél: nagy léptékben gondolkoznak, nagy ambíciókkal, nagy ötletekkel és nagyvonalúan.
Ahogy a Netflix róla készült dokujában fogalmazott: az úttörők számára terveznek. Ingels egyszerre ösztönös és pragmatikus; az előbbire jó példa a kedvenc idézete, egyenesen Schopenhauertől: „Az ember képes megteremteni azt, amit akar, de nem akarja azt, amit akar.”
Vagyis „soha nem döntheted el, mit akarsz” – egyszerűsíti le a gondolatmenetet az építész, akinek a vágyai közé tartozik egy új szintre emelt funkcionalitás megteremtése is. „Mindent valamilyen speciális céllal csinálsz. A jó dizájn óvatos, a rossz dizájn nemtörődöm.
Mindig meg kell találnunk a legfontosabb kérdéseket, aztán meg kell válaszolnunk azokat, enélkül sosem kezdünk bele egy projektbe. Különböző anyagondolatokat próbálunk ki, és különböző utódokat kapunk – ez szinte egy darwini evolúciója az ötleteinknek.
Rengeteg ötlet megy selejtbe, de ez a jó. Minél több szemetet termelsz a tervezéskor, annál kevesebb szemét jut a felépülő városba, ez az alapelvem.”
Ingels különösen inspirálónak tartja a nemzetközi csapatát, ugyanakkor ízig-vérig dán, legalábbis mindig lát lehetőséget a harmóniára, talán mert „egy végsőkig konszenzuskereső kultúrában nevelkedtem. A városi lét teli van potenciális konfliktussal, de ezek a konfliktusok végül előrébb vihetnek egy lépéssel.”
A dánság idén is hivatkozási alapot jelentett, miután nőgyűlölettel vádolták egy Insta-posztja miatt. A képen a stúdiója partnerei szerepeltek: tizenegy férfi és egy nő, a cím pedig ez volt: BIG Boys & Girl. Ennyi is elég volt, hogy sokan megkérdőjelezzék Ingels elkötelezettségét az egyenlőség iránt, néhányan pedig az egész építőiparra jellemző nemi egyenlőtlenségekről értekeztek.
Ingelst sokkolták a reakciók.
Ha nőgyűlölő lennék, női igazgatóm lenne? Nem valószínű
– válaszolt az építész. „Bármit félremagyarázhatnak, amit egy fehér férfi mond ebben a kérdésben. Dán eredetű a cégünk, Dániát 90-95 százalékban fehérek lakják, alig találni afrikai származásúakat, egyszerűen mert nem voltak afrikai gyarmataink vagy hasonlók. Bolond is lenne bárki ideköltözni, hacsak nem háborús szökevény, mert borzalmas az időjárás, és őrült magasak az adók.”
Ingels hozzátette még, hogy kizárólag a szakmai munka a mérce, semmilyen más szempontot nem szokása mérlegelni.
Szóval a sikerember-imázs időnként csorbul itt-ott, és az építészet terén sem kizárólag a dicsőséget tapasztalta meg. Négy éve a miami kongresszusi központ átépítésének egymilliárd dolláros tenderén ketten maradtak versenyben: Ingels és Koolhaas. Végül az utóbbit választották, a dán építész pedig úriemberhez méltón gratulált a mesterének. Talán ezért is hangoztatta nemrég egy interjúban, hogy a BIG-nek küldetése van, és bár sok mindent elért már, még vannak előtte távlatok.
„A BIG-nél egy kultúrát építünk. Szeretnénk minél több bámulatos épületet tervezni, akár velem, akár nélkülem.”
(Forrás: Independent, Dezeen, Wikipedia)
Dánia | Lego | építész | építészet | nagy sztori
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!