Étteremválasztás tekintetében alapvetően háromféle ember különböztethető meg. Vannak először is az ún. foodie-k. Ők azok, akik nem a látnivalók, hanem a kulináris élmények mentén szervezik meg az utazásaikat, és akik már azelőtt tudnak egy ígéretesnek hitt étterem megnyitásáról, mielőtt arról a séf értesült volna. Utánuk következnek azok, akik értékelik ugyan a nem mindennapi fogásokat, de a napjuk fénypontját mégsem az jelenti, ha a zsülienre vágott bambuszrügyek megfelelően roppannak a fogaik alatt. Végül a harmadik csoport tagjait azok alkotják, akik ugyanolyan fanatikusak, mint a foodie-k, csak velük ellentétben ők nem a rendhagyó ételpárosítások okán, hanem a belsőépítészetnek vagy a dizájnnak való hódolatukban zarándokolnak el a kiszemelt étterembe – még akkor is, ha a konyha esetleg épp zárva van.
Nem igényel különösebb logikát annak előrevetítése, hogy a különböző csoportba tartozók keveredése egy adott társaságon belül könnyen eredményezhet konfliktushelyzeteket egy olyan városban, ahol a kaviáros tapas körülbelül annyira számít különlegesnek, mint itthon a sajtos-tejfölös lángos, ugyanakkor ami egyúttal a modernizmus fővárosa és a dizájn világának egyik meghatározó szereplője is.
A fenti konfliktusokat elkerülendő, három olyan éttermet gyűjtöttünk össze Barcelonában, amelyek belső tereiknek köszönhetően nemcsak a dizájn megszállottjait hozzák majd lázba, hanem reményeink szerint az ételfanatikusok kulináris hedonizmusát is képesek új szintre emelni.
El Nacional, az Art Deco food hall
A Passeig de Grácia sugárútról általában két dologra asszociálnak az emberek: Gaudí két emblematikus épületére, az egymástól sétatávolságra található Casa Batllóra és Casa Milára, illetve a luxusüzletek egymás mellett sorakozó hadára. Ha azonban kellően felkészültek vagyunk, és tudjuk, hányas szám alatt keressük, útba ejthetjük Barcelona legmenőbb food hallját, az El Nacionalt is.
Az 1889-ben épült épületben helyet kapó luxuskantin tervezése során helyhiánnyal biztosan nem kellett számolni: a több mint 700 férőhelyes komplexum 2600 nm alapterületen fekszik, és négy éttermet, valamint négy bárt foglal magában, melyek mindegyike az Ibériai-félsziget gasztronómiájának hódol. A menü szemügyre vételezése azonban még a valódi gourmandok esetében is háttérbe fog szorulni a nem mindennapi belsőépítészeti kivitelezésnek és dizájnnak köszönhetően.
A gigantikus méretű térbe belépve ugyanis az első pillanattól kezdve úgy érezzük magunkat, mintha a The Great Gatsby egyik jelenetébe csöppentünk volna:
az Art Deco stílusú bútorok, a nyolc méter magasból mélyen belógó csillárok és lámpák, a hatalmas osztott üvegfelületek, a geometrikus minták, és az ipari forradalmat jelképező, kovácsoltvas kerékszobrok tökéletes harmóniában állnak a tizenöt boltívből álló mennyezetet (volta catalana) alátámasztó, indusztriális jellegű acélpillérekkel, melyek viszonylagos szigorúságát a tér minden pontján jelen lévő növények és a hatalmas felületeken megjelenő kézműves csempék és kerámiák finomsága ellensúlyozza.
Az elképesztő részletgazdagságon kívül Lázaro Rosa-Violán belsőépítész zsenialitását jelzi az is, hogy az egyes éttermek és bárok teljesen eltérő stílusa ellenére a komplexum mint egész mégis egységes és harmonikus.
Az éttermek azonban nemcsak stílusukat, hanem választékukat tekintve is különböznek egymástól. Míg a halak és a tenger gyümölcsei kedvelői a La Llotja étteremben kóstolhatják meg az öt különböző módszerrel készített tengeri ételkölteményeket, addig a hagyományos húsokat favorizálók a La Braseria étteremrészben tesztelhetik le, hogy az El Capricho steak tényleg a világ legjobbja-e. De annak sincs akadálya, ha inkább tapasos élményeinket gazdagítanánk: az ételcsarnok La Taperia részében a különböző hideg és meleg tapasokon kívül különböző rizs- és tésztaételeket is kipróbálhatunk.
Ha esetleg még mindig éhesek lennénk, irány a La Paradeta étterem, ahol salátákat, szendvicseket, sajt- és sonkatálat vagy desszertet rendelhetünk. Gasztronómiai és dizájnkalandozásaikat végül a sörökre, borokra, koktélokra vagy a galíciai osztrigákra specializálódott bárok valamelyikében zárhatjuk.
Servicio Continuo – koktélok, fine dining és trenddiktáló dizájn
Habár az Eixample negyedben található Servicio Continuo koktélbárként aposztrofálja magát, ahol ha éhesek vagyunk, vacsorázni is lehetőségünk van, Carlos Yáñeznek, a Mandarin Oriental Hotel volt séfjének köszönhetően akkor is helyesen járunk el, ha a helyre mint étteremre tekintünk, ahol a vodkával pácolt és yuzu krémmel tálalt lazacot vagy a huszonegy napig érlelt marhahúsból készült steaket klasszikus koktélokkal öblíthetjük le.
A garantáltan magas fokú kulináris élvezetek azonban az étterem dizájnjának köszönhetően legalább ugyanilyen szintű vizuális élménnyel is kiegészülnek. Az art deco stílusú, Anglia privát klubjai és a hamburgi kikötők bárjai által inspirált étterem enteriőrje az egyik társtulajdonos, Nacho Alegre nevéhez köthető, aki nem meglepő módon a nemzetközi dizájn szcéna egyik meghatározó alakja, fotográfusa, az Apartmento magazin alapítója.
A tervezés során Alegrének és két barátjának az volt a fő célja, hogy egy olyan, esztétikailag kiemelkedő, de sem túl trendinek, sem túl modernnek nem minősülő helyet hozzanak létre, ahova a hozzájuk hasonló gondolkodású, dizájn iránt fogékony emberek akár hétköznap hajnali egykor is be tudnak ülni vacsorázni vagy inni valamit.
A három jóbarát küldetése szerintünk maximálisan teljesült: az egytől egyig vintage-nek minősülő, vagy egyedileg tervezett bútorok és kiegészítők, illetve a falakat díszítő, a tulajdonosok barátai által készített művészi alkotások a kifinomult eleganciával rendelkező enteriőrnek meleg, hívogató jelleget kölcsönöznek, a sötétkék falak és márványmintázatú parafa falburkolatok kontrasztja pedig olyan karaktert biztosít a helynek, melyeknek köszönhetően mi legszívesebben minden este itt gyülekeznénk.
Disfrutar, avagy élvezd
A szintén az Eixample városrészben található, “élvezni” nevet viselő étterem, habár még csak két és fél éve nyitott meg, zsebre rakott már egy Michelin-csillagot és számos egyéb gasztronómiai címet, sőt az El Equipo Creativo stúdió által tervezett kimagasló enteriőrje révén 2015-ben a Restaurant & Bar Design Awardson is első helyen végzett.
Az El Nacionalhoz hasonlóan ez sem az a hely, amit a városban való bóklászás közben teljesen véletlenül fedezünk fel: Michelin-csillag ide vagy oda, a már-már jelentéktelennek tűnő bejárat előtt nagy valószínűséggel anélkül sétálnánk el, hogy feltűnne, ott nem egy mindennapi étterem kapott helyet.
Ezért az is váratlanul éri azt, aki esetleg mégis betéved, hogy a helyiség egy több mint 500 négyzetméteres, minden elemében a dizájnt hordozó, hatalmas terasszal rendelkező éttermet rejt, mely egy atipikusnak számító, hosszú, longitudinális alaprajzon terül el.
Az étterem alapvetően két részre osztható, melyek funkcionális elkülönültségét stílusbeli különbözőségük is jelzi. Míg a bejárathoz közeli, a bárt is magában foglaló, dinamikusabb jellegű tér szín- és formavilágát a szemközti Nino Market fémszerkezete és a szürrealizmus egyik legfőbb – katalán – alakjának, Joan Mirónak az alkotásai inspirálták, addig az étterem tulajdonképpeni vendégterét jelentő belső rész és az onnan nyíló terasz nyugodtabb, letisztultabb, szellősebb atmoszférája a mediterrán térség városok zajától távoli halászfalvait idézi. Az étterem e két részét egy áttört kerámia válaszfallal és mennyezettel rendelkező folyosó köti össze. A belsőépítészek ezen zseniális húzásának köszönhetően a vendégek így a konyhába – az étterem szívébe – is bepillantást nyerhetnek, metaforikusan azt is jelezve egyúttal, hogy az ételek itt nem szimplán hideg profizmussal, hanem szívvel készülnek; nekünk pedig mindösszesen annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk és élvezzük azokat.
(A szerző fotói, Disfrutar, Servicio Continuo, Unsplash, Adria Goula)
étterem | disfrutar | food hall | dizájn | barcelona | servicio continuo
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
