Close
Három étterem Barcelonában, amelyekben még egy víz elfogyasztása is szinesztetikus élmény

Három étterem Barcelonában, amelyekben még egy víz elfogyasztása is szinesztetikus élmény

Étteremválasztás tekintetében alapvetően háromféle ember különböztethető meg. Vannak először is az ún. foodie-k. Ők azok, akik nem a látnivalók, hanem a kulináris élmények mentén szervezik meg az utazásaikat, és akik már azelőtt tudnak egy ígéretesnek hitt étterem megnyitásáról, mielőtt arról a séf értesült volna. Utánuk következnek azok, akik értékelik ugyan a nem mindennapi fogásokat, de a napjuk fénypontját mégsem az jelenti, ha a zsülienre vágott bambuszrügyek megfelelően roppannak a fogaik alatt. Végül a harmadik csoport tagjait azok alkotják, akik ugyanolyan fanatikusak, mint a foodie-k, csak velük ellentétben ők nem a rendhagyó ételpárosítások okán, hanem a belsőépítészetnek vagy a dizájnnak való hódolatukban zarándokolnak el a kiszemelt étterembe – még akkor is, ha a konyha esetleg épp zárva van.

Nem igényel különösebb logikát annak előrevetítése, hogy a különböző csoportba tartozók keveredése egy adott társaságon belül könnyen eredményezhet konfliktushelyzeteket egy olyan városban, ahol a kaviáros tapas körülbelül annyira számít különlegesnek, mint itthon a sajtos-tejfölös lángos, ugyanakkor ami egyúttal a modernizmus fővárosa és a dizájn világának egyik meghatározó szereplője is.

A fenti konfliktusokat elkerülendő, három olyan éttermet gyűjtöttünk össze Barcelonában, amelyek belső tereiknek köszönhetően nemcsak a dizájn megszállottjait hozzák majd lázba, hanem reményeink szerint az ételfanatikusok kulináris hedonizmusát is képesek új szintre emelni.

El Nacional, az Art Deco food hall

A Passeig de Grácia sugárútról általában két dologra asszociálnak az emberek: Gaudí két emblematikus épületére, az egymástól sétatávolságra található Casa Batllóra és Casa Milára, illetve a luxusüzletek egymás mellett sorakozó hadára. Ha azonban kellően felkészültek vagyunk, és tudjuk, hányas szám alatt keressük, útba ejthetjük Barcelona legmenőbb food hallját, az El Nacionalt is.

Az 1889-ben épült épületben helyet kapó luxuskantin tervezése során helyhiánnyal biztosan nem kellett számolni: a több mint 700 férőhelyes komplexum 2600 nm alapterületen fekszik, és négy éttermet, valamint négy bárt foglal magában, melyek mindegyike az Ibériai-félsziget gasztronómiájának hódol. A menü szemügyre vételezése azonban még a valódi gourmandok esetében is háttérbe fog szorulni a nem mindennapi belsőépítészeti kivitelezésnek és dizájnnak köszönhetően.

A gigantikus méretű térbe belépve ugyanis az első pillanattól kezdve úgy érezzük magunkat, mintha a The Great Gatsby egyik jelenetébe csöppentünk volna:

az Art Deco stílusú bútorok, a nyolc méter magasból mélyen belógó csillárok és lámpák, a hatalmas osztott üvegfelületek, a geometrikus minták, és az ipari forradalmat jelképező, kovácsoltvas kerékszobrok tökéletes harmóniában állnak a tizenöt boltívből álló mennyezetet (volta catalana) alátámasztó, indusztriális jellegű acélpillérekkel, melyek viszonylagos szigorúságát a tér minden pontján jelen lévő növények és a hatalmas felületeken megjelenő kézműves csempék és kerámiák finomsága ellensúlyozza.

Az elképesztő részletgazdagságon kívül Lázaro Rosa-Violán belsőépítész zsenialitását jelzi az is, hogy az egyes éttermek és bárok teljesen eltérő stílusa ellenére a komplexum mint egész mégis egységes és harmonikus.

Az éttermek azonban nemcsak stílusukat, hanem választékukat tekintve is különböznek egymástól. Míg a halak és a tenger gyümölcsei kedvelői a La Llotja étteremben kóstolhatják meg az öt különböző módszerrel készített tengeri ételkölteményeket, addig a hagyományos húsokat favorizálók a La Braseria étteremrészben tesztelhetik le, hogy az El Capricho steak tényleg a világ legjobbja-e. De annak sincs akadálya, ha inkább tapasos élményeinket gazdagítanánk: az ételcsarnok La Taperia részében a különböző hideg és meleg tapasokon kívül különböző rizs- és tésztaételeket is kipróbálhatunk.

Ha esetleg még mindig éhesek lennénk, irány a La Paradeta étterem, ahol salátákat, szendvicseket, sajt- és sonkatálat vagy desszertet rendelhetünk. Gasztronómiai és dizájnkalandozásaikat végül a sörökre, borokra, koktélokra vagy a galíciai osztrigákra specializálódott bárok valamelyikében zárhatjuk.

Servicio Continuo – koktélok, fine dining és trenddiktáló dizájn

Habár az Eixample negyedben található Servicio Continuo koktélbárként aposztrofálja magát, ahol ha éhesek vagyunk, vacsorázni is lehetőségünk van, Carlos Yáñeznek, a Mandarin Oriental Hotel volt séfjének köszönhetően akkor is helyesen járunk el, ha a helyre mint étteremre tekintünk, ahol a vodkával pácolt és yuzu krémmel tálalt lazacot vagy a huszonegy napig érlelt marhahúsból készült steaket klasszikus koktélokkal öblíthetjük le.

A garantáltan magas fokú kulináris élvezetek azonban az étterem dizájnjának köszönhetően legalább ugyanilyen szintű vizuális élménnyel is kiegészülnek. Az art deco stílusú, Anglia privát klubjai és a hamburgi kikötők bárjai által inspirált étterem enteriőrje az egyik társtulajdonos, Nacho Alegre nevéhez köthető, aki nem meglepő módon a nemzetközi dizájn szcéna egyik meghatározó alakja, fotográfusa, az Apartmento magazin alapítója.

A tervezés során Alegrének és két barátjának az volt a fő célja, hogy egy olyan, esztétikailag kiemelkedő, de sem túl trendinek, sem túl modernnek nem minősülő helyet hozzanak létre, ahova a hozzájuk hasonló gondolkodású, dizájn iránt fogékony emberek akár hétköznap hajnali egykor is be tudnak ülni vacsorázni vagy inni valamit.

A három jóbarát küldetése szerintünk maximálisan teljesült: az egytől egyig vintage-nek minősülő, vagy egyedileg tervezett bútorok és kiegészítők, illetve a falakat díszítő, a tulajdonosok barátai által készített művészi alkotások a kifinomult eleganciával rendelkező enteriőrnek meleg, hívogató jelleget kölcsönöznek, a sötétkék falak és márványmintázatú parafa falburkolatok kontrasztja pedig olyan karaktert biztosít a helynek, melyeknek köszönhetően mi legszívesebben minden este itt gyülekeznénk.

Disfrutar, avagy élvezd

A szintén az Eixample városrészben található, “élvezni” nevet viselő étterem, habár még csak két és fél éve nyitott meg, zsebre rakott már egy Michelin-csillagot és számos egyéb gasztronómiai címet, sőt az El Equipo Creativo stúdió által tervezett kimagasló enteriőrje révén 2015-ben a Restaurant & Bar Design Awardson is első helyen végzett.

Az El Nacionalhoz hasonlóan ez sem az a hely, amit a városban való bóklászás közben teljesen véletlenül fedezünk fel: Michelin-csillag ide vagy oda, a már-már jelentéktelennek tűnő bejárat előtt nagy valószínűséggel anélkül sétálnánk el, hogy feltűnne, ott nem egy mindennapi étterem kapott helyet.

Ezért az is váratlanul éri azt, aki esetleg mégis betéved, hogy a helyiség egy több mint 500 négyzetméteres, minden elemében a dizájnt hordozó, hatalmas terasszal rendelkező éttermet rejt, mely egy atipikusnak számító, hosszú, longitudinális alaprajzon terül el.

Az étterem alapvetően két részre osztható, melyek funkcionális elkülönültségét stílusbeli különbözőségük is jelzi. Míg a bejárathoz közeli, a bárt is magában foglaló, dinamikusabb jellegű tér szín- és formavilágát a szemközti Nino Market fémszerkezete és a szürrealizmus egyik legfőbb – katalán – alakjának, Joan Mirónak az alkotásai inspirálták, addig az étterem tulajdonképpeni vendégterét jelentő belső rész és az onnan nyíló terasz nyugodtabb, letisztultabb, szellősebb atmoszférája a mediterrán térség városok zajától távoli halászfalvait idézi. Az étterem e két részét egy áttört kerámia válaszfallal és mennyezettel rendelkező folyosó köti össze. A belsőépítészek ezen zseniális húzásának köszönhetően a vendégek így a konyhába – az étterem szívébe – is bepillantást nyerhetnek, metaforikusan azt is jelezve egyúttal, hogy az ételek itt nem szimplán hideg profizmussal, hanem szívvel készülnek; nekünk pedig mindösszesen annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk és élvezzük azokat.

(A szerző fotói, Disfrutar, Servicio Continuo, Unsplash, Adria Goula

Close