Éttermek és sípályák a csúcson – Felejthetetlen napok a lenyűgöző Három völgyben

Savoya megyében, a francia–olasz határon található a világ legnagyobb egybefüggő síterepe. Ahol hatvan évvel ezelőtt még csak teheneket és kecskéket lehetett látni, ma napi százezernyi síelő száguld a havas csúcsok között. A Roadster közelről megnézte a Belleville-völgyben található Les Menuires-t, Val Thorens-t és Saint-Martin-de-Belleville-t.

Egyszer volt, hol nem volt

Saint-Martin-de-Belleville egészen a hatvanas évekig csendes falucskaként szendergett a francia Alpokban, egy több ezer méteres csúcsok közé ékelődött hosszú völgyben megbújva. A lakók főként gazdálkodásból és állattenyésztésből éltek, a hegyoldalakban legelő kecskék, marhák, birkák ma is állandó látványelemnek számítanak tavasztól őszig. A Vallée des Belleville-ben az élet lassan, de kiszámíthatón telt, egészen addig, amíg a helyi polgármesteri hivatal ajtaján be nem kopogtatott néhány fővárosi befektető és városi hivatalnok.

Az öltönyös párizsiak nagy terveket vázoltak fel: sípályákról, felvonókról, modern hotelekről mutattak látványterveket, turizmusról, új utakról, gazdasági felvirágzásról, új korszakról beszéltek.

A helyiek egy részének nem feltétlenül tetszett, hogy búcsút mondhatnak az addigi életstílusuknak, de idővel megtalálták a számításukat a hetvenes évekre síparadicsommá alakított falucskában.

Öt évtizeddel később már ott tartunk, hogy Belleville fölött két másik síresort is virágzik: először Les Menuires épült meg, majd kétezer-ötszáz méteres tengerszint feletti magasságban Val Thorens is. A völgy ma már része a világ legnagyobb egybefüggő sípályájának, van három Michelin-csillagos éttermük, a francia modernista építészet több jellegzetes épülete is megtalálható. A nyári holtszezonban alig tízezren élnek ezekben a síresortokban, de novembertől májusig megtízszereződik az érkezők száma: a kis falvaknak hirtelen annyi lakójuk lesz, mint közepes méretű magyar városoknak, a mindennapok intenzitása pedig fesztiválüzemmódba vált.

A három völgy

A falvaknak otthont adó Belleville-völgy mellett két másik völgy is húzódik, ők alkotják közösen a Trois Vallées-t, azaz a Három völgyet. Vannak nevesebb síterepek a környéken (az 1992-es téli olimpia házigazdája, Albertville), vannak fényűzőbbek (a luxusmárkák üzleteivel teli Chamonix északra), de kétségtelenül ez Európa egyik legnagyobb síterepe: hatszáz kilométernyi sípálya és kétszáz sílift működik. Ezekkel az adatokkal a Trois Vallées – Courchevel, Méribel, La Tania, Brides-les-Bains, Orelle, Val Thorens, Les Menuires és Saint-Martin-de-Belleville települések konglomerátuma – erőnyerőnek számít Európában, ráadásul a síszezon hosszát tekintve is kevés versenytársa akad: itt több mint fél évig, október utolsó hetétől májusig lehet siklani a havas lejtőkön.

Nyáron is jó választás

A téli szezonban minden alkalommal kiteszik a megtelt táblát, éppen ezért azon dolgoznak, hogy nyáron se álljon meg élet a három völgyben. Az ötlet magától értetődő: hó hiányában is rengeteg a lehetőség, a fantasztikus hegyeket tucatnyi módon fel lehet fedezni: gyalog, kerékpáron, elektromos rolleren, via ferrata útvonalakon, siklóernyővel, fel lehet mászni a Chauiére gleccserhez, és mivel itt közelebb vagyunk az égbolthoz és a fényszennyezés a minimális, asztrológiai programok is vannak – ha az időjárás és a felhők nem szólnak közbe.

"Sok síresort található a régióban, de nem tekintjük riválisoknak egymást, hiszen mindegyiknek van valami olyan tulajdonsága, ami egyedivé teszi – mondta el a Roadsternek Alix Ostyn, a Val Thorens-i turisztikai iroda képviselője. – Val Thorensbe sok fiatal és család érkezik, ezért nyüzsgő helynek számít. Saint Martinnek tucatnyi chalet-ja van, ami miatt a baráti társaságok szeretik, csendesebb, és ott több luxus lehetőség közül lehet választani. Val Thorens riválisa – ha van ilyen – inkább Tignes, ami szintén egy fiatalos, vibráló hely. Háromezer-kétszáz méterre visz fel a nyáron működő három sílift egyike. Hétfőnként vannak az asztronómia estek, amelyeken egy csillagász mesél arról, hogy mit láthatunk az égbolton. Változatos programok között lehet válogatni nyáron, az egyik kedvencem az, hogy felvisznek egy hegycsúcs közelébe, ahol jógázni lehet naplementében."

Saint-Martin-de-Belleville

Az aprócska, jellegzetes szürke kőházakból álló településen érdemes felkeresni a helyi múzeumot, ahol megismerhetjük, hogyan is teltek a helyiek napjai akkor, amikor a síelvonókat még hírből sem ismerték. Tanulságos megnézni azt a húszperces dokumentumfilmet, amely a modernizációt megélő helyieket mutatja be, közelebb hozza hozzánk a helyet, mint bármilyen brossúra. Kapjunk fel egy térképet a helyi turisztikai irodában, és járjuk be a település nevezetességeit: nincs sok és nincsenek messze egymástól, két-három óra alatt akkor is végigérünk, ha közben megállunk egy allongé-ra valamelyik kávézóban. Csak Belleville-ből ötven túraútvonal indul a környező völgyekbe és csúcsokra, utóbbiakról tiszta időben az északra fekvő Mont Blanc is látszik.

Les Menuires

Ebben a resortban ugyan nincs meg az embernek az organikus és autentikus falusias érzése, mint Saint Martinban – lévén ez a hely kizárólag síelők kiszolgálására épült –, ennek ellenére kedves hely, tele kedves emberekkel. A resort ikonikus látványeleme az Yves de Preval építész által jegyzett modernista templomtorony, az ettől kétperces sétára található főtéren, a La Croisette-en rengeteg kávézót, éttermet találunk, de működnek itt bankok, mosodák, síszaküzletek és egyéb közhasznú helyek is. Modern építészet afficionadók elsétálhatnak a hetvenes években épült, ötszázhatvan szobás monstre apartmanházhoz, a Le Brelinhez, amelyet a francia minimalista építészet egyik remek példájaként tisztel a szakirodalom – hozzá kell tennünk, nem minden helyi rajong érte. Innen, közvetlenül a főtérről indul egy sílift is. A csúcsról télen síléccel lehet lejutni, nyáron gokarttal, kerékpárral vagy dirtbike-kal. Télen hibátlan program beülni a Les Bruyeres Spába, és a forró vizes medencéből nézni a hóval borított hegycsúcsokat.

Val Thorens

A három település közül Val Thorens a legfiatalabb, ennek ellenére már hatszor választották meg a világ legjobb síresortjának. Amikor a hetvenes évek elején belefogtak az építkezésbe, még a korábbi vállalkozók is őrültségnek titulálták, mondván a kétezer-háromszáz méteres magasság hosszú távon már káros lehet az ott élők egészségére.

Az idő megcáfolta ezeket a véleményeket, telente napi 30 ezer hóimádó zarándokol ide, a legnagyobb kontingens Hollandiából, de sokan érkeznek Angliából, Belgiumból és Brazíliából is.

Demográfiailag a húszas-harmincas korosztály kedvelt helyének számít, igazi snowboard-Wakanda ez.

Síelés

Mivel ez a világ legnagyobb egybefüggő síterepe, az eligazodás még a profikat is próbára teszi. A Három völgy sítérképe olyan összetett, hogy rejtvényfeladványnak is elmenne. A lényeg, hogy a három völgyet gerincek választják el egymástól, és mindössze néhány helyen lehet átkelni rajtuk. Meribelből a courchevel-i részre például csak két helyen, Saulire-nél és Col de la Loze-nál lehet átruccanni. Ezekről a pontokról mindkét irányba csúszhatunk, a Mont de la Chambre-ról pedig Meribel, Les Menuires és Val Thorens felé vehetjük az irányt. Februártól a központi pályák meglehetősen zsúfoltak, de mivel hatalmas a terület, lehet találni olyan félreeső pályákat, ahol szinte senki sincs. Ilyen a Pointe de la Masse, amelyet Les Menuires rejtett kincsének szokás nevezni, ami egyfajta paradoxon is, hiszen az a rejtett kincs, amiről mindenki tud, már aligha nevezhető annak. Az itteni három fekete pályát mindenesetre nagy becsben tartják a bennfentesek. Annyi biztos, hogy érdemes felfedezni a régió minden zugát, például a Lac Noir tetejét, ahonnan nem jelzett terepen élvezhetik a síelés örömét a haladó szinten lévők.

Abban megegyeznek a vélemények, hogy a Három völgy legértékesebb része Val Thorens, ezt pedig a tengerszint feletti magasságának köszönheti. A régió fellegvárának több olyan felvonója is van, amely háromezer méter fölé visz. A Cime de Caron például háromezer-kétszáz méteres magasságban található, ahonnan lenyűgöző körpanoráma nyílik, továbbá innen indul a nem kevesebb mint tizenkét kilométer hosszú Col de l'Audzin nevű piros, valamint a leghosszabb fekete, a hat kilométer hosszú Combe de Caron nevű pálya.

A háromszázharmincöt pályát számláló síterepóriáson a pingvinpályás kezdők ugyanúgy megtalálhatják a számításaikat, mint a fekete övesek.

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy Les Menuires és a Trois Vallées az abszolút lécszüzek paradicsoma: csak két, apró rész van, ahol az első szárnypróbálgatásokat nagyobb kockázat nélkül meg lehet lépni. Azoknak azonban, akiknek már legalább egyszer volt léc a lábukon, és valamennyire ismerősen csengenek az eke és a girland szavak, azoknak nyert ügyük van Les Menuires-rel: a hatalmas síterepen rengeteg olyan pálya van, melyeket zöldfülűek is a lehető legkisebb pánikrohammal és baleseti kockázat nélkül meghódíthatják. Idei újdonság pedig, hogy drónokkal figyelik a sípályán zajló eseményeket.

Éttermek – Chez Pepe Nicolas és a többiek

A családi vállalkozásként működő chalet 1957-ben nyitott, akkoriban pedig még elektromos áram sem volt ezen a helyen. Az azóta eltelt évtizedekben minden generáció hozzátette a magáét az intézményhez. Ha azt mondjuk, hogy ez egy chalet, az olyan szegényes kifejezése a valóságnak, mintha Lionel Messire annyit mondanánk, hogy egy futballista, a Beatlesre pedig annyit, hogy egy zenekar. A Chez Pepe Nicolas a völgy kvintesszenciája, egy hely, amely összeköti a múltat a jelennel, autentikus energiát és vendégszeretetet sugároz megából, megtestesít mindent, amit a régió mondani szeretne magáról. A remek hegyi ételek mellett van itt egy gyerekek körében népszerű mini állatsimogató kecskékkel, tehenekkel, nyulakkal. A család Serge Jay sajtmesterrel közösen maga készíti a saját sajtjait, sőt, a környékbeli éttermeknek is szállítanak, amelyek között Michelin-csillagos is akad. Marc Veyrat – akinek egy időben mindhárom étterme három Michelin-csillaggal büszkélkedett –, azt mondta a Chez Pepéről, hogy ez a hely nem más, mint az igazság képmása.

A hegyek francia konyhája nem olyan szofisztikált és elegáns, mint a városokból ismert francia haute cuisine: gazdagon és nagy adagokban főznek, és persze mindegyik chalet-nak megvan a saját specialitása.

Úgy pörögnek a sajt-, sonka- és kolbászráolvasztós raclette-ek, mártogatós fondü Savoyarde-ok, rotyogó agyagtálban érkező tartiflette-ek, sistergő crozet-ek és krémes csoki mousse-ok helyi csörögefánkkal, hogy az embernek komoly önuralommal kell nemet mondani a negyedik fogásra, ha ebéd után léccel a lábán szeretne valami értékelhetőt nyújtani (Chalet-k, amiket érdemes kipróbálni: L’Alpage, Le Cocon des Neiges, Le Corbeleys, Le Setor – a helyi macskával érdemes jóban lenni).

Nagyon jót tesz a léleknek, ha minden reggel ilyen pompájában hunyorog rá a természet, ilyen harapnivalóan ropogós és friss a levegő, ilyen örökké ott álló, fenséges hegyekre tekinthet a teraszáról.

La BouitteVendéglő a magasban

Itthon még csak álmodunk arról, hogy vidéken is legyen Michelin-csillagos éttermünk, ez a kalauz szülőhazájában, Franciaországban magától értetődő állapotnak számít. A régió kvantumugrásának tökéletes példája, hogy az egykori parasztfalu ma már egy három Michelin-csillagos étteremmel büszkélkedhet. A La Bouitte-ot 1976-ban nyitotta meg René Meilleur vállalkozó. Az azóta is családi vállalkozásként működő helyet már régóta fiával, a negyvenes éveiben járó Maxime-mal vezeti. Az ötcsillagos butikhotellel kiegészült intézmény egyértelműen a Trois Valleés koronaékszere, amely nem csak kulináris szempontból ad rangot a vidéknek. A Roadstert Maxime vezette körbe az étterem laboratórium hangulatú konyhájában, ahol a gépies precizitással dolgozó személyzet katonás fegyelemmel készült az ebéd előkészítésére.

"Apám 1976-ban vette meg a földet, ahol most az étterem áll, itt azelőtt egy krumpliföld volt – meséli Maxime. – A La Bouitte egyébként egy helyi kifejezés, azokra a kis parasztházakra utal, amelyek nagyon jellegzetesek itt, Saint-Martin-de-Belleville-ben. Kezdetben klasszikus vidéki vendéglőként működött, ahol fondüt és raclette-et is kínáltak, aztán amikor 1996-ban én is munkába álltam, már teljesen a fine dining felé fordultunk."

Autentikus haute cuisine

Az egyik legszebb a La Bouitte történetében, hogy mindvégig hű tudott maradni a gyökereihez. A hangulat otthonos, vidékies, a konyha pedig az éteri magassága ellenére tükrözi a savoyai régió sajátosságait: a menü tételei között néha olyan elemek bukkannak fel, mint a raclette, a crozet tészta és a kecskesajt. Közel húsz év alatt jutottak el a csúcsra: az első csillagot a kilencvenes évek végén, a harmadikat 2015-ben kapták meg. Franciaországban mindössze harminc ilyen étterem található, ebből tíz Párizsban működik. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy a közeli Courcehevel-ben is van egy háromcsillagos étterem, a modernista Le 1947 at Cheval Blanc.)

"A harmadik csillag nagy szabadságot adott nekünk – folytatja Maxim. – Állandó szerződést kínálhattunk a személyzetnek, a hotelhez is megépíthettük a spát, és most éppen egy új épületszárnyat húzunk fel. Már vannak vendégeink, akik kizárólag miattunk utaznak a régióba, az ilyen utazók főként nyaranta érkeznek."

Farkasok völgye

A konyhában belefutottunk a helyi hírességnek számító Serge Jay-be, aki éppen megérkezett a sajtjaival a konyha hátsó bejáratán át. "A farkasok visszatértek a völgybe – meséli nekünk, amikor arról kérdezzük, mik friss hírek a környéken. – Egy négy-öt példányból álló falka lehet. Tegnap három bárányomat intézték el – mondja és a telefonján megmutatja a pusztítás maradványait. – Sok mindent nem lehet csinálni, kilőni nem lehet őket, maximum várhatunk, hogy megunják magukat és tovább vándorolnak."

Nem Serge itt az egyetlen igazi egyéniség

A hetvenes éveiben járó René Meilleur a klasszikus francia vendéglős megtestesülése, aki karmesterként irányít a háttérből. Egész nap az étterem és a hotel különböző részeit járja, és csak akkor beszél a személyzettel, ha valami nem nyerte el a tetszését. A fia, Maxime jelenléte látványosabb: séfkabátban áll a konyhában, és a vendégek asztala felé induló tányérokat finiseli. Egy időben profi biatlonosnak készült, és ugyan a sportot abbahagyta, mert elmondása szerint nem volt elég jó benne, a fegyelem és koncentráció megmaradt.

"A három Michelin-csillag számunkra nem jelent nyomást. Mi nem a külső körülményekre, a trendekre, hanem önmagunkra figyelünk – mondja. – Nekünk a régióhoz, önmagunkhoz kell hűnek lenni. Itt nem történik semmi mágikus, mi csak tesszük a dolgunkat. Nagyon egyszerű ez az egész, komolyan."

Több mint étterem

A La Bouitte kétségkívül autentikus, igaz, ezt luxusszínvonalon teszi. A butikhotelben nyolc szoba és hét lakosztály bérelhető napi 400 és 1220 euró között áron. Az étteremben az ötfogásos menü borsor nélkül 239 eurót kóstál.

Mindezért cserébe a szerencsések álomszerű élményt kapnak, amely minden egyes pillanatában tökéletes illúziót nyújt.

Egy olyan intézményről beszélünk, amely nem egy szimpla étterem, hanem sokkal több annál: benne van Saint Martin, Les Menuires és Val Thorens múltja és jelene, az a hosszú és küzdelmes út, amelyet ezek a helyek az elmúlt évtizedekben bejártak. A La Bouitte a siker és a győzelem csendes szimbóluma.

Hotelek

A három faluban összesen közel 100 ezer vendégágy található, így a La Bouitte-on kívül is rengeteg opció közül lehet választani, mindenki megtalálhatja a neki megfelelő stílusú és árkategóriájú helyet a hostelektől a butikhotelekig.

A négycsillagos Hotel Marielle 2021-ben nyitott, névadója egy helyi legenda, Marielle Gotschel, műlesikló, kétszeres olimpiai bajnok, aki évtizedek óta kötődik a régióhoz. Az Altapura saját megfogalmazása szerint egy barátságos luxus sporthotel, amely északi minimál stílusban várja a vendégeit. A spája modern, és a medencéjéből a környező hegyekre látni – mindez fenséges, szavakkal nehezen leírható látvány. Van bisztrója, étterme, bárja és fondübárja, vagyis minden adott a magasélethez. A La Joubarbe Saint Martin-ben egy tradicionális, fából és kőből épült butikchalet csodálatos kilátással a környező hegyekre. Csend és nyugalom, ami felüdülés a napi adrenalinnal töltött síelés után.

Menedékházak

A Chez Pepe Nicolas-tól háromnegyed órás séta a Refuge du Lac de Lou, ez a kvintesszenciális savoyai hütte. A menedékház olyasmi, amiért egy ilyen rövid séta után is hálás az ember, itt pedig a hegyeken kívül vizet is látni, hiszen a Lac du Lou-tó partján fekszik. Ezen a refuge-ön kívül még négy menedékház működik nyaranként, amelyeket mindig érdemes útba ejteni, ha trekkingelünk. A Lac du Lou télen is nyitva van, de a Refuge du Trait d’Union-ba csak akkor juthatunk be, ha előre foglalunk, a Plan Lombardie pedig csak március végén-április elején nyit. „Nekem egyértelműen a Refuge du Lac de Lou a kedvencem” – mondta Lionel Ghlat, helyi túravezető a Roadsternek. Mi csak egyetérteni tudunk vele.

Top 3 program nyáron

A nyári szezon indulását jelzi, hogy a három falun át a Chez Pepe Nicolas melletti legelőkig terelnek fel több száz kecskét, birkát és marhát Saint-Martin-de-Belleville-ből. A felvonulást este dzsesszkoncertek és bulik követik.

Gleccserhike – Hétfőnként és szerdánként Saint-Martin-de-Bellevilles-ből indul gleccsertúra, amely során három csúcsot is érintenek a résztvevők: a Col de Thorens-t (3105 méter), a Col Pierre Lory-t (3132 m) és a Col du Bouchet-t (2995 m).

Szabadmerülés a Lac du Lou-ban – A kétezer méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó mindössze tizennyolc méter mély, de ez nem akadályozza meg a búvárokat abban, hogy rendszeresen lemerüljenek a vörösfenyő törzsekkel teli tófenékre.

Top 3 program télen

Vezetés jégen – Az Alain Prostról elnevezett versenypálya az első Franciaországban, ahol négy, Andros Trophyn is részt vevő elektromos autóval lehet kipróbálni a jeges úton történő vezetés élményét. A csúszkálás kötelező.

Síelés a sötétben – Akinek a nappali síelés már túlságosan hétköznapi, felkaphat egy fejlámpát a sisakjára, és túravezetővel együtt éjszaka indulhat neki a közeli hegyoldalak meghódításának. A kaland végén helyi finomságok várják a különleges túra résztvevőit.

Siklás a magasban – Adrenalinjunkie-knak kötelező a La Bee zipline, amelyhez a Val Thorens-i La Moutière felvonóval juthatunk el. Az ezernyolcszáz méter hosszú pálya kétezer-ötszáz méteres magasságból indul, és néha hatvanöt méteres mélység fölött halad át. A végállomás Val Thorens közepén, a Place Caron-on található.

(A cikk megjelent a Roadster magazin 6. számában)

nagy sztori | francia-alpok | hegyek | utazás | étterem