A ház nem a falig tart – Beszélgetés Martinkó Józseffel

Az Octogon Magazin főszerkesztője, Martinkó József visszatérő kurátor a Highlights of Hungary csapatában, aki missziójának tekinti a vizuális kultúra fejlesztését. Miért fontos, hogy a szépérzékünk ne csak az irodalomra vagy a zenére terjedjen ki? Mert nem csak az a miénk, ami bent van, hanem az is, ami kint.

– Ahogy a Pantone kihozza évente az Év színét, ehhez hasonlóan, mintha a kulturális életnek, így a Highlightsnak is meglennének a maga folyamatosan frissülő buzzwordjei.

– Igen, tavaly ez szerintem a zöld témák köré szerveződött, idén pedig nem meglepő módon a genderkérdés és az egészségügy köszönt vissza gyakrabban a jelöltjeinkben. Érdekes jelenségnek tartom, ahogy az emberi testhez való társadalmi viszonyunk változik, amilyen evolúciót bejárni látszik egy pozitívabb, érettebb kép kialakítása. Ennek következtében, de nekem például egy egészségügyi projekt lett a szívem csücske. Nem vagyok egy hippi, vagy Waldorf-apuka, de két kisfiú apjaként a születés már az életem része, szóval nagy hatással volt rám, amikor egy olyan szakmai közösségről olvastam, akik a kórházak szülészeti gyakorlatát szeretnék megváltoztatni. Ez a kezdeményezés a "Másállapotot a szülészetben" névre hallgat.

– Hogy került ez a látóteredbe?

– Vicces, mert alapvetően az hívta fel a figyelmemet, hogy nem tetszett a logójuk. Annyira zavart a szépelgés és giccs a logóban, ugyanakkor elkezdtem részletesebben olvasni róluk, és aztán azon kaptam magam, hogy wow, ez tök jó kezdeményezés! Egyébként ez lehetne a Highlights jövője, hogy az elismerés mellett a gyenge pontok kiküszöbölésére is energiát fordítunk, mert szabad szemmel jól látható mennyiségű érdeklődőt vagy akár kézzel fogható hasznot veszíthet az, aki nem tudja megfelelő módon kommunikálni a projektjének értékeit. Szuper lenne, ha a Highlights közössége érdemben és sok szinten kooperálhatna egymással. Persze én kifejezetten érzékeny vagyok a dizájnkommunikáció területeire, de szerintem ebben kifejezetten fejlődésre szorulnak a társadalmi vállalkozások.

– Egyetértek veled, mégis valahogy olyan sznobnak hangzik, amikor a szépséget kérjük számon valamin.

– Nem szabadna, hogy luxusként tekintsük a kommunikáció dizájnaspektusaira! Figyeld meg, hogy a magyar egy verbális kultúra, míg az olasz vagy az északi népeké vizuális. Nekünk nagy költőink vannak, de leíró példa az is, hogy a politikai retorika szembetűnően erősebb a kampányok külleménél – ebből értünk, ez gyakorol ránk mély benyomást. Míg a finnek, a skandináv országok nem véletlenül fontos kulturális területnek tekintik a dizájnt, hiszen a mindennapi kommunikációban ez egy erős eszköz az értékek megfogalmazására. A magyarok legyintenek: "á, nem értek hozzá!", pedig az ízlés is fejleszthető. Ez nem kizárólag pénz kérdése: az élhető városi terekben kristálytisztán látszik, hogy az ott élők tudják, hogy a lakóterük tulajdonképpen nem a lakásuk küszöbén kezdődik el és ér véget. A lakás, a lakótér nem a falakig tart.

– Hogy látod, leköveti az építészet a modern világ újszerű kihívásait? Például az egekbe szállt ingatlanárakat, a home office-ra megnövekedett igényt, a klímahelyzetet, vagy hogy felnőtt emberek mamahotelben vagy kamaszokhoz hasonló közösségekben kényszerülnek élni?

– Az építészet, az urbanisztika és a városi terek kérdése igen összetett folyamatok mentén képes csak átalakulni. A Highlights szempontjából fontos ugyanakkor látni, hogy a kisebb beavatkozások és az egyén felelősségének ideje jött el, az alkotó, résztvevő közösségek szerepe felértékelődött a városi tér társadalmi átalakításában. Lassan idehaza is látjuk a tértervezés szemléletének változását. Mondok egy példát. A lakótelepeken élők folyamatos értékkonfliktusban vannak a lakóhelyükkel kapcsolatban. MIközben a háború után a lakótelepek tervezése egy pozitív társadalmi vízió megvalósításának volt az eszköze, addig mára az a helyzet alakult ki, hogy a panellakás és a panelházak lakóközösségei az élet veszteseinek tartják magukat.

Egy tervezési, például egy lakótelepi köztér tervezési folyamatában két út van: vagy tervezőasztalon gondolkodik az építész, vagy bevonja a köztér valódi használóit, az ott élőket, velük konzultálva, velük kommunikálva lát munkához. Mi az, amitől valóban kellemesebb lesz ott lakni, kortól, nemtől, státusztól függetlenül? A folyamatos edukáció mellett csakis így érdemes belevágni az átalakításba. Élenjáró ebben az Új Irány Csoport, vagy a Mindspace – amit ők műveltek önerőből, a 8. kerület, a Palotanegyed vagy a Rákóczi tér iránti szeretetből, azt én nagyon nagyra értékelem, és szegről-végről innen tudjuk, hogy egy lepusztult, régi vásárcsarnok is lehet menő.

– Minden nagyvárosnak van ikonikus épülete. Szerinted Budapesté melyik?

– Szerintem az építészetet nem lehet lefordítani egyetlen épületre. Túl sok emlék, történet kapcsolódik egy városhoz, ami érzelmileg befolyásol minket. Nem épületeket neveznék inkább meg, hanem például olyan mikróbeavatkozásokat, mint például Kolodko Mihály miniszobrait a Széll Kálmán téren vagy a Duna-parton: a Nagy ho-ho-horgász kis kukacbarátja nézi a folyót a rakpartról. A miniszobrok mellett kiemelném a Szabi-híd projektet, ami rendkívül sok városlakó számára mutatott rá a város épített értékeinek közösségformáló erejére. Ezek az apró városi történések óriási országimázserővel bírnak, mi meg élvezzük, hogy miénk a tér.

Szeretnéd jobban megismerni a Highlights of Hungary értékteremtő csapatát és projektjeit? Tedd az ujjad az ország kreatív ütőerére! Inspiráló történetek, véleményvezérek és a legjobb ügyek nyomába eredhetsz, ismerd meg őket jobban a Facebookon, az Instagramon, vagy hallgasd meg a podcastjeiket!

lista | Martinkó József | highlights of hungary | nagy sztori