Ilyen budapestiként megszállni és időutazni a Budai Várban

Mindent elmond az idei nyárról, hogy a lakóhelyemtől (II. kerület) huszonhárom perc utazással ott vagyok nyaralásom helyszínén (I. kerület), de ez a szürrealitás cseppet sem rossz, hanem épp ellenkezőleg: ez az egyik legcsodásatosabb újrafelfedezés. Íme egy turisták nélküli Budapest budapesti turistaszemmel.

Már hónapok óta napnál is világosabban látszik, hogy ez a nyár a belföldi turizmusé, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne tele meglepetéssel egy-egy Magyarországon belüli nyaralás. A legtöbben a Balaton-Dunakanyar-Káli-medence kontingensre pozícionálják a Waze-t, amitől ezeken a helyeken az egy lángosra várakozók száma meghaladja a tizenöt főt és szállást is már csak elvétve találni egészen félelmetes összegekért, pedig annyira egyértelműen ott van az orrunk előtt egy úti cél, amit most úgy fedezhetünk fel magunknak, ahogy még soha:

Budapest.

Igen, a főváros, ami a fesztiválok és a nagy kültéri események elmaradásával méltánytalanul háttérbe szorult, pedig épp most, ebben a furcsa-szürreális, pandémiás évben egy teljesen új Budapestet láthatunk. Egy olyan Budapestet, amit – ha csak egy nyárra is, de – visszafoglaltak a magyarok:

nincsenek kilométeres sorok a népszerű vendéglátóhelyek előtt, nem lógnak fürtökben a turisták a leghíresebb nevezetességeken, nem terítik be masszaként a fő sétaútvonalakat a külföldi látogatók: Budapest ezen a nyáron újra a magyaroké.

Ennek az élménynek a teljes átélésére pedig szerintem nincs is jobb mód annál, minthogy az ember megszálljon Budapesten, kialakítson egy kedves főhadiszállást a város egy csodás pontján és élvezze, hogy a tömegek közt furakodás helyett lazán és szabadon újra bebarangolhatja a főváros legszebb részeit. És ami még szuperebb, hogy ezt az új Budapest-élményt nem csak Magyarország más pontjairól érkezve, hanem fővárosiként is maximálisan át lehet élni, ha jókor vagyunk a legjobb helyen.

Nekem ez a legjobb hely a Budai Várnegyedben a Pest-Buda butikhotel volt, amely a Szentháromság tértől egy laza macskakőhajításnyira fekszik a Fortuna utcában.

A hotel az ország legrégebbi szállodája, kapuit még 1696-ban nyitotta meg (maga az épület pedig egészen hihetetlen módon az 1260-as évek környékén épült és valószínűleg ez volt a várnegyed első többemeletes háza), azóta pedig a mai napig szállodaként működik,

így itt megszállni olyan, mintha a belépőkártyánk mellé egy tizenhetedik századi, míves vaskulcsot is kapnánk a szobánkhoz.

A Pest-Buda mindegyik szobája és lakosztálya olyan prémium butikhotel-színvonalat képvisel, amely nemzetközi színtéren is bőven megállja a helyét – viszont az újonnan épített szállodákkal szemben olyan misztikus, évszázados történetiség is áthatja a modern dizájnnal kialakított hotelt, ami kevés szállásnak adatik meg.

Mi a tetőtérben kialakított, atelier lakosztályban szálltunk meg, amelyben a mai kor minden kényelmét és kifinomult ízlésnyelvét élvezhetjük: elegáns kád a nappaliban és esőztető zuhanyzó prémium L'Occitane termékekkel, olyan kényelmes, óriási franciaágy, ahonnan szinte bűn felkelni és egy saját terasz, ahonnan a reggeli narancslevünk és croissant-unk elfogyasztása közben a Mátyás-templomban gyönyörködhetünk.

A gyönyörű lakosztály kortárs enteriőrjében átlósan halad végig a történelem: a szabadon hagyott, eredeti barokk tetőgerendákat megtapintva azonnal beülünk az időgépbe és egy pillanat alatt visszarepülünk sokszáz évet.

Az elhelyezkedés, a műemléképületű szálloda egész kialakítása, valamint a szobák és lakosztályok színvonala egészen hihetetlen egység, így nem véletlen, hogy 2019 után 2020-ban is Traveler's Choice díjat kapott a Pest-Buda Hotel a budapesti kisméretű hotel kategóriában. Amikor pedig kigyönyörködtük magunkat a lakosztályunkban, akkor jöhet a Budai Várnegyed újrafelfedezése, gyalogosan és kulinárisan egyaránt.

Mi nem mentünk messze a kulináriáért: az ugyanabban az utcában épült 21 Magyar Vendéglőben költöttünk el egy remekbeszabott vacsorát. A szállodától elindulva még egy hosszabb mondatot sem lehet végigmondani és már ott is van az ember az étteremben, amiben nem nehéz érezni, hogy ugyanazok az értő kezek vigyázzák, mint a Pest-Budát.

A 21 nagy bravúrja, hogy magyarosan, bőségesen és ízesen főznek – ellenben egy percig sem érezzük azt a zavarbaejtő, csikós-fazekas-hímzéses-magyarnótás dizájnkínt, ami az ilyen felhozatalú éttermekre jellemző turistacélpont környezetben.

Itt francia jazz kíséri a pörköltet és a hortobágyi palacsintát, ál-antik csillárok helyett finoman derengő hangulatfények és kortárs enteriőr esti meghittségében figyelhetünk egymás társaságára, miközben a profi és figyelmes pincérektől két ínycsiklandó fogás és amuse bouche között a legkellemesebb magyar borok érkeznek.

Ha nem hazai ízeket próbálnánk ki, akkor nem messze – mondjuk kevés dolog van igazán messze egymástól a várnegyedben – található a Jaime Oliver's Italian: talán nem is kell bemutatnunk a világhírű séf és műsorvezető zseniális olasz étteremláncát, mert a sikere világszerte önmagáért beszél.

A vacsoránk elköltése (és az óriási adagok utáni kóma kipihenése) után pedig nincs is jobb program, mint este sétálni egyet a szinte üres várban. Én hatéves korom óta lakom Budapesten, de tényleg nem emlékszem rá, hogy a Halászbástyára valaha felmentem volna, pedig lehengerlő a látvány – főleg úgy, hogy körülöttem szinte kizárólag magyarok vannak, azok is elvétve és szintén arról diskurálva, hogy ők is most először jönnek fel a főváros történelmének erre a gyönyörű szeletére.

A nevezetességek mellett pedig érdemes letérni a feléd dőlő házak apró, macskaköves sikátoraiba és engedni, hogy a fantáziád a csendes, régi utcákon barangolva elvigyen bárhová,

mert a Budai Várnegyed egy pillanat alatt egy szelet Prágává, egy darabka Ravennává és egy csipet Krakkóvá tud változni és az is lehet, hogy egyszer csak a titokzatos Ulpius-ház előtt találod magad.

Ahogy Budapest többi részén, úgy a Budai Várban sem nyitott ki minden – például a Pierrot-t vagy a Baltazárt sajnos hiába keressük – de nagyon sok program vár így is napközben a város tetején: kiállítások, vezetett élményséták, kis magángalériák, családi programok armadája, valamint titkos teraszok, kertek és udvarok is nyáresti sétákra csábítanak a várnegyedben.

Úgyhogy fővárosiként a mi ajánlatunk: fedezd fel újra és egészen más köntösében Budapestet és az egyik leggyönyörűbb részét, a Budai Várnegyedet, mivel az idei nyár most olyan közelivé hozza a fővárost a magyarokhoz, mint az elmúlt évtizedekben soha.

(Fotók: Pest-Buda, 21 Vendéglő)

(x)

galéria | budapest | 21 vendéglő | utas és hldvilág | budai vár