Létezik egy műfaj, ami közel nyolcvan éve virágzik az underground körökben, mi mégis csak az elmúlt években kezdtük komolyabban felfedezni magunknak. A zine-ek világa a szabadság és az önkifejezés mekkája, a választható témák sokszínűségéről pedig még nem is beszéltünk. Istvánkó Bea művészettörténésszel találkoztunk egy olyan helyen, ami valószínűleg kevés kultúrafogyasztó radarján szerepel.
Nem a hagyományos értelemben vett magazin, ránézésre mégis ezt hihetjük, ráadásul ugyanúgy létezik online és nyomtatott változata is: ez a fanzine. Az elnevezés az angol “fanatic” és “magazine” szóból született meg 1940-ben, amikor különböző szubkultúrák – például punkzenekarok rajongói vagy épp science fiction-klubok tagjai – úgy gondolták, életre kéne hívni egy olyan információs csatornát, ami teljesen cenzúrázatlan maradhat.
Néhány évtizedig ez teljesen rendben működött is, majd a kilencvenes években – az internet egyre nagyobb térhódításával – a kiadványokat felváltották a blogok, majd a közösségi oldalak. A színes-szagos, szókimondó irományok ezzel elvesztették világmegváltó funkciójukat, és szép lassan besoroltak a művészeti kiadványok mögé.
Azaz inkább mellé, amire a Víg utcai ISBN könyv+galéria nyújtja a legjobb bizonyítékot. Istvánkó Bea művészettörténész, a hely tulajdonosa és lelke, 2017-ben alapította meg a művészeti kiadványoktól roskadozó boltot, amelyhez egy galéria is tartozik, így nem csoda, hogy hamar a kurátorok, képzőművészek, dizájnerek és amatőr művészetkedvelők szentélyévé vált.
Ha elmerülnénk a hazai és külföldi zine-ek kultúrájában, itt érdemes kezdenünk a vizsgálódást, Bea ugyanis nemcsak művészeti témájú artzine-eket tart, hanem irodalmi és zenei zine-ket is.
“Az ISBN-ben nagyon változatos a kínálat, a hazai és külföldi artzinek mellett irodalmi, zenei és filmes zinek is vannak. Az artzinek tekintetében az illusztratív, a képregények világához közelebb álló zinektől, a fotó alapú zineken át, a szöveges tartalomban bővelkedő, magazin típusú zinekig mindent meg lehet találni.
A cél alapvetően az, hogy ami Magyarországon megjelenik, elérhető legyen, amíg el nem fogy az árukészlet.
A külföldi zinek tekintetében alapvetően van egy közép-kelet-európai fókusz, de egyre több Nyugat-Európából érkező fanzine is megtalálható.”
Mivel egy nagyon kötetlen műfajról van szó, a beavatottak, akik már ismerik a zine-ek világát, szinte minden alkalommal különböző tematikájú kiadványokat visznek haza, vagyis itt teljesen máshogy működnek a dolgok, mint például egy magazin esetében. A3-as vagy A4-es méretben lehet őket megtalálni, az artzine-ek pedig szinte minden esetben szignózva és sorszámozva vannak, amennyiben a készítőik művészek vagy művészcsoportok.
Kis számban jelennek meg, ráadásul általában nem kiszámítható rendszerességgel, ezért legtöbbször ezeket teljesen random módon veszik meg az érdeklődők, olyanról, hogy előfizetés, például itt szó sincs.
Ahogyan Bea is mondja, a zine-ek apró magánkiadók kezei közül kerülnek ki, a minőségre és nem a mennyiségre fordítják a hangsúlyt. Ennek ellenére léteznek olyanok is, akik már magas szinten foglalkoznak a kiadással – ráadásul itthon.
“Létezik pár fanzine-kiadó Budapesten, akik professzionális szinten és viszonylag nagy számban jelentetnek meg zineket. Ilyen például a Hurrikan Press, a BP Zines vagy a Deposit. Az ő kiadványaik általában nagy népszerűségnek örvendenek. Vagy vannak például feminista témájú zinek, mint amilyen a Hüvelygomba, vagy a ZINA, ezek a máshol el nem érhető tartalom miatt tartanak nagy érdeklődésre számot.“
Bár nagyon közelítenek a művészkönyvek stílusához, azért a zine-ek nem csak a kiadói hátterüket illetően különböznek, hanem például az árukat tekintve is. Az alternatív és nagyon egyedi megjelenésük pedig sok esetben olyan kisugárzást kölcsönöz nekik, ami miatt a vásárlók úgy viszik haza, mintha egy műtárgyat vettek volna.
Nem csoda, mivel a zine-ek mind nagyon igényesek, szépek és képesek olyan élményt adni, amilyet csak a műalkotások tudnak.
"A fanzine-ekkel kapcsolatban – de mondjuk a művészkönyvek esetében is – fontos, hogy valódi, kézzelfogható tárgyakról van szó, amelyek érdekesek, és nem utolsósorban szépek. A szöveges és képes tartalom, a tipográfia, a dizájn, valamint a nyomdai kivitel együttesen gyakorol hatást a befogadóra. Egész egyszerűen jó érzés kézbe fogni és lapozgatni a zine-ket. A füzetek tapinthatósága és lapozhatósága olyan jól körülhatárolt és egyedi befogadói élményt nyújt, amely mondjuk a digitális tartalom esetében elképzelhetetlen. Emellett a zine-ek limitáltak, és sok esetben olyan tartalmakat közvetítenek, amelyek máshol nem érhetők el. A fanzine-ek alapvetően olcsó kiadványok, ezért például a gyűjtésük is mindenki számára hozzáférhető, ellentétben például a műgyűjtéssel."
(Fotók: Simon Zsuzsanna, portré: Erdei Kriszta)
nagy sztori | fanzine | istvanko bea | isbn | art | zine
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
