Észtországban született, élt Németországban és New Yorkban, röviden egy igazi kozmopolita, akinek az anyanyelve a zene, azonbelül is a dzsessz. Beszélgetés New Yorkról, az unalom megszűnésének veszélyeiről, tavaszi budapesti koncertjéről, és arról, hogy miben jobbak a posztkommunista országok fiataljai, mint a nyugatiak.
Az észt származású Kristjan Randalu a nyolcvanas évek végén családjával, Németországba költözött, ott kezdett komolyabban foglakozni zenével. Tanult Londonban és a New York-i Manhattan School of Musicban is. Ma már generációjának egyik legsokoldalúbb, legizgalmasabb művészegyéniségeként tartják számon, szólistaként, zeneszerzőként, átiratok készítőjeként egyaránt jelentős alkotó. A Jazz Times így jellemezte muzsikáját: „mintha egy felfedezetlen, egzotikus világba csöppennénk”.
Budapestre Tallinból érkezett, előző este egy hatalmas koncerten vett részt, amelyen Észtország függetlenségét ünnepelték. Randalu egy szimfonikus zenekart irányított, saját szerzeményét adták elő, mindezt egy éveken át tartó előkészület megkoronázásaként. Legalább száz zenész tartózkodott a színpadon, közvetítette az állami televízió, a rádió, így nem csak a saját karrierjében, hanem az ország kulturális életében is fontos pillanat volt.
– "Nagyon nehéz lenne elválasztani a származást, a gyökereket olyan kreatív alkotói folyamattól, mint a zenélés, vagy a zeneszerzés – árulja el Randalu. – Ha gyerekkoromban nem költöztem volna Németországba, biztosan nem jutottam volna el Amerikába, és akkor biztosan másféle zenét írnék. Talán nem is kezdek el zongorázni, és akkor nem is ülnénk itt."
Ha épp nem színpadokon vagy stúdióban van, szívesen tartózkodik otthon, messze a nagyváros zajától, az észt vidék szívében. Ha nincs úton, akkor nem hallgat zenét, a háttérzene számára ismeretlen fogalom. Nagyon óvatos az internet és a közösségi média használatával is, mert veszélyesnek érzi a kreativitására nézve.
– "Az internetnek köszönhetően megszűnt az unalom. De ha nem unatkozunk, talán nem lesz lehetősége megszületnie egy ötletszikrának.
Az internet, az okostelefon, a közösségi média kitölti az üres perceket, és ez olyan kreatív alkotóknak, mint én, káros is lehet.
Ma már céltudatos erőfeszítéseket kell tenni, hogy ezeket az üres időszakokat létrehozzuk magunknak."
– "Úgy veszem észre, hogy a posztkommunista országokban sokkal fiatalabb az a közönség, amelyik érdeklődik a dzsessz iránt. Sokkal több a fiatal a koncertjeimen. Nemrég voltam Oroszországban, és örömmel láttam, hogy főleg fiatalok ültek a koncertemen. Keleten nyitottabbak az emberek, éhesebbek az újra, mint Nyugaton. Nyugat-Európában, például Németországban, ahová sokat járok, és Amerikában is szinte csak a középkorúakat és az idősebbeket érdekli a dzsessz és a komolyzene. Ez egy súlyos és komplikált ügy, mert ezek a műfajok nagyon küzdenek azzal, hogy eljussanak a fiatalokhoz."
– "New York nagyon sokszínű város, egy olyan hely, amitől sokat kaptam. Ha ki kellene emelnem valamit, az az lenne, hogy megtanultam, milyen az igazi professzionális hozzáállás. Láttam, hogy egyesek, mi mindent – legalább száz százalékot – adnak bele abba, amit csinálnak, mit áldoznak fel a zenéért. Nagyon kompetitív környezet, amelynek megvannak a negatív hatásai is, és természetesen megvan a pozitív oldala is. Ez pedig az, hogy mindenki nagyon fókuszált, motivált, és rengeteg energiát tesz bele abba, amit csinál. Láttam azt is, milyen az, amikor zenészek elengedik magukat, és New York mindig jó emlékeztető arra, hogy intenzív és éhes maradjak."
Az észt dzsesszgéniusz 2019 tavaszán egy komolyzenei klasszikus parafrázisával támad: Muszorgszkij népszerű zongorasorozatát, az Egy kiállítás képei-t úgy fogalmazta újra, hogy az bőséges teret kínáljon egyéni zenei gondolatok megfogalmazására. Ezen az estén partnere a szaxofonos David Liebman lesz, akinek pályája az 1970-es évek elején indult: játszott Elvin Jones és Miles Davis zenekaraiban. Több mint ötszáz lemezen működött közre, számos nyelvre lefordított pedagógiai munkái pedig a dzsessztanítás alapművei közé tartoznak.
– "Ez a koncert nagyon foglalkoztat engem. A kontextus nagyon specifikus. Daviddel közösen írtuk a zenét Muszorgszkij művét alapul véve. Ez egy szaxofon-zongora duó, már játszottuk korábban, de nagyon várom, hogy ismét együtt dolgozzunk ezzel a projekttel. Rögzíteni is fogjuk a dolgot, szóval nagyon várom!"
Hogy Kristjan Randalu mennyire maradt éhes és mennyire intenzív, annak április 18-án könnyedén szemtanúi lehetünk, akkor lép fel ugyanis a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül a Budapest Music Center koncerttermében.
(Fotók: Müpa, Rene Jakobsen, Unsplash)
Budapesti Tavaszi Fesztivál | müpa | kristjan randalu | észt | jazz
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!