Mi, mai fiatal felnőttek (tizenévesek szerint valószínűleg: nem annyira öreg öregek) ahhoz szoktunk, hogy karácsonykor biztosan lesz a fa alatt egy-két könyv, és kazetta, aztán cédé, menőbbeknél MiniDisc, és videokazetta, aztán DVD, aztán Blu-Ray, menőbbeknél gondosan összetorrentezett pendrive. De mit adunk majd pár év múlva? És ugyanolyan élmény lesz átadni, megkapni, elfogyasztani?
A kilencvenes évek közepén járunk, illetve járok, még inkább ülök. Karácsony van, és először jöhetek haza egyedül vonattal a rokonoktól vidékről. Rajtam az új pulóverem, zsebemben a walkmanem, és a hosszú útra való tekintettel két darab tartalék ceruzaelem. Kezemben a Faithless: Reverence című nagylemeze, ami egyáltalán nem nagy és ugyanennyire nem lemez, igazából egy kazetta, rajta Maxi Jazz fogja a fejét, mint én, miközben tíz év intenzív tanulás után is sikertelenül próbálom megérteni az angol nyelvű dalszövegeket. A kazit egy nappal korábban kaptam apukámtól, nem magától volt ennyire trendérzékeny, picit segítenem kellett neki, de attól még legalább annyira örültem, mint annak, hogy a fülkében egyedül ülök, és csak nézem, ahogy esik kint a hó.
Mit kérnék ma? Adatforgalmat. Stream-előfizetést. Egyiket se túl könnyű becsomagolni, nem hogy átadni.
És az már valószínűleg csak ok nélküli érzelgés, hogy évekkel később nem fog a kezembe akadni egyik sem, amikor rendet rakok.
Így, karácsony környékén sokfelé hallani egy jellegzetes, sercegő hangot: vakargatják a fejüket, akiknél a gyerek (barát, barátnő, feleség, férj) tavaly Xboxot vagy Playstationt kapott, és idén elég neki játékokat venni. Persze, meg lehet vásárolni fizikai hordozón, de kényelmetlenebb és veszélyesebb is. Ha ügyetlenül összekarcolja kibontás közben, akkor lőttek az ünnepnek, 24-én egy tucat gyerek (barát, barátnő, feleség, férj) sírása se nyitja ki a konzolboltot. Az idősebb testvér (másik barát, barátnő, feleség, férj) meg közben a Kindle-jén hordja magával a könyveit, könnyebb jegyzetelni, könnyebb megosztani, könnyebb pótolni a gyűjteményt, ha elveszne. Ráadásul, ha minden így megy tovább, pár év múlva mindkettőre előfizetési díjat fizetünk, és mindenki annyit és azt olvas, játszik, hallgat, néz majd, amennyit és amit szeretne.
Valószínűleg nem most kell csomagolópapír-gyárak kötvényeibe fektetni a családi vagyont.
Pont a könyveknél még annyira nem rossz a helyzet, az eladások nőnek, az Egyesült Királyságban ráadásul pont a fiatalabbak azok, akik szívesebben vesznek a kezükbe fizikai könyvet, mint digitálisat. Vannak olyan műfajok, amik egyelőre nem igazán alkalmasak arra, hogy e-könyvekként fogyasszuk azokat, az elmúlt évek szakácskönyv-boomja valószínűleg meghatározó eleme a könyvpiac növekedésének. Az, hogy később, ugyanennyire energiatakarékos és szembarát, de finomabb felbontású és színes készülékek mellett mi fog történni, már másik kérdés – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a világ túloldalán havi tíz dollárért, vagyis egyetlen, viszonylag olcsó könyv áráért már egymillió könyvhöz lehet korlátlanul hozzáférni.
A zenénél és a filmeknél már eldőlni látszik a csata: a PwC azt jósolta, hogy idén először többet fogunk költeni streamelésre, mint cédékre és bakelitekre, Angliában pedig már tavaly lenyomták a filmek digitális eladásai a fizikai hordozókét.
Akkor most mi lesz? Kuponokat fogunk csomagolgatni? E-mailen adjuk át az ajándékokat? Nem feltétlenül.
A digitális fogyasztással együtt például tudunk eszközöket adni – közeli rokonnak új Kindle-t, eggyel távolabbinak egy csinos tokot, apró dolgokat is értékelőknek kis, rácsíptethető lámpát. Meg persze ezek mellé jöhet egy e-könyv, kézzel gyártott kis cetlivel, kártyácskával, akármivel, hogy lehessen mit odaadni meg betenni a karácsonyfa alá. Akinek pedig olyan rokonok jutottak, akik már mindenre előfizettek, nem tudják hova elpakolni a digitális eszköztárat, már a tabletjük is hajlított, mind a nyolc, azoknak adhatunk élményeket. Közös minecraftezést a gyereknek. Star Wars-maratont. Cédé helyett koncertjegyet, amihez a Spotify még tippeket is ad a hírlevelében.
Hazafelé meg lehet nézni a hóesést a kocsi ablakából.
Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatívigazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amelyek szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.
Ez is érdekelhet:
Szerencsétlen az, aki 3D-tévét vett otthonra, majd kiderült, hogy alig van rá igazán jó tartalom, meg amúgy is kényelmetlen szemüvegben tévézni?
ajándék | pőcze balázs | karácsony | xbox | tablet | streaming
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Egy hulladékgazdálkodási vállalkozóé a világ leggyorsabb magánrepülője
Bécs CO2-kibocsátása kétszer gyorsabban csökken, mint Ausztriáé
Semmi esetre se töltsd így a mobilodat!
Semmi esetre se töltsd így a mobilodat!
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!