Close
Hogyan lehet betenni a karácsonyfa alá három havi streamelést?

Hogyan lehet betenni a karácsonyfa alá három havi streamelést?

Mi, mai fiatal felnőttek (tizenévesek szerint valószínűleg: nem annyira öreg öregek) ahhoz szoktunk, hogy karácsonykor biztosan lesz a fa alatt egy-két könyv, és kazetta, aztán cédé, menőbbeknél MiniDisc, és videokazetta, aztán DVD, aztán Blu-Ray, menőbbeknél gondosan összetorrentezett pendrive. De mit adunk majd pár év múlva? És ugyanolyan élmény lesz átadni, megkapni, elfogyasztani?

A kilencvenes évek közepén járunk, illetve járok, még inkább ülök. Karácsony van, és először jöhetek haza egyedül vonattal a rokonoktól vidékről. Rajtam az új pulóverem, zsebemben a walkmanem, és a hosszú útra való tekintettel két darab tartalék ceruzaelem. Kezemben a Faithless: Reverence című nagylemeze, ami egyáltalán nem nagy és ugyanennyire nem lemez, igazából egy kazetta, rajta Maxi Jazz fogja a fejét, mint én, miközben tíz év intenzív tanulás után is sikertelenül próbálom megérteni az angol nyelvű dalszövegeket. A kazit egy nappal korábban kaptam apukámtól, nem magától volt ennyire trendérzékeny, picit segítenem kellett neki, de attól még legalább annyira örültem, mint annak, hogy a fülkében egyedül ülök, és csak nézem, ahogy esik kint a hó.

Mit kérnék ma? Adatforgalmat. Stream-előfizetést. Egyiket se túl könnyű becsomagolni, nem hogy átadni.

És az már valószínűleg csak ok nélküli érzelgés, hogy évekkel később nem fog a kezembe akadni egyik sem, amikor rendet rakok.

Így, karácsony környékén sokfelé hallani egy jellegzetes, sercegő hangot: vakargatják a fejüket, akiknél a gyerek (barát, barátnő, feleség, férj) tavaly Xboxot vagy Playstationt kapott, és idén elég neki játékokat venni. Persze, meg lehet vásárolni fizikai hordozón, de kényelmetlenebb és veszélyesebb is. Ha ügyetlenül összekarcolja kibontás közben, akkor lőttek az ünnepnek, 24-én egy tucat gyerek (barát, barátnő, feleség, férj) sírása se nyitja ki a konzolboltot. Az idősebb testvér (másik barát, barátnő, feleség, férj) meg közben a Kindle-jén hordja magával a könyveit, könnyebb jegyzetelni, könnyebb megosztani, könnyebb pótolni a gyűjteményt, ha elveszne. Ráadásul, ha minden így megy tovább, pár év múlva mindkettőre előfizetési díjat fizetünk, és mindenki annyit és azt olvas, játszik, hallgat, néz majd, amennyit és amit szeretne.

Valószínűleg nem most kell csomagolópapír-gyárak kötvényeibe fektetni a családi vagyont.

Pont a könyveknél még annyira nem rossz a helyzet, az eladások nőnek, az Egyesült Királyságban ráadásul pont a fiatalabbak azok, akik szívesebben vesznek a kezükbe fizikai könyvet, mint digitálisat. Vannak olyan műfajok, amik egyelőre nem igazán alkalmasak arra, hogy e-könyvekként fogyasszuk azokat, az elmúlt évek szakácskönyv-boomja valószínűleg meghatározó eleme a könyvpiac növekedésének. Az, hogy később, ugyanennyire energiatakarékos és szembarát, de finomabb felbontású és színes készülékek mellett mi fog történni, már másik kérdés – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a világ túloldalán havi tíz dollárért, vagyis egyetlen, viszonylag olcsó könyv áráért már egymillió könyvhöz lehet korlátlanul hozzáférni.

A zenénél és a filmeknél már eldőlni látszik a csata: a PwC azt jósolta, hogy idén először többet fogunk költeni streamelésre, mint cédékre és bakelitekre, Angliában pedig már tavaly lenyomták a filmek digitális eladásai a fizikai hordozókét.

Akkor most mi lesz? Kuponokat fogunk csomagolgatni? E-mailen adjuk át az ajándékokat? Nem feltétlenül.

A digitális fogyasztással együtt például tudunk eszközöket adni – közeli rokonnak új Kindle-t, eggyel távolabbinak egy csinos tokot, apró dolgokat is értékelőknek kis, rácsíptethető lámpát. Meg persze ezek mellé jöhet egy e-könyv, kézzel gyártott kis cetlivel, kártyácskával, akármivel, hogy lehessen mit odaadni meg betenni a karácsonyfa alá. Akinek pedig olyan rokonok jutottak, akik már mindenre előfizettek, nem tudják hova elpakolni a digitális eszköztárat, már a tabletjük is hajlított, mind a nyolc, azoknak adhatunk élményeket. Közös minecraftezést a gyereknek. Star Wars-maratont. Cédé helyett koncertjegyet, amihez a Spotify még tippeket is ad a hírlevelében.

Hazafelé meg lehet nézni a hóesést a kocsi ablakából.

Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatívigazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amelyek szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.

Ez is érdekelhet:

streaming | xbox | tablet | pőcze balázs | ajándék

FOLYTASD EZZEL

Ukrán kérésre a technológiai milliárdos is beszáll a háborúba

Ezzel a magyar alkalmazással bármikor lemehetsz alfába

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!
Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram