Close
Lehet irigykedni vagy utánunk csinálni! – Beszélgetés a Kerekes Banddel

Lehet irigykedni vagy utánunk csinálni! – Beszélgetés a Kerekes Banddel

Kinn is vannak, benn is vannak – és ahogy a szavaikból kivettem, jaj, de nagyon boldogok, mindenféle felhang, félhang vagy disszonancia nélkül. Okuk és joguk is van rá, hiszen a Kerekes Band az elmúlt huszonöt évben egyszerre újította meg a magyar nép- és tánczenét, elmosva határokat, tisztán hallhatóan mutatva meg, hogy a jó zenének semmi szüksége nincs címkére. Feldobom folk, leesik funk, közben meg… Voltaképpen nem mindegy? Koncertjeik közönsége még akkor is rekedten távozik, ha Fehér Zsomborék egész este egyetlen nótában sem énekeltek. Negyed százada csapatják és nyomják. Huszonöt év – az sok év, amit illik megünnepelni. A Müpában rendezendő szülinapi koncert kapcsán beszélgettünk.

Nekem a Back to Folk meg a ReWind a kedvenc Kerekes Band-lemezem. Nekik is – majdnem.

“Nekem valójában mindegyik album a kedvencem” – válaszolja Fehér Zsombor. “Nekem meg sokkal inkább a Back to Folk a kedvenc lemezem, mert az nagyon ötünkről szól. A zenekar mindegyik tagjának jut benne felvillanási lehetőség, és végülis az egész Kerekes Band erre alapszik, ötünkre – magyarázza Fehér Viktor. – A ReWind a Ferenczi Gyurival való nóta miatt kedvenc, mert a Voodoo Child felvétele során éreztem meg, mekkora erő van a zenekarban, amikor egy igazán jó énekessel egészülünk ki.”

Zsombor némi tűnődés után tromfol és kiegészít: “Ha tényleg választanom kell, akkor a What The Folk a kedvencem, mert ott az elejétől a végéig egy kitágított spektrumon keresztül hallható a Kerekes Band zenéje.”

A ReWind címmel tavaly tavasszal megjelent album sok szempontból is kilóg a sorból. Egyfelől énekelnek rajta, jelesül Deák Bill Gyula, Ferenczy György, Nagy Feró, Waszlavik Gazember László és Baricz Gergő, másfelől meg mindegyik nóta feldolgozás.

“Kiváló énekesekkel dolgoztunk együtt, akik közül a zenekarhoz legközelebb Baricz Gergő stílusa áll, és remélem, hogy egyszer majd egy közös lemez is készülni fog” – mondja Fehér Viktor, a banda dobosa. “Én teljesen instrumentális felfogású vagyok, és a zenék nyolcvan százaléka, amit hallgatok, instrumentális, Dave Brubecktől John Coltrane-en keresztül Paul Desmondig” – magyarázza Fehér Zsombor.

“Hendrixnél is alig várom, hogy véget érjen az ének, és belevágjunk a szólóba, mert számomra egy hangszer ugyanannyi és ugyanolyan üzenetet tud átadni, mint a szöveg – folytatja. – Ez az album még nem az a vokális album, amit régóta emlegetünk, de egy jóféle híd, a Kerekes Band instrumentális és majdani vokális zenéje között. Ugyanakkor nem feltétlenül terveztük, hogy a kilencedik lemez feldolgozásalbum lesz, hanem adódott, hiszen sok számot régóta játszunk, és most jött el az idő, hogy felvegyük őket, egyfajta jutalomjátékként.”

Viktor bólogat: “Bementünk a stúdióba, és pár nap alatt felrántottuk az egészet. Ezt a tizenkét számot a banda mind az öt tagja büszkén rakja ki a polcra, nem volt semmiféle küzdelem, hogy mi kerüljön rá a lemezre. Egytől egyig hiteles zenekarok hiteles dalait vettük fel. És azért átszabtuk őket a mi hangzásunkra, mert például a Daft Punk-nótához Zsombor egy vokóder által meghajtott dudaszintetizátort rakott össze.”

Zsombor közbevág: “Én mondjuk azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer egy Kraftwerk-nótát is megcsináljunk, mert én nagyon imádom őket. A zenéjük az egyik legembertelenebb zene, a Kerekes Band meg a fahangszerekkel az egyik legemberibb hangzást adja, ennek ellenére nem mondanám, hogy nem tudunk megvalósítani egy Kraftwerk-számot.”

Amikor a lemez fogadtatását firtatom, Viktor felnevet:

“A rajongók nagyon szeretik a lemezt, nagyon népszerű, a kritikusok meg kivárnak. Mondjuk nekem nincs is szükségem arra, hogy ezt a lemezt kielemezzék. Kilenc nagylemez után ez a desszert.”

A legtöbb keményvonalas kritikus azért üti a fejüket, mert “elárulták” az autentikus magyar népzenét, kommercializálták azt. Ha így is lenne, mert nem így van, de ha így is lenne, akkor mennyire jött be a kereskedelmi siker? Ezen okfejtés szerint a banda busza után oda van kötve a talicska, hogy legyen miben hazahozni a pénzt. A kérdés csak az, hogy mekkora a talicska, kicsi-e vagy nagyobbacska.

“Mi mind az öten, a zenekar mind az öt tagja, mi a Kerekes Bandre tettük fel az életünket. Mind egy irányba húzunk. Ezzel a tudatosan vállalt műfajon kívüliséggel a népzenei és a könnyűzenei szakma sem tud vagy akar mit kezdeni. Amikor két út közül lehetett választani, mi mindig a rögösebbet választottuk. Megérte? Szerintem igen – ingatja a fejét derűsen Fehér Viktor.

– Mi ebben a bandában akartunk kiteljesedni, és ahhoz, hogy ez üzletileg is sikeres legyen, rengeteg munka kell, amit mi mindig beletettünk. Lehet irigykedni, de csináljátok utánunk.”

Zsombor megjegyzi: “Lehet, hogy a táncházasnak könnyűzene vagyunk, a könnyűzenésznek meg népzenész, de mégis beférünk a Szigettől a Mesterségek Ünnepéig bárhová, mert olyan minőségi és kortárs zenét játszunk, ami egyszerre alapul a hagyományokon és a modern populáris zenén – hiszen ne feledjük, hogy a népzene mindig is populáris zene volt. Könnyű minket azzal vádolni, hogy elárultuk a népzenét, ahogy a népzenészeket is, hogy valójában csak egy megtanult hagyományt adnak tovább, vagy a könnyűzenészeket, hogy a nyugatot majmolják. Könnyű torzítani a dolgokat.”

Nem kérdés, hogy Fehér Zsombor és csapata valami egészen újat hozott a mai magyar könnyű- és/vagy népzenébe, bár az is igaz, hogy a spanyolviaszt nem ők öntötték. A hetvenes évek óta számos együttes és előadó probálkozott azzal, hogy a magyar népzenét kifeszegesse abból a sarokból, ahova beszorították – kisebb-nagyobb sikerrel. Kik voltak hát az elődök, előképek? Makám? Gépfolklór? Barbaro?

“Talán a Makám – feleli Zsombor –, a Lovász Irén-féle időszakból, de minket a Balkán zenéjénél sokkal jobban érdekeltek azok a markáns, erős, őszinte tájegységek, amelyeknél a paraszti kultúra mellett a pásztorkultúra ért el dominánsabb szerepet, és ez Nógrád megye, Heves megye, a Palócföld, a somogyi népzene, és az erdélyi népzenék közül a Mezőség és Gyimesnek a zenéje, ahol a furulyamuzsika kivirágzott. A rockzenei, főleg gitáralapú népzenei feldolgozások számomra olyan vargabetűt jelentenek, amit nem tudok hitelesnek tartani.”

Viktor veszi át a szót, és pontosít: “A magyar könnyűzenei kultúra a kezdetektől követő kultúra. Próbálunk tökéletes nyugati zenét készíteni, amiben legfeljebb a nyelv a magyar. Mi szeretnénk magyar zenét játszani, de csak annyira magyart, mint a gulyás: egy külföldi is megérti és szereti.”

Zsombor visszaveszi a szót, és egy olyan nevet említ meg előfutárként, aki egyszerre meglepő és mégsem az, pláne a Back to Folk lemezborítója láttán, és a ReWind egyik nótája hallatán: “Ha van előfutárunk vagy előképünk, akkor az Waszlavik Gazember. Neki sikerült a citerát felemelni egy olyan szintre, elektromos változatban, effektezve, hogy ennek hallatán azt mondtam magamnak: »Zsombor, te is meg tudod csinálni, hogy kihozd a furulyából az elektromos hangzást.« Waszlaviknak sikerült megcsinálnia ezt a citerával, beilleszteni azt a modern könnyűzenébe, és ez legitimizálja a Kerekes Band útját.”

Szóval minden, csak nem véletlen, hogy a ReWind egyik nagy pillanata a Rózsaszínű kád Gazember énekével, Zsomborék kíséretével. “Gazember a magyar zenei paletta egyik legfantasztikusabb, öntörvényű zsenije, akivel találkoztam életemben. Nevezhetjük csodabogárnak, de csakis a zseni szó társaságában. Waszlaviknak sikerült hidat emelni a népzene, az elektronikus zene, a kommersz és a kortárs zene közé, mindezt fűszerezve humorral. Első találkozásunk Egerben volt, a Magyar Dal Napján a színpadon. Már a harmadik kört játszottuk a Hier Ist Mein Autó-ból, és még mindig nem jött fel a színpadra, azt sem tudtuk, fel fog-e jönni egyáltalán, aztán egyszercsak megjelent kormánnyal, ostorral, hátizászlóval, sámándísszel a fején – egymásra találásunk egyszerűen tökéletes volt, próba nélkül találkoztunk, ember az emberrel, zene a zenével. Felejthetetlen élmény volt.”

A január 12-én a Müpában megrendezendő szülinapi koncerten Gazember ugyan nem fog fellépni (a Youtube-on megtekinthető a Kerekes Banddel közös elementáris produkciója), de komoly műsorral készülnek.

“Amikor az ember a Müpában fellép, nem az a kérdés, hogy le tudja-e játszani, amit le kell, hanem hogy fel tud-e nőni a feladathoz, a Művészetek Palotájához – jegyzi meg Fehér Viktor. – A Kerekes Band simán tudja kilencven percen keresztül veretni, de ez a koncert sokkal inkább ténylegesen a zenéről szól, bár nagyon komoly látványelemekkel készülünk. Egy olyan koncertet raktunk össze, ahol a zenekar minden fázisa megjelenik a moldvai népzenétől a jelenlegi rockorientált irányunkig, kiegészülve a PásztorHóra zenekarral, akik jelenleg a legütősebben játsszák a moldvai népzenét. Meg akarjuk mutatni a zenekarnak azt a sok oldalát, amit az elmúlt huszonöt évben egymás mellé állítottunk.”

Zsombor még hozzáfűzi: “Ez a zene ünnepe lesz, ezen a koncerten meg akarjuk ünnepelni azt a huszonöt évet, amit bejártunk. És nem állunk meg, kísérletezünk, folyamatosan feszegetjük a határokat – és közben be akarjuk lakni ezt az országot, Folklandet, amit megteremtettünk.”

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Close