Bulizz kortárs művészettel hajnalig! – Ötéves a Lavor Collective

December 16-án lesz ötéves a LAVOR Collective, a város egyik legizgalmasabb kortárs művészeti kollektívája. A Wesselényi utcai galéria frissen és filter nélkül adja át a főváros lüktető art szcénájának energiáját, és ugyan már fél évtizede működnek, nem készülnek lassítani. A társalapítóval, Molnár S. Szonjával beszélgettünk.

– A LAVOR számomra egy abszolút 21. századi, ízig-vérig budapesti, 2.0-ás galéria, amely ügyesen csökkenti a távolságot a magas művészet és a befogadó nagyközönség között. Kíváncsi vagyok, a te megfogalmazásodban mi a LAVOR?

– Nagyon jó ezt befogadói oldalról hallani, ugyanis ez volt az egyik célunk: újradefiniálni a művészet befogadását. Édesanyám jóvoltából gyerekkoromtól kezdve járok kiállításokra és az elmúlt évtizedek megerősítettek abban, hogy a rendszerváltás óta kialakult galériás rendszernek ideje upgrade-elnie magát élmény szempontjából.

Rengeteg jó művész és nívós galéria van itthon, viszont nehéz áttörni a pajzsot azoknál, akiknek nincs direkt kapcsolatuk a művészettel.

Számos olyan befogadói visszajelzéssel találkoztunk az évek során, amikor az emberek laikusnak, vagy szegmensen kívülinek definiálták magukat, holott ez egy olyan kultúrtermék, amitől nem kellene senkinek sem tartania. Senki sem mondja azt, hogy nincs kapcsolatom a zenével, vagy a gasztronómiával, ezért mi egy olyan újfajta megfogalmazást kerestünk, amelyben a művészetet úgy kapcsolhatjuk össze más médiumokkal, hogy alapvető identitásunkat, mint galéria, ne veszítsük el, mégis legyen közvetlen és egyben misztériumokkal teli. Így született meg a szalon, amivel azt szeretnénk elérni, hogy a művészet az örömszerzés forrása legyen. Valami, amiben elmerül az ember és előbb vagy utóbb az élete részévé válik.

– Öt éve nyitottatok, ebből három év a koronavírus jegyében telt. Milyennek értékeled az elmúlt fél évtizedet?

– Röviden: nem volt egyszerű. Szerencsére mi így is álltunk hozzá az első öt évhez. Van egy mondás galériás körökben, miszerint, ha túléled az első öt évet, akkor már sínen vagy és ha megvan az első tíz, akkor már örökké fennmaradsz.

Az első öt már megvan, a koronavírus viszont ebben annyit nehezített, hogy csak az idei évre sikerült visszahoznunk igazán azt, amit 2019-ben elkezdtünk az Imagine the Unimaginable programsorozatunkkal, és amivel le is fektettük a szalon működésének alapköveit. Ugyanakkor nincs okunk panaszra. Az elcsendesülés időszaka számunkra rengeteg kreatív lehetőséget tartogatott, és közben sok mindenben megvilágosodtunk. A szalon falai között, a pandémia alatt megjósoltuk az NFT berobbanását, megnyertük Európa egyik legnagyobb online kreatív versenyét és előkészítettük a terveinket a következő öt évre vonatkozólag. Sok minden van, ami eddig csak a színfalak mögött zajlott és amit jövőre, rétegről-rétegre fogunk megmutatni magunkból.

– Ha személyes oldalról nézzük, mi volt a három legemlékezetesebb pillanat számodra?

– Nehéz szétválasztani a kettőt, mert minden, ami a LAVOR-ral történik, az egyben velem, velünk is megtörtént. Az elmúlt időben elég sokaktól kaptuk meg azt a visszajelzést, hogy ha nem mi lennénk a LAVOR szíve-lelke, akkor egyáltalán nem ilyen lenne. Eddig a hely szellemének tudtuk be a dolgokat, és a kedves és szívmelengető visszajelzésekkel is együttvéve azt gondoljuk,

hogy van valami nagyobb és megmagyarázhatatlanabb, ami folyamatosan formálja a még alakulóban lévő galériánk életét.

Mindenképp emlékezetes pillanatnak számít, nem is egyszer, hanem kétszer is a NUBLAO koncertje, először a szalon nyitóeseményén, melyen felejthetetlen hangulatot teremtettek a srácok; másrészt a legutóbbi alkalommal Tibor Simon-Mazula Closeness című finissage-án, ahol egy ponton gyertyafényre váltottunk és olyan imprót hallhattunk tőlük, hogy egyszerre mindannyian egy nagy családdá váltunk. Talán ez is a hely egyik különlegessége, hogy egy perc alatt áttranszformálja a betérőket és már az ötödik percben nem is mi nyitjuk az ajtót, hanem az, aki legutóbb érkezett.

Szintén a szalonnyitóhoz kapcsolódik az a felejthetetlen pillanat, ami az esemény katalógusának publikálása előtti éjszakát, éjszakákat megelőzte. 2019-ben egy nagyon különleges csapattal dolgoztunk együtt azon, hogy új formába öntsük a szalon működésének alapelveit. Ezt nemcsak ideológiailag, hanem fizikai formában is meg akartuk mutatni, egy olyan katalógusban, amelyben megelevenednek a képek.

A legszebb és legnehezebb álmatlan 28 óra volt ez, amit ezúton is név szerint köszönünk Fatimának, Attilának, Boginak és azoknak, akik részt vettek a projektben.

Harmadiknak mindenképp Wanda Martin és a DÜSK Budapest kollaborációját, a LOVE című pop-up kiállítás egyik megismételhetetlen pillanatát választanám. Konkrétan kifejezetten a tombola sorsolását, melyet azóta is hagyományszinten őrzünk. Aznap este ugyanis hárman, háromféle tombolát húztunk ki, úgy mint még senki soha, miközben az üvöltő, és a szoba közepén körtáncot járó felnőtt férfiak egy Tarantino filmjelenetét idézték meg. Leírhatatlan és felejthetetlen élmény volt.

– Kiket képviseltek?

– Nem sokan merik megtenni, hogy húzónevek nélkül alapítsanak galériát. Többektől azt a visszajelzést kaptuk szakmán belül, hogy ez őrültség, de mi már hozzászoktunk ehhez. Örülünk és büszkék vagyunk rá, hogy öt év leforgása alatt olyan művészek fordultak meg nálunk és kezdték a pályájukat, akik ma már régóta működö galériáknál állítanak ki vagy nemzetközi jelenléttel rendelkeznek. Felfedezni valakit, meglátni a tehetséget abban, amikor még senki sem figyel rá és ott lenni a kezdeteknél, az a legnagyobb öröm és visszaigazolás is egyben.

Ha az ember platformot biztosít olyan művészeknek, akik pár éven belül a feltörekvő kategóriába sorolhatják magukat, az a legnagyobb hozzájárulás, ugyanis ezen a ponton dől el minden.

Hihetetlen nagy a lemorzsolódás a képzőművészetben és már nemcsak egy-egy kiállítás, hanem egy-egy poszt is sokat számít. Gondoljunk csak Bozó Szabolcs történetére.

– A kiállításmegnyitók és az ahhoz kapcsolódó hajnalig tartó bulijaitok komoly hírnévre tettek szert a városban. Hogyan alakult ki, hogy nálatok egy megnyitó rendszerint nem csendes és visszafogott, hanem éppen ellenkezőleg, hangos és esetenként hajnalig tart?

– Mondhatni, az alapkoncepció hozta magával a dolgokat. Ki akartunk törni a megszokottból és sodródni akartunk az árral, amire úgy tűnik, szintén sokaknak van igényük.

Valószínű a felvezetésen múlik minden, ugyanis nálunk rendszerint nincsenek megnyitó beszédek. A pogácsa pedig tiltólistás elem. A legtöbb esetben, még ha csak privát megtekintésre is jönnek a látogatók, akkor is minimum két órát maradnak, de a rekordot eddig négy óra jelenti. A kellemes háttérzene és a megfelelő italválaszték nálunk elengedhetetlen.

Az évek alatt azt vettük észre, hogy tőlünk nem igazán akarnak távozni a vendégek, ami egyben azt is jelenti, hogy sikerült megteremtenünk azt a miliőt és atmoszférát, amitől igazán otthon érezhetik magukat. Van, hogy órákig beszélgetünk és előfordul, hogy hajnalig bulizunk, de a művészetnek minden esetben elengedhetetlen szerep jut.

Mindig is az volt a célunk, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, ahol pont annyira hangos a zene, hogy még teret adjon a szabad gondolatáramlásoknak. Mindenki fogékony a művészetre, csak elég időt kell hagyni ahhoz, hogy meg merje osztani a saját gondolatait is a téma kapcsán. Nálunk nincs rossz nézőpont; azt valljuk, hogy a művészet lényege a befogadóban ölt testet, és az embernek magának kell rájönnie, hogy neki miért is arról szól a kép, amiről.

Hosszú mélymerülések ezek, amiket senki sem akar megszakítani, talán ezért is marad mindenki addig, ameddig csak lehet.

– Hogyan ünneplitek az ötödik évfordulót?

– Többhónapos készülődés előzi meg ennek az eseménynek a létrejöttét. Jelen pillanatban is nagy erőkkel válogatjuk és szelektáljuk a több mint 50 ezer fotóból álló képanyagot, amely az elmúlt éveket öleli fel.

Ahogy azt már mindenki megszokhatta, erre az eseményre is gondosan válogattuk az italokat, jelen esetben háromféle koktélból is lehet majd választani, amelynek alapjait a The Botanist, az ötcsillagos Metaxa, és a Shanky’s Whip adja – utóbbi egy egészen különleges ír whiskey likőr. Mindegyik ital egy értéket és egy hangulatot képvisel számunkra, ami úgy gondoljuk, tökéletes alapot biztosít az estének. A zenei válogatás is az elmúlt évek kedvenceiből áll össze és természetesen egy ponton majd mindenki maga lehet a DJ, ahogyan  az lenni szokott.

A koncepcióról röviden annyit, hogy a jubileumi kiállítás keretében most megmutatjuk azokat a real backstage pillanatokat, amik a színfalak mögött történtek és amiket eddig a nagyközönség nem láthatott. A képeken keresztül osztjuk meg azt a látásmódot és életérzést, amit egyszerűen Artlifestyle-nak nevezünk. Ez valójában annyit tesz, hogy egy pillanatra sem feledkezünk meg a művészi énünkről és amiről azt gondoljuk, hogy mindenkiben benne van, csak fel kell tárnia. A kiállítás koncepcióját az is erősíti, hogy az elmúlt öt évet ugyanazzal a Leica fényképezőgéppel fotóztuk végig, ami nemcsak a közösségi média-jelenlétünket határozta meg, hanem a kezdetektől fogva az identitásunkat is.

Erre a projektre úgy tekintünk, mint egy korlenyomatra, hiszen a fotókon megannyi kortárs művész szerepel, illetve feltűnnek a látogatók is, akik közül már sokakra barátként és igazi LAVOR-hívőként tekintünk, hiszen hozzájárultak ahhoz, hogy egy új érát határozzunk meg közösen. Az Art is our lifestyle-projekthez egy egyedileg fejlesztett honlap is társul majd, amit a megnyitó estéjén publikálunk.

Számítottunk rá, de az elképzeléseinket is felülmúlta a résztvevők több platformon érkező visszaigazolásai. Éppen ezért a hétvégre kénytelenek vagyunk várólistát kialakítani a további érdeklődőknek, hogy még aznap este mindenkit be tudjunk engedni, mivel a kiállítás egyetlen napig tart. Így aki még szívesen csatlakozna, az mindenképp írjon nekünk, vagy egyszerűen vegye fel velünk a kapcsolatot valamelyik közösségi platformon.

Hol szeretnél lenni a LAVOR-ral öt év múlva?

– A következő években továbbra is szeretnénk szélesíteni a művészetet kedvelők körét és az újgenerációs gyűjtők táborát, valamint bővíteni a szolgáltatásainkat. Öt év múlva már nemcsak itthon, hanem külföldön is szeretnénk egy LAVOR-t, ugyanis biztosak vagyunk benne, hogy ez a modell nem kizárólag Budapesten, hanem nemzetközi szinten is megállná a helyét, sőt, még nagyobb igény is lenne rá. A honlapunk a következő hetekben frissülni fog, úgyhogy stay tuned.

molnar s szonja | képzőművészet | lavor collective | nagy sztori | meszlényi karl