Close
Meghatódunk és nevetünk majd a Magyar Állami Népi Együttes adventi előadásán

Meghatódunk és nevetünk majd a Magyar Állami Népi Együttes adventi előadásán

Ha nem lesznek ásítozó és okostelefont nyomkodó gyerekek a Magyar Állami Népi Együttes nagyszabású előadása alatt és után, akkor nem csupán az együttes vezetője mondhatja majd magát elégedettnek. Mihályi Gábor elmeséli, hogyan és milyen ünnepi eseményre készülnek a Művészetek Palotájában.

Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttest (MÁNE) három kar alkotja: a tánckar, az énekkar és a zenekar. Küldetéseként a magyar népdal-, tánc- és zenekincseinek hagyományait ápolja és fejleszti, előadásain historikus zenét és táncot, autentikus népzenét és néptáncot, hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat élhetünk át.

Az együttes története során fontos mérföldkőnek számított a hetvenes években kibontakozó, új látásmódot hozó táncházmozgalom. 1981-ben Tímár Sándort nevezték ki a MÁNE élére, aki feltételnek tekintette az eredeti néptánc társastáncként való elsajátítását. Az általa meghatározott korszak az autentikus néptánc szépségének felmutatását tartotta legfontosabbnak. A kilencvenes évtized végén a népszerű népzenész és zeneszerző, Sebő Ferenc irányította az együttest, ő kérte fel karigazgatónak Mihályi Gábort. Az arculatváltás és a friss impulzusok következtében az új műsorok változatos műfajokat képviseltek a régiók szerinti néptáncoktól kezdve egészen a világzene által inspirált tánckoncertekig. Az utóbbi években kiteljesedett Magyar Állami Népi Együttes nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi porondon is a műfaj meghatározó elemei közé sorolható.

– “A tradicionális néptáncok a mi szókincseink. Ezeket újra fel kell fedezni, hogy aztán utána szabadon formálhassuk.” Ennél jobban aligha lehet meghatározni azt a vezérfonalat, amelyet a Mihályi Gábor-vezette MÁNE sző már jó ideje.

– “Ha a szakmai és közönség általi visszajelzésekre gondolok, akkor azt mondom, egy újabb fénykorát” – így hangzik Mihályi válasza immáron arra a kérdésre, milyen időszakát éli mostanság az együttes. – “Sokkal egyszerűbb egynek lenni a tömegben, mint az élre állni, vagy járatlan úton elindulni, ami persze a nehézségek mellett a szépségét is jelenti. A felfedezőknek mindig megjegyzik a nevét, gondoljunk például az Antarktiszon vagy a Mount Everesten először jártakra, de természetesen, amikről én beszélek, nem ekkora horderejű dolgok. Mindenesetre megelégedéssel tölt el és szívesen cipeljük ennek a keresztjét. Azt gondolom, hogy a Magyar Állami Népi Együttesnek mindig is volt egy határozott és markáns helye a magyar kultúrában. Akadtak persze hullámvölgyek, alkotói válságok, útkeresések, nem beszélve bizonyos megfelelésekről. Napjainkra megerősítette a helyét a magyar kulturális életben, és egy fontos művészeti intézménynek tekinthető, amely nem csak itthon, hanem szerte a világban kitüntetett szerepet vállal.”

A fentebb említett nagy esemény Csodaváró betlehemes néven fut, és mindjárt két egymást követő előadást jelent: december 21-én és 22-én láthatóak majd a produkciók az elbűvölő MüPában.

Ahogy Mihályi Gábor elmondta, valamennyi táncszínházi előadásnál visszatér a gyökerekhez, miközben a tradíciót állítja a figyelem középpontjába, és igyekszik mindent bevetni, ami egy vérbeli 21. századi színházi előadáshoz szükséges.

– “Csapdahelyzetbe kerültünk, amikor a MüPa az évad együttesének választott minket, mert ebben az évben ez két bemutatóval jár, tehát párhuzamosan kellett két előadásra készülnünk. A karácsonyinak már májusban megkezdődtek az előkészületei: a nagy létszámú társulat egyik része a Liszt-előadást csinálta, akik pedig abban nem szerepeltek, afféle műhelymunkában elkezdtek foglalkozni a betlehemessel. A Liszt-bemutató után fordultunk a célegyenesbe: azóta minden nap, délelőtt és délután mennek a próbák, komoly feladatot kaptunk” – meséli Mihályi Gábor, aki azt is elárulta, mire számíthat a közönség az ünnepi előadásokon.

– “Izgalmas lesz, de főleg nekem, mert ilyen típusú családi, gyerekelőadáshoz még nem volt szerencsém. Nagy kihívást jelent. A legtöbb emberhez hasonlóan én sem szeretek az ismeretlenben tapogatózni, ezért segítséget hívtam; Kocsis Rozi, a Vaskakas bábszínház igazgatója és dramaturgja nagymestere az ehhez szükséges háttérmunkának, úgyhogy rá támaszkodom. Varázslatos, folyamatosan változó és átlényegülő előadás áll majd színpadra, ami egyaránt vonatkozik a zenére, a táncra, a tartalomra és a látványra.”

Az előadáson a MÁNE huszonkilenc táncosa lép a deszkákra, kiegészülve két táncos szólistával, Busai Borival és Farkas Regővel, valamint a Budapesti Énekes Iskola Kórusával. A próbákat egy ideig még a Hagyományok Házában tartják, aztán átköltözik a csapat a MüPába belakni a helyet, elvégre az impozáns Bartók teremben a díszlettől a vetítésig mindennek helyém kell lennie. Maga a produkció a szenteste várakozásának örömét, izgalmát és csodáját mutatja be valóságos, a népi hagyományból eredő játékokból, szokásokból.

Advent utolsó napjának kora hajnaltól késő estig megélt pillanatait élhetjük át a történeteken keresztül, miközben egyszerre meghatódunk és nevetünk, mert a hógolyócsaták vagy a párválasztó korcsolyatáncok a humort sem nélkülözik.

És hogy a társulat vezetője mivel lenne elégedett mondjuk december 22-én este? – “Azzal, ha egyetlen egy ásítozó vagy okostelefonját nyomkodó gyereket se látnék a nézőtéren, hanem inkább csillogó szemeket és ámuldozó arcokat, esetleg dalokat dúdoló vagy tánclépéseket utánzó gyermekeket.”

Hogy ez így lesz-e, azt nem tudjuk megmondani, de a MÁNE közeljövőjéről már birtokunkban vannak bizonyos információk. Az évente százhúsz előadást maga mögött hagyó csapat a MüPa-sorozat harmadik bemutatójára, a május 10-ei Ezerarcú Délvidék című előadásra kezdi el a felkészülést az új esztendőben (jegyek már kaphatóak), aztán februárban Szerbiát és Macedóniát érintő turnéra indul. Igyekeznek eleget tenni a vidéki és a határon túli magyar meghívásoknak is.

(Fotók: Müpa, Posztós János – a képek a Liszt-előadáson készültek)

Close