Kipróbáltuk a Mercedes-Benz üzemanyagcellás SUV-jét, amelynek most indul a sorozatgyártása. Mit ad nekünk a hidrogéntöltés, és milyen érzés 700 bar nyomású tartályokon ülni?
Megesik, hogy az ember hazamegy egy autóval, ami nem is létezik, feltéve, ha az az ember a Mercedes GLC F-Cellt fejlesztő mérnökök egyike. A kocsi első elektromos-elektromos hibrid: az áramot részben akkumulátorból nyeri, részben üzemanyagcellákkal állítja elő, miközben hidrogént alakít tiszta vízzé.
Mérnökünk tehát a tesztfázisban beült az F-Cellbe, és szépen hazavezetett, miközben a technikai részleteken túl figyelnie kellett a menetzajra, az autó praktikusságára, lényegében mindenre, ugyanúgy, mint egy átlagos menetpróbán.
De az F-Cell minden, csak nem átlagos.
Két jókora tartályban összesen 4,4 kiló hidrogént visz magával, gáz formájában. Eleinte folyékony hidrogén tárolásával próbálkoztak, de az hat hét alatt teljesen elpárolgott, azaz kiürült a tank akkor is, ha nem használták az autót. Azért a hidrogéngázzal sem egyszerűbb: 700 bar nyomás (durván a háromszázszorosa a gumikban lévőnek) uralkodik a brutálisan vastag, szénszálas bevonatú tartályokban, és így kell tárolni a hidrogént a töltőállomásokon is.
Az egyik tartályt a hátsó ülés alá, a másikat a megboldogult kardánalagút helyére tették – persze ettől még a hátul ülőknek nem lesz olyan érzése, mint A félelem bére forgatásakor, sőt az F-Cell egyik nagy előnye, hogy ugyanolyan kényelmes és tágas, mint bármely más SUV.
Míg a különböző hibridhajtások olykor valóságos ergonómiai merényletekre kényszerítik a gyártókat,
az F-Cellben sem az utastér, sem a csomagtartó nem sínyli meg a két tartály elhelyezését, részben mert cserében kevesebb akksira van szükség.
Ne becsüljük alá ezt az egyszerű tényt a technikai csodák bámulása közben, mert valahol ez volna az egész buli lényege: praktikus, nagyon jól használható családi autót kínálni az e-szegmensben is. A Mercedes pontosan ezt teszi, és ha eltekintünk a hajtáslánctól, éppen olyan érzésünk lehet, mint bármely elektromos autóban.
Az F-Cell csendes, húz (bár a 211 lóerő ellenére közel sem olyan dinamikus, mint ahogy elektromoséktól megszoktuk), a négy hajtásmód (akku, üzemanyagcella, hibrid, töltés) pedig észrevétlenül váltja egymást.
Minden földi jóval felszerelni a kocsit ezek után már ujjgyakorlat. Ebben a kategóriában egy szofisztikált vezetőtámogató rendszer már alapvetés, ha engem kérdeznek, akkor többet számítanak az apró praktikumok, a rafinált tárolórekeszek, a jól pakolható csomagtartó, a hátul is szabályozható klíma vagy épp a megfelelő kilátás – az F-Cellt egyik tekintetben sem érheti kifogás.
De a kisördög csak nem hagyott nyugodni, rákérdeztem a helyi mérnököknél, miért is látnak fantáziát az üzemanyagcellában. Az alapképlet ugyanis, hogy egy kiló hidrogén előállításához mintegy 50 kWh áramra van szükség. Miért nem lehet ezt az áramot közvetlenül hajtásra használni, elvégre több e-autó a-tól z-ig elboldogul ennyiből?
Két válasz létezett, a fontosabb, hogy egy hidrogénes tankolás három perc alatt megvan, azaz versenyképes a hagyományos autók töltési idejével. Ehhez persze töltőhálózat kell, ami jelenleg inkább még csak alakulgat: világszerte mintegy háromszáz töltőállomás üzemel, abból 111 Európában, ötven Németországban, ott is főleg a belvárosokban és az autópályák mentén. Ez indokolt, elvégre az F-Cell 478 kilométeres hatótávval kecsegtet, legalábbis az irreálisan optimista NEDC-szabvány szerint.
Mivel mi legközelebb Bécsben tankolhatunk hidrogént, lényegében az osztrák határ menti területeken volna használható egy üzemanyagcellás autó; Magyarországon a tervek szerint 2020-ra épül meg az első két kút.
Talán ezért is életszerű, hogy a sorozatgyártásba kerülő GLC F-Cell egyelőre Németországban is csak bérelhető lesz.
De volt még egy válasz az üzemanyagcella értelmét firtató kérdésre: a presztízs. Jelenleg senki nem tudja pontosan, milyen lesz az autóipar öt-tíz-húsz év múlva, tendenciák vannak, de nagyjából bármi elképzelhető.
A Mercedes a maga elegáns, de határozott módján jelzi, hogy képes erre is. És mivel tényleg nem tudhatjuk, hová tart az iparág, még az is elképzelhető, hogy hosszabb távon az üzemanyagcellás autók lesznek a nyerők.
Ez is érdekelhet:
https://roadster.hu/villanyauto-onvezetes-es-okosjarmuvek-igy-fogunk-autozni-2028-ban/
üzemanyagcella | hidrogén | hidrogén-hajtás | elektromos autó | mercedes-benz glc
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!