Különutas zenekar, amely nem kér a nagy kiadókból? Az ilyen történeteket szeretjük.
A Monsieur Doumani az Ciprusnak, ami Johnny Cash és Bob Dylan volt a pályája elején Amerikának:
visszamennek a gyökerekig, a folk metaszintjéig, és a hagyományokat tiszteletben tartva 2.0-sítják azt.
A különbség annyi, hogy Doumani úr nagyon közel maradt a népzenéhez, így abba a kategóriába került, amibe Cash és Dylan soha, ez pedig a világzene.
Amiben a három ciprusi zenéhez felér az elődökhöz, az a sikeresség. Saját műfajukban hatéves fennállásuk óta komoly eredményeket értek el, annak ellenére, hogy teljesen más utat járnak, mint a mainstreamnek tekinthető világzenei muzsikusok, még kiadójuk sincs, saját maguk jelentetik meg a lemezeiket. Hogy sokkal messzebb tartanának, ha valamelyik nagy amerikai label tolná a szekerüket? Köszönik, nem érdekli őket a lehetőség.
A Monsieur Doumani sikere szinte példátlan a világzenében.
Noha a ciprusi triónak nincs szüksége befolyásos a zeneipar óriásainak támogatására, ügyet sem vet a divathullámokra, mégis tele van vele a sajtó: bemutatkozó albuma, a 2013-as Grippy Grappa megjelenése után „a legjobb újonnan feltűnt zenekar”, a két évvel későbbi Sikoses után pedig „a legjobb európai zenekar” díjára jelölte a rangos Songlines magazin. Az igazi áttörést azonban a 2018-as Angathin eredményezte, mely olyan mérvadó sikerlisták élvonalában töltött három hónapot, mint a Transglobal World Music Chart és a World Music Charts Europe.
Ez pedig azt jelenti, hogy az európai világzenei rádiók 2018 tavaszán a Monsieur Doumani felvételeit sugározták leggyakrabban.
A 2011 óta működő együttes kezdetben feldolgozott népzenét adott elő, de legutóbbi albuma már saját szerzeményeire épül. Angelos Ionas akusztikus gitáron, Antonis Antoniou (a buzukiféle) tzourason, Demetris Yiasemides pedig harsonán játszik – hangszerelésük tehát meglehetősen sajátos. A prímet a tzouras viszi, olyan hangütéssel, amely a városi görög zenékre, főleg a kortárs rembetikóra emlékeztet. Az is jól hallható azonban, hogy a trió tagjai korábban rock- és dzsessz-zenekarokban játszottak. Dalaik így nemcsak frissek, de változatosak is – nem beszélve a megosztott ciprusi társadalom kiélezett politikai és gazdasági helyzetére reflektáló karcosságukról. Ha már egyszer tüskét jelent az Angathin…
Miért is meséljük el mindezt? Azért, mert a Monsieur Doumain december 9-én fellép Budapesten, egészen konkrétan a Müpában. Ha valaki up to date szeretne maradni világzene témában, akkor nem kérdés, hogy ott a helye!
világzene | koncert | müpa | ciprus | monsieur doumani
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Gyászol a filmvilág: 78 éves korában meghalt Sam Neill
Egészen különleges kiállítás vonzza most mágnesként a műkedvelőket Barcelonába
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!