A világzene ciprusi Bob Dylanjei jönnek a Müpába

Különutas zenekar, amely nem kér a nagy kiadókból? Az ilyen történeteket szeretjük.

A Monsieur Doumani az Ciprusnak, ami Johnny Cash és Bob Dylan volt a pályája elején Amerikának:

visszamennek a gyökerekig, a folk metaszintjéig, és a hagyományokat tiszteletben tartva 2.0-sítják azt.

A különbség annyi, hogy Doumani úr nagyon közel maradt a népzenéhez, így abba a kategóriába került, amibe Cash és Dylan soha, ez pedig a világzene.

Amiben a három ciprusi zenéhez felér az elődökhöz, az a sikeresség. Saját műfajukban hatéves fennállásuk óta komoly eredményeket értek el, annak ellenére, hogy teljesen más utat járnak, mint a mainstreamnek tekinthető világzenei muzsikusok, még kiadójuk sincs, saját maguk jelentetik meg a lemezeiket. Hogy sokkal messzebb tartanának, ha valamelyik nagy amerikai label tolná a szekerüket? Köszönik, nem érdekli őket a lehetőség.

Külön utakon a kezdetektől: Monsieur Doumani

A Monsieur Doumani sikere szinte példátlan a világzenében.

Noha a ciprusi triónak nincs szüksége befolyásos a zeneipar óriásainak támogatására, ügyet sem vet a divathullámokra, mégis tele van vele a sajtó: bemutatkozó albuma, a 2013-as Grippy Grappa megjelenése után „a legjobb újonnan feltűnt zenekar”, a két évvel későbbi Sikoses után pedig „a legjobb európai zenekar” díjára jelölte a rangos Songlines magazin. Az igazi áttörést azonban a 2018-as Angathin eredményezte, mely olyan mérvadó sikerlisták élvonalában töltött három hónapot, mint a Transglobal World Music Chart és a World Music Charts Europe.

Ez pedig azt jelenti, hogy az európai világzenei rádiók 2018 tavaszán a Monsieur Doumani felvételeit sugározták leggyakrabban.

A 2011 óta működő együttes kezdetben feldolgozott népzenét adott elő, de legutóbbi albuma már saját szerzeményeire épül. Angelos Ionas akusztikus gitáron, Antonis Antoniou (a buzukiféle) tzourason, Demetris Yiasemides pedig harsonán játszik – hangszerelésük tehát meglehetősen sajátos. A prímet a tzouras viszi, olyan hangütéssel, amely a városi görög zenékre, főleg a kortárs rembetikóra emlékeztet. Az is jól hallható azonban, hogy a trió tagjai korábban rock- és dzsessz-zenekarokban játszottak. Dalaik így nemcsak frissek, de változatosak is – nem beszélve a megosztott ciprusi társadalom kiélezett politikai és gazdasági helyzetére reflektáló karcosságukról. Ha már egyszer tüskét jelent az Angathin…

Miért is meséljük el mindezt? Azért, mert a Monsieur Doumain december 9-én fellép Budapesten, egészen konkrétan a Müpában. Ha valaki up to date szeretne maradni világzene témában, akkor nem kérdés, hogy ott a helye!

Rendeld meg a Roadster magazin 8. számát!

Friss, 200 oldalas lapszámunkat ezúttal egy színes és izgalmas melléklettel egészítettük ki, amelyben 33 kihagyhatatlan hazai élményt ajánlunk a nyárra. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!