Miszter Mendezként rázza fel Bécset a magyar koktéljedi – Nagy Zoltán-interjú

Nagy Zoltán a budapesti Boutiq Bár és a bécsi Mr. Mendez társtulajdonosa, a nemzetközi bárkultúra ismert és elismert alakja. Arcpirítóan bátor ember, és úgy tűnik, semmitől sem fél. Gyerekkora óta kilóg a sorból, de ma már eszébe sincs ezen változtatni. Budapest után néhány hónapja Bécsben nyitott koktélbárt. Kíváncsiak voltunk, honnan ered a bátorsága, és hogy miként tudott öt év alatt öt nyelvet megtanulni.

Nagy Zoli erdélyi srác, középiskolás korában a családja egy bőrönddel költözött át Magyarországra. Semmijük sem volt, amit ma nehezen tudunk elképzelni róla, hiszen legtöbben a Boutiq Bar hazai és nemzetközi sikerei kapcsán ismertük meg a nevét, amikor már csokornyakkendőben, mosolyogva keverte a pult mögött állva a díjnyertes koktélokat.

Pedig hosszú volt az út a sikerhez: a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskolában töltött kamaszévek a túlélésről szóltak. Mindig kilógott a sorból: Erdélyből jött, másként beszélt, nem volt se gazdag, se menő. Sokat bántották emiatt. A középiskola harmadik évében a változás mellett döntött, az utolsó két évben már diákigazgató volt.

– Vác miatt vagyok bátor, dacból csinálok sok mindent. Önző módon magamnak. Éveken keresztül jártam vissza az osztálytalálkozókra, mert szerettem volna kivívni az osztálytársak elismerését, és lenyűgözni őket az elért sikereimmel.

Minden sikeres férfi mellett áll egy nő. Nagy Zoli esetében a élet- és harcostárs Kocsis Lilla, aki maga is szakképzett és tapasztalt bartender, húsz éve élnek együtt. – "Óváron ismerkedtünk meg, mindketten itt tanultunk. Nem voltam az esete. Rocker voltam, ő pedig értelmes emberekre vágyott. Aztán végül mégis egymásra találtunk. Sokat köszönhetek neki, tanulunk egymástól. A másik felem" – kezd bele a történetükbe Zoltán. Sok kalandot megéltek már, 1998-ban Spanyolországba is együtt mentek szerencsét próbálni. Akkor is a nulláról kezdték: mindent eladtak, abból vettek egy buszjegyet. Zoli 91 ezer forinttal a zsebében érkezett meg Lloret de Marba.

– "Eleinte fogalmam sem volt, hogy mi lesz velem, miből fogok megélni. Aztán kaptam egy munkát: propagandista lettem, mai terminológiában direktmarketinges, én beszéltem rá a járókelőket, hogy betérjenek a bárokba."

Ehhez az időszakhoz kötődik a legendás elhatározása is, ami szerint öt év alatt megtanul öt nyelvet, huszonhárom évesen. Sokunkban felmerül a kérdés, hogy huszonévesen mi volt ehhez a motiváció, és hogyan lehetett ezt véghez vinni? – "Zavart, hogy más bárbehívók több nyelven beszélnek, mint én. Elhatároztam, hogy nem hagyom magam, és megfogadtam, hogy megtanulok öt év alatt öt nyelvet. Hogyan sikerült? Erőmön felül teljesítettem minden nap. Akkor is tanultam, amikor egyáltalán nem volt kedvem. Nem féltem használni a szavakat. 240 forintért vettem itthon egy “Tanulj gyorsan, könnyen” nyelvkönyvet, azt forgattam. Az a titka, hogy el kell hinned, hogy meg tudod csinálni, és ami nagyon fontos: ne hazudj magadnak. Ilyenkor nincsenek kifogások. Csinálni kell, de ne másnak csináld, hanem magadnak. Ha így gondolkodsz, nagy esély van rá, hogy sikerülni fog, amit a fejedbe veszel.

Az egyetem és a spanyolországi kalandok után Zoli és Lilla London felé vették az irányt, hogy nyelvet tanuljanak. Aztán pár évre ott ragadtak, akkor ismerkedtek meg a koktélokkal. A munkaidő kisebbik részét a pultban töltötték, a maradék időben pedig felszolgálóként dolgoztak, Nagy sorsa pedig megpecsételődött: a koktélkészítés az élete részévé vált. Ma már családfenntartó, két kisgyerek édesapja. Azt gondolná az ember, hogy igenis van mit veszítenie, de valahogy erről mégsem vesz tudomást.

"Az egyetlen dolog, amitől félni kell, az nem elbukás, hanem a végtelen lehetőség, amit nem éltél meg."

Lilla mellett Zolinak van egy másik fontos társa is az életében: az üzlettárs, akiről keveset tudunk. Szakál Pali vendéglátós családból származik, évekig Ausztriában élt, 2000-ben jött haza Magyarországra, Zolival 2005-ben találkoztak.

– "Először alkalmazott voltam, majd részesedést kaptam, a Boutiqot már együtt nyitottuk. Pali igazi teremtő, ő a háttér, én vagyok a front. Jól működünk együtt, mindenki tudja, mi a dolga, azt csináljuk mindketten, amihez a legjobban értünk és amit szeretünk."

A bécsi projektbe is együtt vágtak bele. A Mr. Mendez hangulatában teljesen más, mint a budapesti Boutiq.

"A Mendez hangulatával pontosan az volt a célunk, hogy kicsit kimozgassuk a bécsieket a komfortzónájukból, és olyan miliőbe csöppenjenek, ami szokatlan és új számukra, de mindeközben nagyon jó."

Zoli számára már nem is a koncepció a fontos, hanem az, hogy olyan helyeket csináljon, ahol a vendégek jól érzik magukat, nagyszerű a szerviz, eközben pedig jó italokat kapnak.

– "Kevés pénzzel indultunk, egy banki kölcsönt nem kaptunk meg, ezért csúszott két évet a Mendez nyitása. De ilyen az üzlet. A bárrészt csak nemrég tudtuk megnyitni, a kávézóval indultunk, részben kényszerből. De bejött, bár nem voltunk Bécsre normálisan felkészülve. Egy talicska pénzt buktunk, de tudom, hogy ez egy sikeres vállalkozás lesz. Most havi egymillió forint a tanulópénz, de a bécsi piacon az nem veszteség. Tanulni mindig drága, persze akkor a legjobb, ha valaki más fizeti. Nálunk ez a lehetőség nem áll fenn" – vallott őszintén a pénzügyekről Nagy.

Kedvelik a kollégái. Mindenki szeretettel és tisztelettel beszélt róla, de ahogy a koktélkészítést, úgy a főnöki létet is folyamatosan tanulni kell. – "A Boutiqban gusztustalanul ledomináltam mindent és mindenkit, aztán csodálkoztam, hogy a kollégáim nélkülem nem mernek döntéseket hozni. Tanultam belőle, most már másként csinálom: meghagyom a teret a munkatársaimnak, és inkább a háttérből irányítok. Szeretném, ha a kollégáim sikeresek lennének."

Zoli helyein sokféle varázslat működik, de ezek közül az alkoholmámor az egyik legjelentéktelenebb hatás, aminek jeleit tapasztalhatjuk magunkon a bárokból kilépve. Amit biztosan megjegyzünk, az a kiszolgálás minősége. Hogy valódi szervizt kapunk rengeteg, de nem tolakodó odafigyeléssel, és éppen annyi információt, amikre az adott lelkiállapotunkban szükségünk van ahhoz, hogy kellőképpen értékelni tudjuk a poharunkba kapott élményt. Ehhez az emlékezetes esti teljesítményhez viszont dolgozni kell, és nem csak tankönyvi biflázással és sok gyakorlással, hanem szükség szerint pszichológiai és alternatív módszerekkel is.

– "Nemcsak szigorú értelemben a munkára koncentrálunk, hanem a lélekre és egyéb életkörülményekre is, amik befolyásolják a munkatársak teljesítményét. Évek óta Gellér Eszterrel közösen dolgozunk ezen, felszínre hozzuk a sérelmeket, és igyekszünk megoldást találni rájuk. Ez a háttérmunka kell ahhoz, hogy esténként a legjobbat tudjuk nyújtani a vendégeknek."

Ez már nem is vendéglátás, hanem valami sokkal több: egy másodlagos szociális háló, vagy bárháló – ahogyan ők nevezik, amit ki kell érdemelni.

2012-ben a Boutiq Bart beválasztották a világ legjobb ötven bárja közé. Hosszú évek teltek el azóta, de kétségtelen, hogy a listára való bekerülésének a mai napig vannak előnyei. Nem titok, Az 50 legjobb bár lista marketingfogás, de nekik is jól jött. Megtiszteltetés volt szerepelni benne. Meglepő, de külföldön többen ismerik őket a szakmában, nagyobb a presztízsük. – "Ez picit zavar, bár a kezdetektől külföldi terveink vannak. Magyarország kis piac nekünk. Sokat utazom, hetente három-négy napot is távol vagyok otthonról. Elkezdtem magamat nemzetközileg menedzselni: rengeteg szakmai rendezvényre járok, előadásokat és tréningeket tartok.

A listáknál sokkal többet jelentenek a vendégek, akiknek a mai napig telt házas estéket köszönhetnek. Sokan kifejezetten a Boutiqot keresik fel, mert náluk szeretnék meginni azt az egy-két italt vacsora után. – “Ez jó érzés. Idővel a Mendezzel is fel szeretnénk kerülni a világ ötven legjobb bárja közé. Ahhoz tudnám hasonlítani az ilyesfajta elismeréseket, mint mikor valaki jóképű. Ha jól nézel ki, könnyebb minden. A listázás is segít az előrébb jutásban, de nem szabad engedni a színvonalból. Ragaszkodni kell a minőséghez.”

Szakmai és magánéleti kihívásokban 2018-ban sincs hiány. – "Megfogadtam, hogy amikor a kisfiunk, Anton másfél éves lesz, elmegyek Oroszországba, és kétszer két hét alatt megpróbálok megtanulni oroszul. Ez napi tíz-tizenkét óra tanulást jelent, amikor abban a kétszer két hétben csak ezzel foglalkozom, semmi mással."

Pimasz elhatározás, de jó esély van rá, hogy ez is sikerülni fog neki, mint a többi, amit a fejébe vett.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Mr. Mendez, Donkó Péter)

nagy sztori | bécs | nagy zoltán | boutiq bar | mr mendez