Abbázia, avagy Opatija álomszerű élményt nyújt a téli vendégeinek: más éghajlat, más ételek, a monarchia emléke pedig olyan erős, mintha szinte még most is létezne. Átautóztunk a mediterrán kisvárosba, és felfedeztük a környékét is.
Tudjuk jól, hogy Budapesttől egy jó autóútnyira már egy másik éghajlat vár, mégis megéri időről időre személyesen megtapasztalni ezt. Nekünk különösen erős kontraszt jutott: a legzordabb decemberben, ólomszürke tájban, sűrű esőben vágtunk neki az útnak, és hosszú órákon át egyre csak hevesebb lett az eső, még a horvát szakaszon, és Zágráb után is. Aztán ahogy átfurakodtunk a Karszt-hegységen, ami megvédi Isztriát az északi hűvösebb áramlatoktól, hirtelen emelkedni kezdett a hőmérséklet. Bár érkezéskor már ott is sötét volt, és minden vizes a kitartó esőzéstől, érezni lehetett, hogy enyhébb (egészen precízen nedves szubtrópusi) az éghajlat.
Pálmafák, sós tengeri levegő, szecessziós és eklektikus épületek a monarchia idejéből – megérkeztünk Rijeka nyugati tőszomszédjába, Opatijába.
Sokunkban él valamiféle vonzalom-kíváncsiság a monarchiás idők iránt, amit némiképp meglepő módon nemcsak a történelemkönyvekből ismerhetünk: Abbázia kacskaringós utcácskáin erőteljesen jelen van. Számos épület mesél a múltról, de mesélnek a helyiek is: szinte bárki, akivel egy percnél hosszabban beszélgetünk, szóba hoz valamit osztrák építészekről, magyar mérnökökről, olasz felmenőkről, szlovén vendégekről. Elkezd összeállni egy furcsa kép, amin egy kicsit minden ismerős, egy kicsit minden más.
Advent az Adrián
A Kvarner-öböl partján majdhogynem méterenként botlunk írók, művészek és más hírességek emlékeibe. Csehov, James Joyce, Sienkiewicz és Sissi szobrait látjuk, érthetően, mert ide járt a korabeli elit pihenni, gyógyulni vagy feltöltődni, még jóval a monarchia határain túlról is. A számtalan irodalmi vonatkozás pedig egy érdekes jelenséget produkált: van Hemingway Bar, bár Hemingway sosem járt a városban.
Bennünket az „irodalmi nyomkeresés” mellett maga a séta ténye nyűgözött le, a 12 kilométer hosszú tengerparti sétány, a számos kisebb-nagyobb park, az adventi előkészületek.
Ilyen tudatos tervezés ma elképzelhetetlen, már csak a magántulajdonban lévő telkek sora miatt sem. De 1844-ben (illetve a következő évtizedekben) még lehetséges volt: abban az évben fedezte fel magának a várost egy kereskedő, Iginio Scarpa, aki aztán megépítette a Villa Angiolinát – ez lett az opatijai turizmus kezdete, az első olyan épület, amit eleve nem lakóháznak terveztek. Ezt az épületet éppen ezekben a hetekben alakítják át, hogy hamarosan helyt adjon a Turizmus Múzeumának. A két időpont között pedig Opatija Európa egyik legfontosabb üdülővárosa lett, a szanatóriumoknak, gyógyászati intézményeknek idilli terepet biztosított a hegyi levegő, a tenger sós kipárolgása és az enyhe éghajlat, de a központhoz közeli fekvése is segített a fellendülésben.
Ám a turizmusban most is vannak újdonságok. Csak az elmúlt években jelent meg az advent az Adrián olyan formában, mint sok európai helyszínen: a parkokban kivilágított installációkkal, utcai árusokkal, szabadtéri koripályával, színpadi előadásokkal. Mivel Oparijában van többek között Gesztenye- és Csokifesztivál is, továbbá a mediterrán népeket sosem kell félteni, még úgy is át tudtuk érezni az ünnepi hangulatot, hogy igazából az előkészületeket csíptük el.
Tinta, hal
A múltból az írók emlékeit, a közeljövőből az advent előkészületeit csíptük el, ellenben a jelenben nagyon intenzív gasztronómiai élmény jutott. Belekóstoltunk szállásunk, a Hotel Ambasador menüjébe, a szomszédos Bevanda étterem fogásaiba, és kipróbáltuk a rijekai Nebo étterem Michelin-csillagos degusztációs menüjét. Értelemszerűen a hal szerves része a menünek – noha a helyiek sem fogyasztják mindennap –, és újabban a japán konyha egy-egy elemét is átvették: tálaltak nyers vörös tonhalat szasimi-tál részeként, és tempurát is.
A tenger gyümölcsei rajongójaként számomra gasztro-menyország volt a túra, ugyanakkor egyáltalán nem kötelező halat enni. A Nebo menüsorában különösen hangsúlyos volt, de máshol is jellemző, hogy a régiókat lazábban, életszerűbben kezelik, vagyis nem ragaszkodnak foggal-körömmel ahhoz, hogy minden öt kilométeres körzetből származzon, belekomponálják a szomszédos régiók fogásait is; Zágráb környéke ugyanúgy ér, mint Szlavónia vagy Dalmácia, ami nagyon természetesnek, magától értetődnek hat.
A Nebónál minden Horvátországból származik, és így is 72 beszállító gondoskodik a hozzávalókról.
Birsalma, sütőtök, padlizsán, kagyló, füstölt angolna, különféle gombák és olajos magvak is megtalálhatóak a fogások közt, a visszafogott fűszerezés előhozza az alap ízeket, bár csak pár falat minden fogás, cserébe mindegyik önálló élmény, mindennek átadjuk magunkat, átéljük, átérezzük, az már szinte mellékes, hogy a hosszú kóstoló végére jól is lehet lakni a sok apró fogással.
Említsünk meg legalább néhányat, a megkóstolt borokból is: a braci vörösbor címkéje csak egy üres fehér kocka volt, utalva a szigeten bányászott híres kőre, amiből a New York-i ENSZ-székházhoz, a bécsi és a budapesti parlamenthez is szállítottak. A Mjesečar, azaz Holdjáró a Brkić család visszafogott száraz fehérbora, amit a Holdciklusokhoz igazodva szüretelnek, és egész Horvátországban száznál kevesebb palack van belőle. Utolsóként a Šibenik melletti szőlészetek híres desszertborát kóstoltuk, ami valójában már maga volt a desszert, ha nem jobb annál.
Edzőtábor a hegyekben
Ezt a vacsorát a lehető legjobb helyen, Gorski kotar (Hegyvidék) régió egyik kedves településén, Fužinében pihentük ki. Fužine mindössze tíz km-re van a tengerparttól, 30-ra Rijekától, így érthetően sokan járnak ide nyáron kirándulni, úszni, grillezni, pihenni – de focicsapatok is előszeretettel választják szezon előtti felkészülési tábornak, mert a 722 méter tengerszint feletti magasságon lévő, hegyekkel ölelt faluban hűvösebb a levegő, mint a tengerparti városokban.
Több tó is van e fenséges tájon, a két meghatározó mesterséges vízgyűjtő a Bajer és a Lepenica, mindkettő rendkívül gazdag halakban, nyáron viszont a kellemes, 23 fok körüli vizében kiválóan lehet úszni is. Számos kiránduló útvonalat kialakíthatunk, és bár a séta önmagában is feltölt egy ilyen környezetben, itt még olyan kiváló célokat is kitűzhetünk, mint a 892 méter magasan lévő Preradovićev kilátópont vagy a Vrelo barlang. Az utóbbi ugyan csupán 300 méter hosszú, ám annál érdekesebb:
mintegy 3,5-4 millió éves, a hőmérséklet egész évben 8 fok odabent, és látványos cseppkő-képződmények keletkeztek a története során.
A vízben gazdag területen a barlangot időnként elárasztja az egyébként békésen csörgedező, kristálytiszta patak (a Ličanka-folyó mellékvize), és bár fényképezni szabad, sosem vakuval, a bent élő denevérekre, pókokra és rovarokra tekintettel. „Filmet is lehetne forgatni itt” – gondolom naivan, és tényleg: a barlang végében egy indián szobor díszeleg, ugyanis itt forgatták a hatvanas évek klasszikus Winnetou filmjeinek egy jelenetét Gojko Miticék.
A túra végén visszatértünk a faluba, ahol a Hotel Bitorajban egy jó kávé, és a helyi édesség, az erdei gyümölcsös Strudel (nem véletlenül az étterem honlapjának nyitóképe) tölt fel ismét energiával. De a menüben kiadós levesek, házi véres hurka, csülök, grillezett pisztráng is szerepel, és akkor még nem is említettünk olyan vadspecialitásokat, mint a medve, szarvas és vaddisznó steakek. Innen már tényleg nincs hová, csak vissza a szállásra, feldolgozni a máris dús élménycsomagot.
Végül a zárónapon tettünk egy alapos sétát Rijekában is, ahol a napsütötte utcákon 15 fok volt, és nem mínuszban. Rijeka/Fiume önálló dolgozat témája már, itt annyit jegyezzünk meg, hogy a központi piac (és benne a halpiac) óriási élmény, ahogy lényegében egy sima séta is a harmadik legnagyobb horvát városban. A monarchiából örökölt kávéházi kultúra most is erősen jelen van, jó mediterrán szokás szerint bárhol kiülhetünk egy tucatnyi helyi társaságában egy jó frissítőre.
Magyar emlékeket is találunk bőven, sokszor szó szerint a lábaink előtt hevernek, mint a fenti öntöttvas kikötői bakok felirata, a Pecz Samu tervezte egykori Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia, a Hauszmann Alajos-féle Kormányzói Palota vagy a templom, ahol Feszty Árpád feleségül vette Jókai Mór nevelt lányát, Rózát 1888-ban. Várossal, természettel, gasztronómiával, adventtel vagy nélküle az egész út rendkívül erőteljes élmény, amit ezek után újra és újra át akarunk majd élni, hogy mindig újabb részleteket fedezhessünk fel.
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt Horvátország Turisztikai Hivatala. Nyitókép: Advent Rijekában, fotó: Julian Duval.
Horvátország | turizmus | tél | nagy sztori | gasztro
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!