Az örök kísérletező, a hazai zenei élet mozgatórugója – Interjú Barabás Lőrinccel

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Barabás Lőrinc trombitás és zeneszerző a budapesti improvizatív zenei élet aktív szereplője, aki 2019. október 19-én egy új oldalát mutatja meg a közönségnek a Várkert Bazárban, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül.

Barabás Lőrinc az Eklektrickel a popzenében teremtett új stílust, kvartettjével pedig mindössze két év alatt került a hazai dzsessz-színtér élvonalába, szólóanyagával immár ötödször turnézott az Egyesült Államokban. Az utóbbi időben komolyzenei kompozíción dolgozott, melyet a Budapest Chamber Sinfonietta mutat be a közönségnek, 2019. október 19-én, a Várkert Bazárban. Többek között a koncert apropóján beszélgettünk vele.

– Az Eklektric 2010-ben szűnt meg, és itt, ezen ponton kezdődött a szólókarriered. Mennyire volt nehéz a kezdet? Egyáltalán miért váltottál?

– Azt éreztem, hogy váltani szeretnék, és ki akartam próbálni, trombitásként hogyan tudnék egyedül zenélni. Egészen más az egyedül zenélés. Kíváncsi voltam. Különböző pedálokkal, looperekkel kísérleteztem, és elindult egy új irány. Azóta sokat változtattam a hangszerparkon, és a Quartettel újra zenekarban is játszom a szólózás mellett.

– Zenei pályafutásodra ki/kik voltak/vannak a legnagyobb hatással?

– Sokféle zenét hallgatok. Miles Davis egy nagyon meghatározó hatás. Utóbbi időben Sosztakovicsot hallgattam sokszor, de Olafur Arnauls és Nils Frahm világa is nagyon tetszik.

– Október 19-én fellépsz a CAFe Budapest Fesztiválon, a Várkert Bazárban, de ez most valami új lesz, valami egészen más, hiszen a Metamorfózis az első szimfonikus darabod bemutatója. Mesélsz arról, hogy készültél? Hogy állt össze a kompozíció? Nyilván más munkafolyamat, mint amikor egy lemezt építesz fel.

– Egy kicsit azért úgy írtam ezt a művet, mintha egy lemezt készítenék. Öttételes a darab. Régóta foglalkoztatott a szimfonikus zenekar felállása. Folyamatosan jegyzetelek, és tele vagyok zenei ötletekkel, vázlatokkal. Ezekből indultam ki és hangszereltem meg őket. Sok szintetizátort használtam az utóbbi időben. Érdekelt, hogy akusztikus hangszerekkel, hogyan lehet hasonló hangszíneket megszólaltatni.

A többtételes mű nem egy konkrét történetet mesél el, hanem különböző hangulatokat, életérzéseket jelenít meg. Eddigi zeneszerzői tevékenységem során apró vázlatok, ötletek sokaságát formáltam hol a kvartett, hol a szólószettem hangszereire, de a szimfonikus zenekar hangzása is régóta foglalkoztat. Jegyzeteim között nagyon sok ötlet, hangzás, dallam gyűlt össze, amelyeket egy erre a felállásra komponált műben fogok most megvalósítani.

– Miért döntöttél amellett, hogy kipróbálod magad ebben a műfajban is?

– Szeretek új helyzeteket, feladatokat kipróbálni. Szórakoztat.

– A koncert első felében a legújabb, Algorythms című szólólemezedről is játszol. Ez a lemezed miben más, mint az előző munkáid?

– Idén áprilisban jelent meg ez a lemez. Az előző szólókhoz képest sokkal több benne a billentyűzés. Zongora, fender rhodes hangszínek. Szintetizátor arpeggiók és persze a trombita is jelen van, de sokkal kevésbé domináns már. Alapvetően egy elektronikus zenei hangzása van a lemeznek, de eléggé meditatív is mellette.

– Ha végignézed az eddigi pályafutásod, mit emelnél ki?

– A sokféleségét szeretem. Örülök, hogy azt csinálom, amit szeretek. Sok emberrel dolgozhattam együtt, és sokfelé járok a világban.

– A jövőt illetően hogyan tovább?

– A Quartettel készítünk nagylemezt hamarosan. Közben a Random Szerda klubestek zajlanak, amiket mindig rögzítünk. Ezekből is tervben van megjelentetni párat. A szóló felállás kapcsán pedig kamara zenekaros kooperációkon agyalgatok. Szóval koncertezés és lemezkészítés a terv.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Müpa.

(Fotó forrása: www.barabaslorinc.com)

müpa | koncert | zeneszerző | Barabás Lőrinc | interjú | CAFe Budapest