Close
A francia csodabogár, aki lehet, hogy a székedet, és a 2024-es olimpia aranyérmét is tervezte

A francia csodabogár, aki lehet, hogy a székedet, és a 2024-es olimpia aranyérmét is tervezte

“A legtöbbet kihozni a legkevesebből” – ez a hitvallás vezérli Philippe Starckot. Váratlan megoldásai és merész, a dizájn határait feszegető szemléletmódja mindig mutat valami újat a világának. Starck dizájnelmélete felforgató, érdekes és intelligens. Ő maga pedig egy igazi csodabogár.

Az iskolában mindig kívülállónak érezte magát, az órákon hat-hét éves korától már rajzolt, míg a nyári szünetben játékautót tervezett magának. Kedvenc szimbóluma a John Wallis által 1655-ben bevezetett végtelenjel, mellyel Starck szerint Wallis

elérte azt a célt, melyre minden jó dizájnnak törekednie kéne: az eleganciát.

Leginkább egyedül szeret dolgozni, ezért sem jellemzőek rá a kollaborációk, az évben a kedvenc időszaka a június 15-étől szeptember 15-éig tartó három hónap, amikor mindenkitől teljesen elzárva alkothat, és a mai napig csupán egy tollal és papírral tervezi meg a termékek prototípusait. Ahogy ő fogalmazott:

“Olyan vagyok, mint Dr. Faust. Aláírtam egy szerződést az ördöggel, az életemet adtam a kreativitásért.”

Innentől nem meglepő, hogy huncut mosolya és természetes megjelenése csak a kezdet, ha Philippe Starck karakterét le akarnánk írni. Minden, ami e mögött van pedig olyan meghökkentő és elgondolkodtató, amelynek köszönhetően a francia tervező neve kitörölhetetlen a 20. század dizájntörténelméből.

Többek között enteriőrök, háztartási eszközök, bútorok és luxushajók tervezése köthető Philippe nevéhez, aki az iskolát idő előtt otthagyva az 1970-es években két éjszakai klub belső tereinek megtervezésével kezdte karrierjét. A projektek annyira jól sikerültek, hogy a tervező nem sokkal később az Élysée-palotában találta magát: az akkori francia miniszter, François Mitterrand felkérte, hogy bútorozza újra az egyik privát szobát a miniszteri rezidencián.

A nemzetközi karrierhez innentől egyenes út vezetett: a párizsi Café Costes enteriőrje után olyan elegáns hotelek kérték fel, mint a Royalton és a Paramount New Yorkban, a Delano Miamiban vagy a Mondrian Los Angelesben. Starck sokoldalúságát mutatja, hogy az enteriőrökkel mellett számos más területen is bizonyította tehetségét: a háztartási kiegészítők, lámpák, motorok, luxushajók és székek tervezésében épp annyira innovatívat és meghökkentőt alkotott, mint korábbi munkáiban.

Érzéki és megnyerő formái gyakran költői vagy szeszélyes nevekkel párosulnak (például Rosy Angelis lámpa, La Marie szék és Prince Aha ülőke), és az sem ritka, hogy korábbi dekoratív formákat gondol újra és önt modern köntösbe. Ez az üdítő ellentmondás jellemzi a Dr. No széket is, melyet Starck egy klasszikus karosszék formáját újragondolva öntött műanyagból álmodott meg.

A híres Venus jacht, amit Starck Steve Jobsnak tervezett.

Philippe Starck nem csak a dizájn világában akar nagyot alkotni – az 1990-es évek óta nyíltan kiáll a termékek hosszú élettartama, a környezetvédelem és a tudatos tervezés mellett. Missziója szerint az alkotás – bármilyen formát öltsön is – jobbá kell tegye az életet a lehető legtöbb ember számára. Ez a magasztos cél pedig mindenki részvételét igényli – vagy, ahogy a tőle megszokott humorral összegezte:

“Senkit sem kényszerítenek arra, hogy zseni legyen, de mindenkinek részt kell benne vennie.”

Mindezek miatt Starck gondosan megválogatja az ügyfeleit is: csak olyan cégeknek hajlandó dolgozni, amelyek etikailag megfelelnek az elvárásainak, azaz a legnagyobb játékosokat – a dohány-, alkohol-, fegyver-, cigaretta-, szerencsejáték- vagy olajipar szereplőit – elvből elutasítja. Emellett pedig már itt is megjelenik az emberi tényező: csak olyan projektet vállal el, amelyekkel nem csak saját magának és az ügyfélnek, hanem a végfelhasználó számára is jót és hasznosat alkothat.

Philippe Starck az általa tervezett, párizsi Royal Monceau Raffles luxushotelben.

Ezernyi munkájából szinte lehetetlen kiemelni néhányat, de azért mégis megpróbáltuk:

Citromfacsaró alias Juicy salif

Starck az olasz Alessi cég számára tervezte ezt a különös, földönkívülire hasonlító citromfacsarót 1990-ben, mely azóta is a dizájn világának egy ikonikus darabja. Pedig maga a termék tele van ellentmondással: míg egy konyhai termék célja, hogy a lehető legegyszerűbben használható legyen és funkcionálisan tökéletesen működjön, addig a juicy salif nem csak fogásra kényelmetlen, de a facsarás közben kieső magdarabokat sem szűri ki a pohárból. A termék merészségével és meglepő formájával mégis a mai napig az egyik legközismertebb dizájntárgy.

A 2024-es olimpia aranyérme

Ami nálunk néhány aláírással romba dőlt, az Párizsnak és Philippe Starcknak összejött. A 2024-ben, Párizsban megrendezendő nyári olimpiára ki más tervezhette volna a legjobbaknak járó medált, mint az ország egyik kiemelkedő tervezője… A medálban pedig minden benne van, ami a dizájner hitvallását jellemzi: a négyfelé osztható medál célja, hogy a nyertesek megoszthassák a győzelem élményét a családjukkal, azokkal, akik végigkísérték és támogatták őket a karrierjük során.

“Ma sokkal inkább igaz az, mint valaha, hogy nem egyedül nyerünk, így szerettem volna, ha a medál is tükrözi ezt.”

Acél borospince a Château les Carmes Haut-Brionnak

Ugyan Starck általában egyedül dolgozik, a bordeaux-i Château les Carmes Haut-Brion bordeaux-i birtokára tervezett borospincét mégis a francia építésszel, Luc Arsène-Henry-vel együtt álmodták meg. A 2015-ben átadott pince pedig korántsem mindennapi, olyan, „mintha egy nyers acélpenge fúródott volna a szőlőtermő vidék kellős közepébe”.

Ha a munkád során az emberi haszonért dolgozol, akkor sikeres leszel.

És ez teszi Starckot igazán naggyá: feltalálóvá, alkotóvá, dizájnerré, építésszé, művészeti vezetővé, de leginkább egy igazán tudatos és őszinte emberré, aki tehetségével egyszerre szolgál, szórakoztat, és gondoskodik a természet és az emberiség jövőjéről.

Close